Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt, csak nem volt kedvem írni. De ígérem ez izgi és hosszú lesz! Hogy hogy senki se kér *ke* sztorit? Na, mind1... Majd adok egy példát, hátha megjön a bátorság!:) Jó olvasást!
Mentem az utcán, de a szívem nagyon fájt. Csak törölgettem a könnyeimet, amikor kaptam egy üzenetet a telómon. Niall írt:
Niall: Kicsim, merre vagy?
Én: Többet SOHA ne hívj kicsimnek! Felejts el!
Niall: Most mit tettem?
Én: Azt mondtam felejts el! Többet soha nem leszünk együtt!
Niall: Ezt beszéljük meg szemtől szembe, jó? És ne küldj el KÖNYÖRGÖK!
Én: Otthon talán... De már szerintem nincs mit megbeszélni...
Niall: Most miért mondod ezt?
Én: Majd megbeszéljük együtt, nem telefonon... Most lerakom.
Niall: Szia!
Én: Szia...
/1 óra múlva/
Beértem apához a kórházba. Nagyon jó volt ennyi idő óta újra látni. Sőt, még Matt is itt volt. Hiányoztak! Odamentem apához és átkaroltam. Már majdnem elbőgtem magam, amikor apa rákezdett a szokásos érzelgős dumájára.
-És mi volt veletek az óta amióta elköltöztél?-kérdezte mosolyogva, mert rájöttem mit akart. Letörölgettem a szemeim és elmondtam.
-Én...én...most...haza...megyek...-szipogtam.
-De mi? Mi történt?-kapta el apa a kezem.
-Összetörték a szívem, jó?-válaszoltam apának pedig tudtam hogy nem kéne, mert ebből még baj lehet.
-De Av... Aú.... ááá-mondta apa, majd a szívére tette a kezét.
-Mi az apa?-kérdezte Matt, majd odarohant segíteni. Én ekkor már messze jártam a kórháztól.
-Nagyon...fáj.-mondta apa, majd lehunyta a szemét.
-Orvost! Orvost!-ordibálta Matt.-Apa kérlek te ne!
-Mi történt fiatalember?-jött oda egy nővér.
-Avril elment és és egyszerűen elkezdte fájlalni a szívét most meg lehunyta a szemét és nem kel fel!-mondta Matt a fejére tette a kezét. Az orvos megnézte, majd egy sóhajtás után kijelentette.
-Jól van. Csak pihennie kell.-mondta az orvos és el akart menni, de Matt megfogta a kezét.
-Nagyon köszönöm uram! Nem tudom mi lenne ha nem jön.... Elveszítettem volna az apámat is... Anya is Avril miatt volt, nem elég neki még?!
-Hát tőlem kérdi?-mondta az orvos, majd elment.
-Kössz...-mondta Matt majd leült az ágy szélére.
/Avril/
Már sikerült lefoglalnom egy jegyet a mai járatra, így még ma este elmehetek erről a borzalmas helyről. De sajnos csak reggel érek haza. Na mind1. Felszálltam a gépre és megkerestem a helyemet. Na találjátok ki kivel hozott össze megint a sors? Hát Matthew-el. Igyekeztem általában kerülni a társaságát, de a sors mindig úgy hozza hogy találkozzak vele. Leültem és igyekeztem takarni az arcom, de hamar észre vette hogy én vagyok az.
-Szia Av!-köszönt és fogsort villantott.
-Szia Matthew.
-Fura, hogy megint találkozunk. Mi van Niall-el?-kezdett el piszkálni. Alig-alig bírtam már ki, hogy le ne tekerjek neki 2 akkorát, hogy kijózanodjon. Szerencsére a arra jártál az Stwuardes.
-Ohh, nem kaphatnék máshol egy helyet? Kérem!-kezdtem el könyörögni.
-De, szerintem megoldható.-mondta a Stwuardes, majd végig nézett Matthew-en és arréb akarta ültetni, de persze ő ellenállt.
-Hé! Maga meg mit képzel?! Én itt ülök és kész!-mondta, majd rávert egyet a Stwuardes kezére, mert az megfogta.
-És maga?-mondta a hölgy, majd behúzott egyet Matthewnek. Én persze ezt nevetve néztem végig, sőt volt olyan pillanat amikor még kameráztam is. Ez nem hiszik el otthon bizonyíték nélkül!
-Nem tudom elégszer meghálálni... Tudja ez a fiú már 2 éve folyamatosan terrorizál és...-kezdtem el magyarázkodni, de a hölgy nem engedte, hogy befejezzem.
-Nem kell... Elég ha adok egy másik helyet?
-Tökéletes!
-Akkor kövessen!-mondta a Stwuardes én meg felálltam és elindultam utána. A hely, amit mutatott nekem nagyon is tökéletes volt. Hazáig már kibírom ott....
/Otthon Londonban(reggel)/
Leszálltam a gépről és elindultam haza. Csak egy dologban voltam biztos. Ennek itt vége. Már kétszer összetörte a szívem. Harmadjára nem fogja. Hazaértem a házunkhoz és előkerestem a kulcsom. De ekkor valami kellemes meglepetés...-miket beszélek? Az én oldalamról VÉGE! Ne gondolkozz rajta! Niall kinyitotta az ajtót, majd átölelt. Eltoltam magamtól, majd rákezdtem:
-Figyelj Niall... Nekünk ez nem fog menni...Én...én már nem tudok benned megbízni és ez így nem működik... Szerintem itt vége.
-Avril ne mond ezt! Majd ez is megoldjuk valahogy és..és
-Mi és Niall? Itt már nincs min gondolkozni... Szakítok veled.-mondtam majd elrohantam a fürdőszobába és elkezdtem sírni.
-Avril engedj be! Én szeretlek téged mindennél jobban, nem teheted ezt!
-Te meg nem ha igazán szeretsz nem tetted volna meg azt azzal a nőcivel!
-Avril bocsáss meg!-mondta, de már hallottam a hangján hogy ő is sír.
-Figyelj, attól még hogy nem vagyunk együtt barátok lehetünk.-mondtam, majd megöleltem.
-Köszönöm!
-Akkor barátok.
-Legjobbak?
-Legjobbak.
-Szeretlek.-mondta, majd megakart csókolni de nem engedtem.
-Én is szeretlek, de nem lehet.
-Ő, akkor én most megyek.-mondta Niall.
-Hova?
-Amíg vissza nem szerezlek máshol kell lakjak.-mondta, majd becsukta az ajtót és elment.
Lehuppantam a kanapéba, de amint letettem a seggem valaki csöngetett. Ki lehet az? Kinyitottam az ajtót és hát eléggé meglepődtem. Riporterek tömege állt az ajtónk előtt.
