73.rész:Önkívület

Édeseim,

köszönöm, hogy ennyire oda vagytok ezért a történetért, nagyon jó érzéssel tölt el. Öhm, itt a következő rész, ajánlom Asszonyomnak, hisz már oly régóta várja ezt :)

Ahw, ahm örülök, hogy tudtam valami értelmeset alkotni legalább. So sigh, jó olvasást Cukik! xx
ajánlott zene

/Avril szemszöge/

Ahogy éjszakára minden elcsendesült, lefeküdtünk aludni. Halkan vettem a levegőt, nem tudtam elaludni. Magam mellé pillantottam, ahol Niall feküdt és kezét derekam köré csavarta. Mélyen vette a levegőt, haja össze vissza állt és szuszogott. Egy apró puszit nyomtam homlokár, majd felkeltem az ágyból és belebújtam papucsomba. Megkerestem a pulóverem, majd magamra vettem.

Kimentem az erkélyre, ahol a hideg széllel találta szembe magam. Összébb húztam magamon a pulcsit, majd zsebembe nyúltam. Egy doboz cigaretta és egy öngyújtó társaságában ültem le az egyik napágyra.

Izgatottnak nevezhető sóhajt követően kivettem egy szál cigarettát és meggyújtottam. A kesernyés nikotin ismerősként szaladt végig torkomon, egészen tüdőmig. Mosolyogva vizsgáltam a slukkolt. Nem tudtam hogy felfogni, hogy milyen jó érzés.

Hátradőltem a napágyon, majd lehunyt szemmel élveztem tovább a cigaretta nyújtotta megkönnyebbülés és szabadság érzését. Elszívtam a szálat, majd eltapostam. Az udvarba vettem az utam, ahol a fákat nagy erővel mozgatta a szél. Szép csillagos esténk volt, majdnem telihold. A szél csontomig hatolt, átfújt rajtam.

Kissé fázni kezdtem, amikor úgy döntöttem, hogy vissza megyek. Megindultam fel a lépcsőn, egészen az ajtóig. Benyitottam, majd kissé meglepődtem.

Niall ott ült az ágyon és engem bámult.

-Miért nem alszol? - suttogtam, mintha bármi jelentősége is lenne.

-Nem tudok aludni - motyogta, majd kezével ölébe simított, jelezvén, hogy foglaljak helyet. Így is tettem.

-Rosszat álmodtál? - kérdeztem, majd megpusziltam arcát. Niall csücsörített.

-Hát. Foglyuk rá.

-Meséld el, persze, csak ha szeretnéd - mondtam, majd kényelmesen elhelyezkedtem ölében és nekidőltem mellhasának. Szíve dobogását hallgattam.

Belefúrtam arcom nyakába, majd puha puszikkal kezdtem elhalmozni a finom bőrt. Éreztem, amint szívverése felgyorsul. Tetszett, hogy ilyen érzést vagyok képes kiváltani belőle.

-Igazából most már nincs jelentősége. Itt vagy és ez a lényeg - hangja kissé akadozott, amit meg tudtam érteni. Kezeit védelmezőn fonta körém és úgy éreztem, a végtelenségig tudnék itt csücsülni, ilyen szépen csendben, Vele.

Felnéztem, majd Niall szemét kerestem. Amikor megtaláltam, elmosolyodtam.

-Szeretlek - suttogtam, majd ajkamat az övéire tapasztottam.

-Avril Brown. A 'szeretlek' számomra csak egy szó. Amit én érzek irántad, azt se elmagyarázni, se leírni nem lehet. De persze én is szeretlek.

Elnevettem magam. Soha nem leszek képes elfogadni a súlyát annak, amennyire Niallt szeretem.

-A szerelem megrészegít, Ni - motyogtam, miközben ajkai és szeme között váltakozott a tekintetem - ettől eltekintve imádok részeg lenni. Tőled.

Niall mosolyogva rázta a fejét, majd megfogta kezem és összekulcsolta azokat.

-Tudod mit akartam neked mondani már mióta?

-Hallgatlak, Horan.

-Inkább mutatom - mondta, majd lerakott az ágyra maga mellé és a táskájához sétált. Elővett belőle valami papír-féleséget.

-Az meg mi? - kérdeztem mosolyogva, amikor Niall leült mellém. Felém nyújtotta a papírt és azt hittem ott halok meg helyben.

-Egy Mullingari repülőjegy.

Azt hittem a szívem átugorja a bordáimat. A külvilág megszűnni látszott, amikor rávetettem magam Niallre és csókolni kezdtem.

-Csak egy van? - suttogtam ajkaira. Hirtelen mégsem voltam olyan boldog, mint hittem.

Niall hátranyújtotta a kezét, majd a párna alól kivette a másik repülőjegyet.

-Tessék - mosolygott.

-Ez végig ott volt? - kérdeztem nevetve. Niall is elnevette magát, majd magához szorított.

-Nem, varázsoltam - fújta meleg levegőjét nyakamra, melytől bizsergés futott végig egész gerincemen - amúgy ha tudni szeretnéd, igen.

-Mikor megyünk?

-Most a napokban terveztem.

Leírhatatlan érzésem volt. Én és Niall. Írországban, a szülőhazájában.

-Meglátogatjuk anyukádékat és Gregéket? - simítottam végig csupasz mellhasán.

-Igen, szeretném - kissé belekapott nyakamon a bőrbe, amitől felszisszentem. Igazából most is - sőt mindig - akartam őt, de nem volt szabad.

-Meddig maradunk?

-Pár napig - puszilta meg arcom - hétig. Hónapig. Évig.

-Niall, ugyan. Mi ide tartozunk, Sammyékhez... vagy ...

-Baby, mire való az internet? - nevetett - igaz nem terveztem, hogy oda költözünk ((még)), de ettől eltekintve... egy jó kis karácsonyi ajándék lenne mindkettőnknek, ha ott töltenénk.

Örömömben már nem tudtam hogy reagálni. Óvatosan magamhoz húztam, majd megfogtam arcát.

-Niall, hogyan köszönhetném meg neked ezt itt MIND? Azt, hogy vagy nekem? - suttogtam szinte könnyes szemekkel. Niall lágy puszit lehelt ajkaimra, majd beszédre nyitotta száját.

-Avril Brown. Nekem egyes egyedül csak TE KELLESZ. És ez a lényeg, semmi más nem kell - duruzsolta édesen a fülembe.

-Oké - nyomtam egy puszit arcára, majd elváltam kezéből és vissza feküdtem a helyemre.

-Oké - ismételte nevetve - nem vagy éhes?

-Ilyenkor? Egyáltalán te hogy lehetsz éhes? -nevettem, majd belefúrtam arcom a párnámba.

-Igazából én mást kívánok, valami nehezebben elfogyaszthatót - mondta, majd beugrott mellém az ágyba és édesen magához ölelt. Soha nem fogom tudni megköszönni neki, hogy itt van nekem. Mindig.

/Sammy szemszöge/

Éjszaka rettentő nagy fájdalmakkal riadtam fel álmomból. Felsikoltottam és maradék erőmmel belemarkoltam Zayn kezébe.

-Babe mi a baj? - Zayn nagyon megijedt, rögtön lehúzta rólam a takarót - figyelj, az baj, ha nagyon sok víz van az ágyunkban?

-MI? Az nem lehet! - próbáltam felülni, de csak jobban belém nyílalt az éles fájdalom. Késként haladt végig alhasamtól egészen a bordáimig,

Nem így képzeltem el. Nem. Nem.

-Nem lehet, hogy csak bepisiltél? - kérdezte Zayn ijedten - az orvos szerint sokszor előfordul, mert nem zárulnak helyesen a záróizmok...

-NEM PISILTEM BE ZAYN! Úristen, én mindjárt szülni fogok... - észre sem vettem, hogy ordítok. De miért pont Zaynnel? Vele, aki semmiről sem tehet?

De ez nagyon nincs rendjén... december vége és január eleje között írtak ki, nem most! Auh, ez nagyon nem jó.

-Szóval te most szülni fogsz? És én leszek az apja! - Zayn hirtelen beharapta ajkát, majd egy mindent eláruló mosoly terült el arcán. Nagyon boldog volt, ugyanakkor féltett engem.

-Igen Zayn, de nagyon fáj....

-APA LESZEK!!

-ZAYN! - kiáltottam erélyesen, majd újabb görcs tört rám. A fájdalom - leírhatatlan.

-Halott leszek... - motyogta, majd oda sétált hozzám és megfogta a kezem - együtt?

-Együtt.

-Örökké?

-Örökké - feleltem.

-Gyere, segítek - mondta, majd felsegített az ágyról és leültetett egy székre. Keresett egy táskát, amibe összeszedett egy párnapra való ruhát, majd segített felállnom. Megint.

Segített beszállnom az autóba, majd szép lassan elindultunk. A fájdalom továbbra sem múlt, de próbáltam türtőztetni magam.

-Szeretlek - tettem a kezem Zaynére, majd kissé megszorítottam.

-Én is nagyon. És ha... itt mersz hagyni, én nem tudom mit csinálok veled - erre elmosolyodtam, de nagyon hamar egy fájdalmas fintor lett belőle - Nagyon fáj?

-Ha azt szavakba lehetne önteni - feleltem, majd megpróbáltam arra gondolni, hogy hamarosan túl leszek rajta. Hamarosan egy boldog családban fogok élni a gyermekemmel és a férjemmel, valamint a barátaimmal. Nekem ez számít.

És Zayn. Nélküle már rég elvesztem volna. Azt hiszem.

Kritika

 Haliho Drágaságaim,

az az igazság, hogy már a címben benne van egy olyan dolog, ami úgy érzem nem igazán az én reszortom. Nem érzek felhatalmazást arra, hogy kritizáljak bármit is, főleg ha egy kedves barátnőm blogja az. De most a kedvéért megteszem :) megpróbálok minél gonoszabb lenni, és minél több hibát találni benne, bár ez úgy érzem nem fog sikerülni. Valamint kritikát írtam, meg pontozni már pontoztam, de szerintem ez korántsem olyan lesz. Itt ügyesnek kell lenni.

Remélem nem haragszol a csúszásért és azért örömmel olvasod majd ezeket a sorokat Orsikám :D

Na jó olvasást Cukik!

What the Hell?

by. Orsi Tóth

Történet

Igazából azért is nehéz kritikát írnom erről a blogról, mert olvasom és szeretem. Na nézzük. Az alap történet ugye az, hogy van Jade, akit bántottak, Niall a legjobb barátja és ez által ismerkedik össze a One Directionnal? Nem szeretnék közre szólni, de már az első az a sablon sztori, amivel beszólok :/ De ezen is segíthetsz, dobd fel valami egyedi dologgal majd, nem akarok ötleteket adni, mert te jobban értesz ehhez, de bármivel! Csak mert úgy egyedi és óriási lesz a blogod ;)

A trailer rendben van, egyvalami hiányzik. Nem írtál prológust. Ezt kipótolhatod azzal, hogy hozol létre egy oldalt a történet elejének, vagy akár az oldalsávba írod :)

A mondatokat, a leírásokat, és a párbeszédet szépen formálod, ügyes vagy. A részek hosszúságával nincsen problémám, megfelelő.

Helyesírási hibát nem nagyon találtam, de arra figyelj, hogy a pont és a vessző után mindig teszünk szóközt! Ez fontos.

Várj, meg is mutatom. Itt egy mondat a történetből:

-A hûtõben találsz Nando's csirkét.-mondta Jade,még mielõtt kinyithattam volna a számat.

És ez pedig ahogyan javaslom:

-A hűtőben találsz Nando's csirkét - mondta Jade, még mielőtt kinyithattam volna a számat.

Ugye más így? :) Valamint arra is felhívnám a figyelmed, hogy NE rakj smile-kat, mert az nem ugyan az. Inkább próbáld meg leírni a szereplők érzelmeit.

A szereplők tökéletesen vannak megformázva, igaz Niall a kedvencem ((nem ér nevetni)) de elérted, hogy megutáljam Greget. MIÉRT KELL NEKI JADE ÉS ZAYN KÖZÉ ÁLLNIA??!! Száradjon ki a szeme.

Kinézet

Nekem ez túl sötét :( Már nem azért, de szép a fejléc meg minden, de az én ízlésemnek NAGYON sötét :/ Mondjuk változtasd meg a sablont, és akkor a fejléc összhangban lesz a háttérrel is :)) No para, Baby

Ehhez a fejléchez egy kicsit világosabb ((nagyon)) mondjuk valami szép szürke háttért választanék. Én.

Valamint a modulok is jobban néznek ki, ha egy oldalon vannak. Szerintem.

És a betűk típusát is váltogathatod mindenhol, de itt inkább az lenne a kifogásom, hogy nem látom a sötét háttér miatt a modulok feliratait. (!!) Változtass más betűszint :)

Összességében tehát szeretem, amit csinálsz és remélem nem bántottalak meg semmivel sem :)

További jó blogolást és sok sikert!

xx. 

Petra

 

72.rész:A szerelem és azon túl

Drága olvasók,

köszönöm az eddigi visszajelzéseket, ez nekem mind nagyon sokat jelent :) Igaz, 'kicsit' késve, de meghoztam a következő részt. Azért remélem attól függetlenül, hogy ötlet híján vagyok és a történet is egyre ratyibb, azért remélem még elnyeri a tetszéseteket :D
Valamint ne haragudjatok az új blog miatt sem, hogy töröltem, de egyszerűen szar volt az egész és nem tudtam vele mit kezdeni.. nagyon sajnálom, ha valaki megkedvelte :/

Remélem azért sem fogtok haragudni, hogy nem tudtam rendes ötletekkel befejezni a blogot, így történt némi időugrás is. Remélem megértitek :)

Jó olvasást cukik! 

ajánlott zene

/3 hónappal múlva, Avril szemszöge/

Éppen a tv-t néztem, a garnitúrán ülve. De ez nem az igazság volt. Üres tekintettel bámultam a képernyőt, kavarogtam belülről. Niall nélkül senki voltam.
Szemeim megteltek a jól ismert, sós könnycseppekkel. Már csak 1 hónap. Ha hármat kibírtál, ez sem lesz nehéz. Ez tartott életben, az, hogy ezt hajtogatom.
De most nem segített.
Mély levegőt vettem, majd combomra helyeztem kezem és kissé megmarkoltam. Fölálltam, majd elindultam a fürdőszoba felé. Elkezdtem ledobálni a ruháim magamról, míg nem fehérneműben nem ültem be a fürdő kádba és megeresztettem a vizet.
Mintha nem is lennék ott, egyáltalán nem volt lélekjelenlétem. Fejem élettelenül billeget előre, majd hátra. Elfeküdtem a kádba, és mint a mázsás súly, fejem neki csapódott a kád szélének. Homályosan láttam, fuldokoltam, és éreztem, lassan megszűnni látszom.
Ekkor egy autó hangját hallottam, amint bekanyarodik a ház elé.
Eljöttek értem!-suttogtam magamnak, majd kezem a kád szélére helyeztem és megpróbáltam testem megemelni, de lehetetlennek tűnt. Ott feküdtem tehetetlenül. Hallottam ugyan a hangokat, de nem tudtam hogy reagálni. Ordítani lett volna kedvem, de nem ment.
Mit is mondott mindig anya? Nagy levegő, hát persze!
Végrehajtottam amit kellett, az oxigén amint tüdőmbe hatolt, erővel töltött meg. Felemelkedtem, teljes testem kinyomtam, majd kiültem a kád szélére. Már napok óta nem ettem semmit. És ez meglátszott rajtam. Olyan mély depresszió kerített hatalmába, hogy nem tudtam fölül kerekedni. De most itt vagyok.
Kiszálltam, majd magam köré tekertem egy törülközőt. A tükör elé sétáltam, majd bele néztem. Hajam nedvesen tapadt vizes testemhez, arcomba lógott, nem festettem valami kívánatos képet.
Kulcszörgés. Az ajtókilincs lenyomódik.
Szemeim kitágultak. Szívem vágtázni kezdett mellhasamban, nem tudtam mi tévő legyek. Ezek után még meg is erőszakolnak? Király. Már várom.
Csak képletesen nézem a dolgokat. Akire rátörik a házat, az nem ússza meg az efféle élvezetek nélkül.
Lépések. Most már tényleg félhetek.
És akkor olyat éreztem, amit még soha. Mintha egy jégdarab talált volna fejbe, teljesen lesokkoltam. Sikítani és nevetni, sírni és örülni lett volna kedvem. Remegő szájjal pislogtam a nappaliba, ahonnan Niall édes mosolyával találtam szembe magam.
Abban a pillanatban nem érdekelt semmi. Feladtam a világot. Éreztem, amint egy könnycsepp végigszáguld arcomon. Csak álltunk és néztük egymást.
Lehunytam a szemem, majd beharaptam ajkaim. Lassú lépésekkel megindultam felé, amiből nagyon hamar futás lett. Széttárt karokkal futottam, közben úgy sírtam, ahogyan csak belefért.
Niall szintén széttárta a kezét, majd tompa puffanással nekicsapódtam mellhasának. Mély nyögése angyali muzsika ként hangzott fülemben. Csak ölelni és ölelni akartam, többé nem elengedni.
-Ugorj - utasított. Nem láttam értelmét, de megtettem, amit kért. Fenekemre helyezte a kezét, és tartott.
Szorosan öleltem, arcom nyakába fúrtam és sírtam. Megint.
-Hé hé, ne sírj szerelmem. Itt vagyok - simogatta a hátam, és belepuszilt a hajamba. Lágyan dülöngélni kezdett. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyermek, melyet az anyja vigasztal. Nem akartam gyengének látszani.
Másodjára hallottam a hangját. Olyan volt, mint amire emlékeztem, de valahogy mégis más. Valahogy mégis jobb.
-Épp ez az. Miért? - kérdeztem, majd ránéztem. Belenéztem gyönyörű, tengerkék szemeibe, és nem is érdekelt többé. Itt van, és ez a lényeg.
-Tudod... nagyon sok helyen kellett fellépni és elfáradtunk. Lemondták az utolsó helyszínen a koncertet, így hazajöhettünk - mosolygott, majd elsöpörte hajamat az arcomból. Iszonyatosan meg akartam csókolni, de nem tettem. Csak bámultuk egymás szemét, és ajkát.
Mély levegőt vettem. Niall szorítása erősödött fenekemen.
-Tudod mire gondoltam? - kérdeztem lehunyt szemmel.
-Igen?
-Arra, hogyha ennyi időt külön töltöttünk, akkor van némi 'bepótolni' valónk - mosolyodtam el, miközben atlétája nyakát gyűrögettem hanyagul. Éreztem, amint hasa megremeg. Nevetett.
-Bizony, van némi - nevetett - de most csinálj nekem valami finomat.
Beleharaptam ajkamba, le akartam szállni, de ekkor megcsókolt. Nem ellenkeztem, rögtön viszonoztam mindent. Hiába csak egy csók volt, a tőlem telhetően megpróbáltam minden érzésem belepréselni ebbe az ici-pici csókba.
Hátamnál megéreztem a falat, mely hideg volt és kemény. Teljes erejével kinyomott, majd csípője köré fontam lábaim. Beletúrtam hajába, amitől belenyögött csókunkba.
Levegőhiány miatt, zihálva váltunk el. Belenézett a szemembe, majd a konyha felé.
-Nem akarlak bántani - mondta, majd lerakott és hátrálni kezdett. Neki ütközött egy széknek, és a háttáblájába belekapaszkodott.
Ezt nagyon nem értem. Miért bántana?
-Hogy érted ezt? - suttogtam szinte magamnak.
-Úgy, hogy megfogadtam, hogy többet soha senki nem bánthat téged. Beleértve magamat is.
Szóval most már ez is tabu? Tudod mit, vártam már ezt a pillanatot... csak azt, hogy tényleg úgy fog-e fájni, ahogy elképzeltem.
Nem válaszoltam. Lehajtottam a fejem, majd némán a konyhába botorkáltam.
-Mit kérsz enni? - kérdeztem, majd elővettem egy fazekat. Niall leült az asztalhoz, majd felhúzta a szemöldökét.
-Csinálj nekem spagettit - mondta, majd elmosolyodott és bűvölni kezdte a telefonját.
Megrökönyödtem, a tűzhelyre tettem a fazekat majd az ablakpárkányra könyököltem. Az ablakból a játszótérre láttam rá, ahol két kisgyermek vidáman játszott.
Ahogy néztem őket éreztem, amint a szívem darabokra hull.

/Sammy szemszöge/
Egyik kedvenc könyvem olvastam, amikor csörömpölésre lettem figyelmes a hátam mögül. Nagyon megijedtem. Szorosan kezembe szorítottam a könyvet, majd megfordultam.
Nem akartam hinni a szememnek. Zayn állt ott, egy törött üvegcsével mellette.
-Zayn.. - suttogtam, majd nevetni kezdtem.
-Babe... hát ez nem sikerült valami fényesen - fintorgott, majd a törött üvegre mutatott.
-Valahogy nem tud érdekelni - mondtam, és zoknistul mindenestül odarohantam hozzá. Úgy öleltem, ahogy csak tudtam.
-Annyira hiányoztál - csókolt meg.
-Te is nekem édes - bújtam hozzá. Ekkor a baba mozgolódni kezdett. Nagyon megfájdult a hasam - Zayn segíts leülnöm.
Zayn megfogta a kezem, majd lesegített. Ijedt tekintetét láttam minden felé.
-Ez gyakran megesik? - nyalta meg alsó ajkát, majd idegesen beletúrt hajába.
-Igen, de nem szokott ennyire fájni - nyögtem - lehet megérezte, hogy itthon van apuci.
Nevetnem kellett. Zayn is ugyan ezt tette, de óvatosan.
-Ez azt jelenti, hogy nemsoká a szülés is megfog indulni?
-Persze, de nem ma - mosolyogtam - most még csak egyre erősödnek a fájdalmak.
-Aha - bólogatott - hozzak valamit?
-Igen, egy kis víz jól esne.
Zayn kiment a konyhába, majd egy kis idő múlva egy pohár vízzel tért vissza. Megittam mind. Az üres poharat rátette az éjjeli szekrényre, majd mellém feküdt és kezét hasamra helyezte.
-Gyönyörű fiam lesz - mondta büszkén Zayn.
-Honnan veszed, hogy fiú lesz?
-Csak mert tudom. Érzem - mondta, majd fejét hasamra helyezte és egy meleg puszit adott rá.
Imádom, hogy ilyen aranyos és figyelmes. Nem tudom mire mennék nélküle.