54.rész:A halál kíséretében.

Sziasztok! Igen, a cím már sokat elárul, de én nem akarok árulkodni... Inkább olvasd el! Bocsika, de előfordulhat benne egy-két káromkodás. Jó olvasást!:D



/Sammy-ék/
Délben a kanapén ültem, amikor Zayn hazajött. Rögtön odajött hozzám és egy csókkal üdvözölt.
-Szia Babe!-mondta, majd megcsókolt, és a hasam is megsimogatta.-Annyira szeretlek!
-Én is nagyon!! De Zayn, akkor mikorra tűzzük ki az esküvőt?-kérdeztem, majd Zayn leült mellém és gondolkodni kezdett.
-Szerintem 3 hét múlva tökéletes lesz.-mondta, majd adott egy puszit.
-Igen. Akkor hívom a szervezőket!-mondtam, majd elindultam a konyhába. Tárcsáztam a számot, majd lebeszéltem a megbeszélt időpontot. Ezután visszamentem Zayn mellé a kanapéra.
-Na? Mi volt?-kérdezte.
-Fogadnak minket.-mosolyogtam.
-Szuper!!-mondta Zayn, majd megcsókolt. Kezeivel lassan a pólómmal játszott...

/Avril, dél után/
Sikeresen hazaértem, majd felrohantam a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és sírni kezdtem. Sammy az élő példája annak, hogy én milyen szerencsétlen vagyok... Annyira utálom magam! Mert végül is én szúrtam el! Az orvos is azt mondta, hogy újra próbálkozhatunk, de én önfejűen nem-et mondtam és itt kezdődött minden galiba... És mos jövök még csak rá, hogy mennyire hiányzik...-zokogtam. Ekkor valaki benyitott a szobámba.
-Avril, gyere le kérlek.-mondta Harry.-Vendégeink vannak...
-Miért?-ültem föl szipogva.
-Mert van valami, amit neked is hallanod kell.-mondta Harry, majd felrántott az ágyról és a kíséretében elindultam le. Mindenki ott volt. Úgy értve, az egész banda. Köztük Ő is. Még Sammy is.
-Emberek, egy kis figyelmet!!-állt fel az asztalra Zayn.-Nagyon nagy bejelentésünk van!-már megint mi történt? Mi van még, amiről nem tudok???
-Az van, hogy megkértem Sammy kezét.-mondta, majd ránézett Sammy-re, aki egy széken ülve mosolygott.-És még az van, hogy 3 hét múlva fogadnak is minket. Nagyon szeretném, ha mindenki ott lenne!-azt hittem valami súlyosabb... Nem, ennek kivételesen örülök. Örülök, hogy Sammy-nek jól alakult az élete. Én meg elcsesztem, de ez már egy másik történet...
-Rendben?-kérdezte Zayn. Mindenki válaszolt, kivéve engem. Niall-t és Katy-t bámultam, ahogy enyelegnek... Undorító!!
-Avril, rendben?-kérdezett újra Zayn.
-P..persze.-mondtam, majd lehajtottam a fejem. Bementem a konyhába és nekidőltem a falnak. Ekkor Louis-nak rettentő "jó" ötlete támadt. Üvegezzünk. Na, az a másik dolog, amit ki nem állhatok... Mindig én veszítettem, ja meg persze mindig megszívattak... Grrr...
-Gyertek fiúk,lányok! Üvegezzünk!-ötletelt Louis.
-Rendben.-mondta mindenki. Én még mindig ott támaszkodtam a falnál, amikor Niall odajött.
-Av, te nem jössz?-kérdezte, majd megfogta a kezem.
-De, de nem miattad.-mondtam, majd elhúztam tőle a kezem és elindultam a nappaliba. Louis hozott egy üveget, majd kezdődött a játék. Az első pörgetés Liam-on állt meg, aki Viki kezét szorongatta. Louis kérdezett.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte Louis.
-Felelek.-vágta rá Liam.
-Mióta vagy együtt Viki-vel?-vigyorgott pimaszan Louis.
-Úgy egy hete... De nagyon szeretem!-mondta, majd megcsókolta. Túl Romantikus....
-Akkor...-mondta Liam, majd pörgetett. az üveg Sammy-n állt meg.-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.-mondta Sammy.
-Mikor csináltátok utoljára?-érdeklődött Liam. Zayn csak nézett tágra nyílt szemekkel.
-De kíváncsi valaki... Ömm, ma reggel.-mondta Sammy, majd pörgetett. Az üveg Hazza-n állt meg.-Felelsz vagy mersz?
-Merek!!-mondta Harry magabiztosan.
-Végre egy bevállalós. Jól van Hazza... Igyál a klotyóból!-mondta Sammy ördögi vigyorral. Harry szemei kitágultak, de végül elindult a WC irányába.
-Pfú, ezt nem akarom látni...-mondta Zayn, majd átkarolta Sammy-t.
-Én igen!-mondta Louis, majd egy kamerával Harry után futott. Mikor Harry végzett, zöld fejjel kijött és visszaült közénk. Nemsokkal utána Louis is megjelent a kamerával.
-Most...én...jövök...-mondta Harry akadozva, mert szegényt a hányás kerülgette. Pörgetett és az üveg Niall-en állt meg.-Felelsz...vagy...mersz?
-Merek.-mondta Niall, majd Katy-re nézett és adott neki egy puszit. Olyan hülye érzésem van... Legszívesebben megrángatnám Niall-t, de nem teszem, mert szeretem... Most mondja valaki, hogy nem vagyok diliházba való!
-Csókold...meg...Katy-it...olyan...igazi...csókkal...olyan...rendes...nyelves-seggfogdosóssal!-mondta Harry, majd Niall fölállította Katy-t és megcsókolta. Kezei lassan Katy fenekére csúsztak... Mi?! Már a sors is ellenem játszik? Ilyen nincs!!-mondtam, majd elkezdtem könnyezni.
-Avril, mi a baj?-kérdezte Niall, de itt már zokogtam. Fölállta és felrohantam a fürdőbe.-Avriiil!!-hallottam mögülem.

Becsuktam magam mögött az ajtót. Megfogtam egy parfümöt és a tükörhöz vágtam. Hogy teheti ezt velem? Én tényleg szeretem! És meg játsza ezzel a kis...nyomival, hogy szereti! Jesszusom...-törölgettem a könnyeim, de hiába, mert megállás nélkül sírtam. Ekkor Niall benyitott a fürdőbe.
-Mit csinálsz?-kérdezte, majd leguggolt elém.
-Nem egyértelmű?-zokogtam.
-De, Avril te szakítottál velem...-mondta, majd a kezét a combomra tette.
-De te meg megcsaltál!-ordítottam.
-Tudom, és már nagyon sajnálom.-mondta, de én eltávolodtam tőle.
-Mit tudsz te... Tudod, hogy min mentem keresztül miattad? Mert én még mindig szeretlek!!-vágtam a fejéhez, majd leszaladtam a lépcsőn egyenesen a ki a házból az erdőbe...

/Sammy/
Amióta Avril elrohant, nem játszottunk. Csak néztük azt a felvételt, amit Louis vett fel Harry-ről. Biztos vagyok benne, hogy benne lenne a youtube top 10 kedvencbe. Már vagy ezerszer lejátszotta, de még mindig nem untuk meg. De Harry se lett jobban...
-És látjátok, ez az a pillanat, ahol bezöldül a feje!-röhögött Louis a saját aszisztálkodásán.
-Igen, Louis marha vicces!!-fakadt ki Harry.
-Harry, te mondj bármit, nekünk mindig is ez lesz a kedvenc videónk rólad!-mondtam, majd nevettünk.
-Hehehe...-mondta Harry, de ekkor Avril futott le a lépcső és ki a házból. Csak néztünk utána, amikor Niall is követte.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Zayn.
-Nem tudom.-mondtam, de ekkor Katy fölállt, a magassarkútól nehezen, ámde futni kezdett utánuk.

/Niall/
Nem tudom hogyan rontottam el megint mindent, de sikerült... Gratulálok Niall Horan, ehhez értesz!-gondolkodtam, majd futottam arra, amerre Av-et láttam menni. Az erdőbe. De még csak nyomokat se láttam... -Avril merre vagy? Igen, én is szeretlek nagyon és minden vágyam, hogy újra együtt lehessünk de ehhez gyere elő könyörgök!-ordibáltam.

/Avril/
Nem foglalkoztam semmivel, csak futottam előre. Könnyeimtől már alig láttam, így előfordult, hogy eltaroltam valamit. Egyszer csak elbotlottam egy faágban és föl akartam kelni, de egy nagy ütést éreztem a fejemen. Letettem a fejem, majd lassan hátra nyúltam a tarkómhoz. Hirtelen minden kezdett elsötétedni, de még mielőtt végleg lehunytam a szemem, két pár magassarkút láttam elsétálni és ezt a mondatot hallottam: "Többé nem húzol nekem keresztbe te kis ribanc!". Katy? Dehát ő miért bántana? Hisz mindene megvan! Niall meg minden ami kell... De...de...-gondolkodtam, majd szemem lecsukódott.

/Katy/
Elintézve! Többet ez a kis liba nem húzza keresztbe a számításaim!! Niall mostantól velem lesz és híressé fog tenni! Igen! Én leszek az egyik leghíresebb sztárcsaj! Főleg majd, mikor dobni fogom és összetörik a picurka szíve. Háháhá... Tökéletes terv!!-gondolkodtam, majd vezettem tovább az autót. Nem tudom Avril hogy van a csomagtartóban, de remélem valami összetöri a csinos kis pofiját. Csak hogy hova vigyem? Oh, tudom már. Ismerek én egy jó kis raktárat, majd legfeljebb lekötözöm egy székbe, hogy ne mozogjon. Tökéletes! Ennél jobban nem is alakulhatott volna az életem! Istenem, hogy én milyen gonosz vagyok...

/Órák múlva, Avril/
Nagy nehezen sikerült kinyitnom a szemem, de nem tudom hol vagyok... Számomra ismeretlen helyiség. Mozgatni szerettem volna a kezeim és a lábaim, de meg vagyok kötözve.
-Lehetetlen...-suttogtam.
-Ohh, fölébredtél drága libuska?-jött elő Katy egy sötét helyről.
-Katy, mit művelsz? Azt...azt hittem te normális vagy!-fakadtam ki. Katy elröhögte magát, majd odajött és megtépte a hajam.
-Még hogy mit művelek? Eltüntetlek az élők közül, hogy ne legyen többé rád gondom! És Niall-el azt fogok csinálni kedvemre, amit csak akarok!-vágta a fejemhez egy ördögi kacajjal, majd elengedte a hajam.
-Nem fogod megúszni szárazon, garantálom!!-zokogtam. Most nem azok a hülye játékok vannak, most tényleg az életemmel játszom.
-Már megúsztam, nyugi.-vigyorgott, majd odajött a hátam mögé és elkezdte kikötözni a köteleket.
-Most...most meg mit csinálsz?-kérdeztem értetlenül.
-Csak nem gondolod, hogy itt lőlek le, ahol senki se látja! Majd a parkban, ahol emberek százai!-mondta, majd elkapta a kezem és azt újra megkötözte.
-De, akkor hogy gondolod, hogy Niall szeretni fog?-néztem rá szomorúan.
-Nem is muszáj annak a hülyének szeretnie, elég az nekem, hogy lelőttelek! És ha nem is fogad vissza, legalább tudom, hogy téged eltüntettelek a Föld színéről!-mondta, majd kinyitotta a kocsi hátsó ülését és belökött rajta. Ezen elgondolkodtam. Miért utál ennyire?
-Katy, neked mi bajod velem?-kérdeztem végül.
-Kussolj már be, te kis ribanc!!-ordított hátra. Ezek után már szólni sem mertem. Csak ültem a helyemen és reménykedtem benne, hogy Niall nem követ. Esetleg még Sammy vagy Zayn? Akár a banda többi tagja. Könyörgök ne! Ha sors ezt adta, egyedül kell megbirkózzak vele.

/Niall/
Még mindig futottam, amikor kiértem az erdőből, egyenesen a parkba. Csak futottam és futottam, amikor megláttam Katy-t. Odamentem hozzá és üdvözölni akartam, de nagyon megrémültem, amikor egy pisztolyt szorongatott a kezében.
-Katy, te meg mit művelsz?!-akadtam ki. Ijesztgeti az embereket, vagy mi? Igen, még mindig nem tűnt fel mi az eredeti helyzet, sajnos.
-Uh, csak hogy ideért a főatrakció! Akkor kezdődjön a mutatvány!-mondta, majd kirángatta Avril-t a kocsiból, akinek megvoltak kötözve a kezei és a szája is be volt tapasztva. Jesszusom! Hogyhogy eddig nem jöttem rá, hogy ez a Katy egy pszihopata? De meg fog fizetni ezért ha addig élek is! 
Katy lassan Avril felé fordította a fegyvert, de én ugrásra készen álltam. Ekkor megjöttek a rendőrök. Nem vártam meg amíg cselekednek és rávetettem magam Katy-re. A fegyver elsült....

Hát, remélem ez a rész is tetszett.:D Direkt itt hagytam abba, hogy a kövi is érdekeljen.:) Hát, várjátok türelemmel a kövit és sok komit kérnék, ha lehetne!;D

53.rész:Szükségem van Rá!

Sziasztok! Igen, jól látjátok a helyzetet. Nem tudom megállni, hogy ne folytassam, így a szünet jóformán szart sem ért... De itt van már az 53.rész (jesszusom) és jó olvasást szeretnék kívánni!:D



Louis tágra nyílt szemmel körbe nézett, majd gyors lekapcsolta a tv-t. Harry kiadta neki a parancsot, hogy takarítson föl. Ő addig felkapott a kezébe és felvitt az emeletre, a szobámba. Az ajtót benyomta a hátával, majd letett az ágyra. Én befordultam a fal felé és az egyik párnát magamhoz szorítottam.
-Avril, nyugodj meg. Ezen is túl jutsz majd valahogy... Tudd, hogy én mindig itt vagyok neked!-mondta, majd lefeküdt mellém és elkezdte a hátam simogatni. Ekkor Louis nyitott be. Sokkal normálisabb volt a megszokottnál. Szerintem még őt is megijesztettem...
-Harry, nem tudok megnyugodni, érted? Szeretem!-üvöltöttem Harry-vel, pedig nem tehet semmiről. Harry kicsit megilletődött.
-Akkor, én most megyek....-mondta Louis, majd elhagyta a szobám.
-Mi?! Nem az volt, hogy elfelejted?-kérdezte Harry, majd felült.
-Egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. A számomra olyan volna, mint a megsemmisűlés. Az, hogy ott van valahol, és nem lehet az enyém...-mondtam és könnyeim csak úgy ömlöttek a szememből. Harry felállt, majd az ajtó felé sétált.
-Most hagylak aludni. Talán később még vissza nézek.-mondta, majd lassan elhagyta a szobát, melyet nekem szántak.

Nem tudom, hogy mikor fordult minden rosszá, de egyszer megtörtént. Valahogyan, és nem tudom visszafordítani. Szeretem, de ez nem állapot. Együtt tudnék élni egy olyan sráccal, aki megcsalt? Vagy, ha a legrosszabbra gondolunk, nem is szeret? Istenem, hogy érdemeltem ezt ki? Elöszőr elveszed a gyermekem, most pedig azt, akit a világon a legjobban szeretek? Köszönöm szépen, de tényleg...-a végtelennek tűnő önsajnálatból egyszer csak kizökkentett valami. Megláttam a szemem sarkában egy gitárt. Harry-nek van? Vagy Louis-é? Nem tudom, de az a lényeg, hogy van egy utolsó mentsváram. Fölálltam és elővettem. Énekelni kezdtem.

Mikor befejeztem, az ölemben pihentettem tovább a gitárt. Nem is vettem észre, hogy újra sírni kezdtem. Tényleg szükségem van Rá. Nagyon úgy tűnik, hogy képes lennék vele együtt élni. Nagyon szeretem!

/Harry/
Fölálltam a díványról, majd elindultam Avril szobája felé. Hirtelen gitár hangjára lettem figyelmes. Odatapasztottam a fülem az ajtóhoz, majd hallgattam. Tudtam, hogy Avril kivan, de ennyire? Szerintem ilyen időkben nem is rám volna szüksége, hanem Sammy-re... De legalább boldog vagyok, hogy ennyi időt rám áldozott.-gondoltam, majd mikor vége lett az énekének, benyitottam.
-Szia Avril!-köszöntem.
-Szia Harry.-mondta, majd bámult tovább előre.
-Szépen énekelsz.-próbáltam hesegetni a feszültséget.
-Harry, ne...-mondta, majd eldőlt az ágyban.
-Figyelj, mi lenne, ha holnap átmennél Sammy-hez?-tértem a lényegre.
-Jól van.-mondta, majd befordult a fal felé.
-De most aludj. Jó éjt.-mondtam, majd kimentem és a saját szobámat vettem célba.

/Niall/
Nem tudom mi van velem azóta, amióta szakítottunk, de nem vagyok magamnál. Nagyon hiányzik, és ezt be kell lássam. Katy viszont tök más. Olyan, mint egy plasztikcica. Mégcsak szépnek se mondható, mert átesett a ló másik oldalára. Hiányzik Avril nagyon. Valahogy meg kéne békítenem... De hogy? Meg van!
-Katy! Merre van a gitárom?-kérdeztem. Utálom, hogy folyton elpakolja a cuccaim...
-Elraktam.-vágta rá.
-De minek?!-emeltem fel a hangom. Ki tud egy ilyen nővel együtt élni? Jajj, Avrilem...
-Na, jó... Beraktam a szekrénybe. De minek neked most a gitár? Inkább gyere és játszunk!-mondta Katy, majd lefeküdt az ágyba. Én nem foglalkoztam vele, hanem mentem a gitáromért. Kivettem a szekrényből, majd előkészítettem magamnak holnapra. Azután megfogtam egy párnát és egy takarót, majd a díványra tettem és ott aludtam.

/Reggel, Avril/
Fölkeltem, majd megtöröltem a szemem. Érdekes. Most nem volt rossz álmom, sőt jó se. De még csak álmodni se álmodtam. De ennek örülök.-gondolkodtam, majd elmentem a fürdőszobába. Megmosakodtam, letusoltam, majd felvettem a ruhám:

majd lassan leballagtam a lépcsőn. Louis már fent volt, és készítette a reggelit.
-Jó reggelt Cicuka!-köszönt Louis.
-Jó reggelt Louis.-nevettem. Újra jókedvem van. El is felejtettem, hogy milyen jó érzés boldognak lenni... Ekkor Harry jött le szintén a lépcsőn.
-Jó reggelt Csillagom!-mondta Harry, majd megölelt.
-Neked is Napocskám!-mondtam nevetve.
-Hogy aludtál?-kérdezte, amikor elengedett.
-Egész jól, köszönöm.-mondtam, majd leültem a székre a tál müzli elé, amit Louis készített.
-Akkor jó.-mondta Louis, majd elkezdett enni.-Te, hallottam ahogy tegnap énekeltél!
-Igen?-kérdeztem.
-Igen! És? Kinek szól?-faggatott.
-Öhm, szerintem ez egyértelmű, úgyhogy hagyd Avril-t szépen és nyugodtan megreggelizni!-mondta Harry, majd ő is leült enni. Mikor megettem, felálltam.
-Skacok, én mentem.-mondtam, majd elindultam.

/Sammy-éknél/
Odaértem a jól ismert utcához. Tudom, hogy nem abba a házba kell menjek, de legszívesebben berontanék a lakásomba és megcsókolnám. Nem, ezek csak gyermeki álmok...-gondoltam, majd becsöngettem Sammy-ékhez. Mikor Sammy meglátott, majd kiugrott a szeme a helyéről.
-Avriiil!!!-mondta, majd a nyakamba ugrott. Nagyon örülök, hogy újra találkoztunk ennyi idő elteltével... Na meg persze megtudjuk beszélni a dolgokat.
-Szia Sammy!-mondtam, majd vissza öleltem.
-Gyere be!-mondta Sammy, majd beljebb tessékelt.
-Ki az?-kiabált le Zayn az emeletről.
-Sammy új udvarlója!-ordítottam vissza. Igen, másokkal egész jól elvagyok, de mikor egyedül kell lennem... Akkor kerít igazán hatalmába a fájdalom.-gondolkodtam, majd akaratom ellenére is fájdalmas képet vágtam.
-Mi az?-kérdezte Sammy először nevetve, majd komoly lett.
-Semmi...-mondtam, de még mindig kavarogtak bennem az érzések.
-Na kivel csalsz te meg engem, Asszony?-jött le Zayn az emeletről majd odament és megcsókolta Sammy-t.
-Nem csallak meg. Avril jött.-mondta Sammy, majd leült a kanapéra. Én mellé ültem egy székre, majd megkérdeztem.
-Már négy hónapos megvan, igaz?
-Persze. Lassan öt is lesz.-mondta Zayn.
-Értem.-mondtam, majd ültünk tovább és beszélgettünk. Egy pár óra elteltével felálltam, majd közöltem.
-Szerintem én megyek. De nem lenne baj, ha holnap is átjönnék?
-Persze, hogy nem.-vágták rá egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd elmentem.

/Később, Sammy/
Álltam a konyhában, amikor Zayn megjelent és kezeit a háta mögé rejtette.
-Szia Zayn.-köszöntem furcsán.
-Szia Sammy,  figyelj, mondani szeretnék valamit...
-Igen?-kérdezem, majd rákönyököltem a pultra.
-Hát, ebben kétség kívül nem én vagyok a legjobb, de te már megajándékoztál egy csodás dologgal, és most én jövök!
-Igen?-kérdeztem, majd felhúztam a szemöldököm. Ekkor Zayn letérdelt.
-Samanta Taylor, hozzám jönnél feleségül?-kérdezte, majd elővette a dobozt és a gyűrűt. Gyönyörű volt.
-Igen igen igen!-fakadtam sírva, majd szerelmem vállára borultam. Ekkor Zayn megfogta a kezem és ráhúzta a gyűrűt.
-Most már csak az esküvő és hivatalosan is az enyém vagy!-mondta, majd megcsókolt.

Remélem elérte a várt hatást.:D És ne haragudjatok ez a szünetes dolog miatt, bolond vagyok. Nem soká hozom a kövi részt, addig is várjatok türelemmel. Komizni nem vétek!:D

52.rész:Egy újabb utazás, mely nem a várt eredményt hozta

Na? Senkit nem zavarnak az újítások?;D Tetszenek?:P Komiba kérem!*--* Hát, igazából már nem nagyon tudom hogy folytatni a blogot, úgyhogy elképzelhető, hogy majd lesz egy kis szünet.:( De addig is itt az 52.-ik rész, jó olvasást!



Csak ültem az ágyon, arcomat tenyerembe temetve és bőgtem. Avril, tényleg ilyen fontos neked ez a fiú? Megéri? Megéri szenvedni érte? Hisz még csak nem is szeret! Ez első adandó alkalommal megcsal, amikor lehetősége nyílik rá! Tudom, nagyon fájdalmas lesz ez a lépés, de ha boldog életet akarok, el kell felejtsem Őt. Ez majdnem egyenlő a halál kísértésével, de meg kell tennem. Pápá szerelem, heló depi!-gondolatmenetemből a kivágódó ajtó zökkentett ki. Egy férfi alak jött be, majd leült mellém.
-Harry...-mondtam, majd megöleltem. Ő volt a támaszom. Most, hogy nem tudok Sammy-hez se fordulni, egyedül Harry van itt nekem. Ő az én napom. Ha nem lenne, már megsemmisültem volna.
-Mi történt?-búgta a hajamba.
-Niall... megcsalt...-szipogtam. Harry szemei kikerekedek.
-Mi?! Mégis kivel? Dehát őt nem ilyennek ismertük... Ő...ő tisztelte a nőket!-hadart.
-Azzal a Katy-vel, vagy kivel!-sírtam.
-Sajnálom.-mondta Harry, majd megszorított.
-Harry, mikor megyünk haza?-kérdeztem.
-Neked mikor jó?
-Ma? Ma mennyünk!-vágtam rá.
-Akkor ma megyünk.-mondta Harry, majd elkezdte pakolni a cuccait. Én kerestem magamnak egy megfelelő ruhát:

amihez hozzá fűzném, hogy most nem hisztiztem. Mikor felvettem, én is úgy cselekedtem, ahogyan Harry. Összepakoltam a cuccaim, majd megfogtam a táskám pántját. Nehéz volt, de megbírkozok vele. Felvettem a hátamra, majd Harry mellé álltam. Rám várt. Lassan leballagtunk a lépcsőn egyenesen a tűzvonalhoz. Mégpedig apámhoz. Meg is találtuk a konyhában. Éppen ült a kedvenc helyén és olvasta az újságját. Félénken megszólaltam.
-Apa...-fölnézett az újságjáról, egyenesen ránk.
-Ti meg hova készültök?-kérdezte, majd levette a szemüvegét. Rögtön rá akartam vágni valami hülyeséget, de Harry észnél volt.
-Mrs.John én el akarom vinni a lányát vissza Londonba.-mondta Harry magabiztosan.
-De hát még csak most jöttetek!-fakadt ki apa.
-Igen apa, de mondtam hogy csak látogatóba jövök. Ennyi nekem bőven elég volt! És bocsánat, de tudtommal felnőtt nő vagyok és most már én döntöm el, hogy hova megyek és kivel találkozok! De javíts ki ha nem így van!-apa álla majd nemhogy leesett mondanivalóm hallatán. Remélem megértette, hogy nem tarthat vissza örökké.
-Jól van, menj. De ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra!-mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Megígérem.-mondtam, majd eltávolodtam apámtól. Lassan elindultunk ki az ajtón.

/a reptér felé/
Nem állt modómban unatkozni Harry mellett. Mindig talált valamit, amiről hosszan tudott beszélni. Végül is, ez tetszett benne. Ő volt az a srác, aki nem hagyja a másikat elesni. És ezt a kitartást, ezt becsülöm benne igazán. Hogy mikor ilyen vagyok, még így is kiáll mellettem.
-És szerinted mi van Sammy-ékkel?-kérdezte Harry, de én nem figyeltem. A saját kis világomban jártam, és véletlenül kicsúszott két szó a számon.
-Köszönöm, Harry.
-De most mit?-kezdett el nevetni. Hosszan gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék, mert nem akarom megjátszani magam. Végül kinyögtem az igazat.
-Mindent amit értem teszel. Nagyon-nagyon köszönöm és örülök, hogy ezekben a nehézkes időkben is van aki mellettem áll. Aki nem más, mint te.-Harry gondolkodott. Végül hatalmas mosolyra húzódott a szája, azt hittem beleszakad kétoldalt. Kinyújtotta a kezét felém és én nem ellenkeztem. Megfogtam a kezét, majd körbekulcsoltam az ujjaimat az övéin. Így sétáltunk végig egészen a reptérig. Harry folyamatosan szóval tartott, így nem tudott kisérteni a sötétség vagy a bűntudat.

/ a gépen/
Hát, mit mesélhetnék? Minden rendben volt, hisz egymás mellett kaptunk helyet. Már nagyon vártam, hogy hazaérjek Londonba. Végre egy normális valaki oldalán. De nem mondom, hogy köztünk bármi is lehetne. Én nem leszek olyan szánalmas, mint Niall! Ő megtette, Ő dolga. Akkor már legalább remélem jól szórakozott...

/otthon, vagyis nem... Harry-nél/
Harry végig mutatta az utat és közben jót röhögtünk. Végül gépiesen, de sikerült megtalálni a lakását. De mielőtt bementünk, Harry megállított az ajtónál.
-Valamit mondanom kell.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem egyedül lakom.-nyögte ki.
-Mégis kivel?-nevettem hamisan.
-L...Louis-sal.-bámulta a cipőét.
-És? Bírom őket, még ha néha össze lehetne téveszteni őket egy háromévessel észjárás gyanánt.-nevettem.
-Oké.-nyugodott meg.-És az se baj, ha néha összejön itt a banda?
-Nem, legfeljebb olyankor elmegyek otthonról.-vágtam rá, majd elkezdtem lassan lépkedni. Harry benyitotta az ajtót, én meg szorosan mögötte mentem. Igaza volt, mert Louis-t rögtön kiszúrtam. Igaz, nem volt nehéz... Egy szál alsógatyában ott állt a szoba közepén és egyik kezében egy répát fogdosott, a másikban egy kitömött madarat. Bárki mondjon bármit, én jót röhögtem.
-Sziasztok!-üdvözölt Louis.
-Szia Louis.-mondtuk egyszerre Harry-vel.
-Avril? Avril Brow?-jött oda Louis.
-Igen Louis.
-Neked nem Niall-el kéne lenned? Mi történt? Ki vele!-mondta, majd leült egy székre. Egy kicsit se zavartatja magát, á dehogy.
-Hát, tudod vannak a viszonzott, tökéletes szerelmek. A miénk nagyon úgy néz ki, hogy viszonzatlan volt.-valltam be. Louis majdnem elröhögte magát, Harry a konyhából figyelt minket.
-Hát, tudod Harry-nek most nincsen senkije és te tet................-de nem tudta befejezni, mert Harry jóvoltából egy nagy répa fejbe találta.
-Áú... Harry, a répáim!-ugrott fel Louis és odament Harry-hez, majd vállba bokszolta.-Kérjél bocsánatot tőle!
-Jól van, bocs. De Louis, ez a dolog maradjon köztünk!-suttogta Harry.

/este/
Ez a két marha tuti biztosan biztosította a jóllétemet. Vagy összekaptak valamin, vagy megjátszották a hülyét. Bár Louis-ról nem nagyon hiszem, hogy megjátsza. Leültem a díványra, amikor Harry hozott egy kakaót.
-Tessék.-mondta, majd oda nyújtotta. 
-Köszönöm szépen.-mondtam, majd elvettem. Leült mellém és karjait kinyújtotta mögöttem. Átkarolta a vállam, amikor Louis hátulról szintén "beugrott" a díványba.
-Nézzük a híreket!-mondta, majd bekapcsolta a tévét. Egy ideig hallgattuk az időjárást, meg az etyepetye mindenről, amikor hirtelen meghallottam egy emlékezetes nevet. Az a név volt, mely még régen elcsábított, aztán összetörte a szívem. Előregörnyedtem, majd íriszeimet a tv-re vetettem.

"Szőke után barna
És most következzenek sztárhíreink. Nem rég hallottuk "szomorúan", hogy egy újabb sztárkapcsolatnak lett vége. Niall Horan (a One Direction énekese) nemrég jelentette be, hogy szakított barátnőjével, Avril Brow-al. Hogy ebben mi az érdekes? Nemrégiben paparazziaink képeket lőttek a fiatal énekesről, amit egy újabb nővel van. És ez nem kamu, hisz Avril szőke hajú, Niall pedig egy barnával csókolózott fél órákon át. Hogy mit szól ehhez Avril? Szerintünk még nem látta, vagy egyszerűen nem vesz róla tudomást."

Amint meghallottam, hogy "újabb nővel" kiesett a kezemből a pohár. Hát minden igaz... Ez a Katy-s ügy. De miért van az, hogy én vagyok az, aki szív? Én vagyok az, akit egyedül megvisel? Élet, miért vagy ilyen igazságtalan? Niall, remélem jól szórakozol!!

És íme, az 52.rész. Imádom!:D Élvezetes írni. A blogszünet nagyon úgy tűnik, hogy meg lesz tartva. Addig is jó olvasást! Komikat követelek!:3

51.rész: Újabb dráma

Sziasztok Drágiciám!;D Nem tudom eléggé sajnálni, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt csak tudjátok eléggé nehézkes munkába vágtuk otthon a fejszénk... Megpróbálom tovább nem rabolni a ti-és saját időm, itt a kövi jó olvasást!



Pontosan ahogy gondoltam. Harry. Miért nem hagy nyugtot nekem? Miért nem hagyja meg a felemelő érzéseket? Nem elég neki, hogy beleegyeztem a hülye ötletébe?-gondolkoztam magamba. Nem is vettem észre, mikor Niall leugrott rólam, és felkapta magára a takaróm.
-B...bo...csá...nat!! Én...én...-próbált mentegetőzni Harry. Felvettem magamra a törülközőm és és kihívtam az ajtó elé.

-Megmondanád mégis mi a fészkes fene volt ez?-kérdeztem Harry-től rettentő dühösen. Tönkretette a... áhh, már rágódni se érdemes rajta.
-Ezt én is kérdezhetném!-kacsintott rám.
-Harry Styles, ennél jobban ne akarj felidegesíteni!-mondtam most már eléggé olyan, olyan paradicsom piros  fejjel.
-Jól van. De még is mi volt ez? Békeközösülés?-kuncogott a bajsza alatt.
-Harry...-morogtam.
-Jól van, jól van...-nevetett még mindig.
-És valójában miért is jöttél te föl?-kérdeztem. Kezdem egy kicsit kínosnak érezni a szitut. Jó, tudom Harry mikre képes a nők terén de ez akkor sem volt semmi...
-Hát tisztázni! Mivel beállított Niall, gondolom nem fogsz oda jönni hozzám...-mondta Harry lehajtott fejjel.
-Figyelj Harry. Igen, ez valószínű csak az volt, ahogy mondtad. Egy békeközösülés.-mondtam, majd egy féloldalas mosolyra húzódott a szám.-De még nem merek újra vissza költözni Hozzá. Sammy-éknek meg ott a baba, kisebb-nagyobb bajuk van nálam. Így hát... Áll még az ajánlatod?
-Persze!-mondta Harry egy hatalmas mosollyal. Aranyos. Vajon mennyire van értem oda's vissza? Vajon szenved?
-Köszönöm!!!-mondtam, majd a nyakába ugrottam.
-Bármikor!-mondta, majd megszorított.
-Ne aggódj, Harry! Egyszer neked is fog jönni egy szép lány!-súgtam a fülébe.
-Hát, remélem.-mondta, majd elengedett.-Mennem kell le. Segítenem kell apádnak.
-Mégis mibe?-húztam el az egyik szemöldököm, majd elröhögtem magam. Harry segít apámnak?
-Klotyótakarítás. Nem egy szimpi munka tudom, de segíteni szeretnék.-mondta Harry, majd elindult le a lépcsőn. 
Mit tegyek??? Miattam szenved! Úr Istenem... Ilyen még soha nem volt velem... Egyszerre két srác... Nagyon fáj, mert ha az igazit választom, a másik megsemmisül! Mit tegyek? Nem akarom, hogy Harry összetörjön!!! Nagyon aranyos fiú, de nem az esetem... Valaki segítsen!!
Néztem egy darabig az üres lépcsőt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy könnyek szöknek a szemembe. Miért velem történik ez?!

Mikor össze szedtem magam, vissza mentem a szobába. Niall már fel volt öltözve és ott állt a szoba közepén. Lehajtotta a fejét és a cipőjét bámulta.
-N...Niall mi a baj?-kérdeztem elvékonyodó hangon. Vajon hallotta?
-S..semmi...-mondta, majd rám emelte az íriszeit.
-Hát akkor miért vagy ilyen morci?-kérdeztem mosolyogva.
-Felsoroljam?-mordult rám.
-Mi? Neked most mi bajod van velem?-hőköltem hátra.
-Akarod hogy bőven kifejtsem, vagy ne mondjak semmit?-vágott hülye fejeket.
-Légyszíves.
-Harry. Érzem, hogy van valami köztetek és talán emiatt nem erős a kapcsolatunk?-nézett rám értetlen tekintettel.
-Igen szeretem őt, de csak barát ként! Nagyon kedves meg minden, de akkor sem az én esetem... De, mi? Te most féltékeny vagy?-haraptam bele az alsó ajkamba.
-Igen! Féltékeny vagyok!-morgott-halottam, már oda is mész haza, nem hozzám!
-Szóval hallgatóztál. Gratula. Én el akartam mondani, most hogy idejöttél és csináltuk én még nem érzem azt, hogy nekem feltétlenül vissza kell menjek... Nem akarok veled veszekedni. Nem akarlak újra elveszíteni!
-De azt mond meg hogy miért pont Harry?-morgott összezárt foggal, majd elkapta a karom és erősen megszorította. Ezt hogy tehette? Még soha nem bántott! Nem hiszem el!...
-Niall ez fáj!-mondtam, majd egy könnycsepp is legördült az arcomon.
-B...bocsánat... Nem tudom mi van velem...-mondta, majd leült az ágyam  szélére és a kezét az arcába temette. Sírt. Lassan közelebb mentem hozzá és leültem mellé.
-Valójában mi a bajod?-kérdeztem.
-A Harry-s is, de...de bűnt követtem el...-mondta, majd rám nézett.
-Mit csináltál?-kerekedtek ki a szemeim.
-Én...én... Ohh, Avril ez olyan nehéz!
-Niall kérlek mondd el!-mondtam, majd megsimogattam a hátát.
-Katy leitatott és...és... Ohh, még mindig nem értem hogy történhetett...
-Még is mit?-nagyot nyeltem.
-Lefeküdtünk érted? Ezért is jöttem, hogy elmondjam... De nem bírtam megállni, hogy ne tegyük meg azt... Istenem, annyira utálom magam!!-mondta, majd felállt és járkálni kezdett a szobába. Láthatólag várta mit fogok lépni.

Hát hogy mit? Nem tudom! Még soha senki sem csalt meg!! Matthew is mielőtt új nőcit keresett bejelentette, hogy szakít. De ez megcsalás? Akkor nem jártunk... Látjátok, fogalmam sincs mit kell tennem!!

-Niall szerintem jobb lenne, ha most elmennél...-mondtam még mindig fel sem fogva a történteket.
-Avril nagyon sajnálom! Én...én nem voltam magamnál!-kezdett közeledni, de én fölálltam.
-Takarodj!-sziszegtem az orrom alatt, majd leültem az ágyra és úgy sírtam ahogy belefért. Niall megértette. Összeszedte magát, majd elment.

/Niall/
Tudom, hogy nagyon nagy marhaságot tettem és megértem Av reakcióját. Valószínű én sem cselekedtem volna másképp fordított helyzetben. Lementem a lépcsőn, és lassan az ajtóhoz sétáltam. Bennem volt az a késztetés amikor a kilincset lenyomtam, hogy vissza fordulok és megcsókolom. De nem tettem. Elmentem haza Londonba.

Asszonyom!;D Ígérem a következő rész már az ön része lesz! Hamarosan jelentkezem! Sziasztok!:)

50.rész:Szeretlek!

Drága olvasóim! Gondolom érzékeltétek, hogy ebben a részben lesz valami. De itt az a kérdés, hogy mi. Hát nem mondom meg! Olvasd el és megtudod!:D 



-Hát, kiről akarsz hallani?
-Nem is tudom...Mindenkiről!-mondtam, majd ásítottam egyet.
-Hát, jó. Úgy is bealszol... Na, kezdjük Sammy-vel és Zayn-nel. Ő róluk csak annyit kell tudnod, hogy Zayn megkérte Sammy kezét.-Szemeim az eddigi nyugvó helyzetből hirtelen golflabda méretűvé nőttek. Mi? Nekik ilyen jól összejött az élet? Eddig nem mondhattam, hogy irigylem Sammy-t. De most!
-Hol? Mikor?-kérdeztem levegő után kapkodva.
-Nyugodj meg!-mondta, majd megsimogatta a fejem.-Zayn elvitte a város legjobb éttermébe. Nagyjából egy nappal rá jöttem el. Folytassam? És ha igen, ugye nem fogsz így kiakadni minden egyes történetnél?-kérdezte Harry, majd a szemembe nézett.
-Folytasd, és hát az attól függ!-mondtam, majd elkezdtem a plafont bámulni és a gondolataimba meredtem. Egyeseknek milyen jó lapokat oszt az élet paklija. Én soha nem leszek ilyen szerencsés... Azt a fiút, akinek a mindenemet adtam, eldobtam. Nem is lepődnék meg, ha már nem harcolna értem... De azért fájna de piszkosul!
-Na, ki legyen a kövi? Gondolom már csak...ja amúgy Liam-nak lett egy barátnője, Viki. Aranyos lány. Na akkor? Niall?-kérdezte Harry, de én már aludtam. Mélyen. Messze bent jártam álmaim földjén.

/az álmom/
Nem is tudom hol lehettem... Csak ott hevertem a fűben. Hol járok? Itt...itt minden olyan tökéletes! Egyenlőre... Lassan a hátamra fordultam, majd fölültem. -Mi ez a hely?-kérdeztem, majd felálltam és elindultam előre az ismeretlenbe.

Csak sétáltam a fák között, míg valaki a nevemen nem szólított. -Anya?-kérdeztem meglepődötten. De inkább megijedtem, mint meglepődtem. Anya mit keres itt? Lassan közelíteni kezdtem, majd kinyújtottam felé a kezem. Ekkor anya eltűnt. Hirtelen belül fájni kezdett. Ürességet éreztem, pont mint mikor meghalt. Sírni kezdtem és elindultam a másik irányba. Azon kaptam magam, hogy kiértem az erdőből. Egy útra tévedtem, ahol nem volt senki. Arcomat kezeimbe temettem és sírni kezdtem. Egyszerre csak egy autó hangjára lettem figyelmes. Felegyenesedtem és szembe néztem vele. Itt az idő. Többet nem futhatok el.-gondoltam és ekkor egy hatalmas lökést éreztem és az út szélén landoltam. De várjunk! Hogyhogy még élek? És ki ez, aki a kocsi előtt fekszik? Nem az nem lehet!!!-gondoltam, majd hihetetlen gyorsasággal felkeltem és oda guggoltam a test mellé.
-Ne! Niall édesem! Könyörgök ne! Hogy lehetsz ilyen hülye? Ha most elmész nekem végem!-mondtam, majd egy csókot nyomtam szerelmem élettelen ajkaira.

/reggel/
-Avril! Avril! Mi a baj?-halottam, majd két erős kéz elkezdett rázni.
-Semmi...semmi. Niall!-mondtam, majd szemeim felpattantak.
-Akkor miért ordítasz mint a fába szorult féreg? Felébresztettél...És milyen Niall?-kérdezte Harry.
-Ne, már megint...-ültem fel az ágyban.-Álmodtam...
-Mit?-kérdezősködött.
-Szörnyűt. Tényleg! Niall? Niall hol van? Hogy van?-áradtak belőlem a szavak. Harry csak azt ne mond nekem, hogy az álmom valódi volt!
-Nyugodj meg! Niall még Londonban van és szerintem jól van!
-Biztos?-kérdeztem kételkedve.
-Biztos! És Avril lenne egy kérdésem.-mondta, majd ő is felült.
-Igen?
-Nem lenne kedved vissza jönni velem Londonba? Már mind...-akarta mondani, de ekkor a nyakába ugrottam. 
-Dehogynem Harry! Igen igen igen!-sisteregtem a fülébe. 
-Akkor ezt megbeszéltük.-morogta a hajamba.
-De, hova megyek, ha megint össze veszünk? Ide vissza nem jöhetek...-váltam el a karjaiból.
-Hozzám jöhetsz.-mondta egy olyan "Harold"-os vigyorral.
-Jaj, Harry! Köszönöm!-mondtam, majd újra megöleltem.-De ugye tudod, hogy csak barátként mennék oda? Köztünk nincs semmi...
-Tudom.-mondta, majd bólintott.-De nekem azért tetszhetsz. Na, akkor öltözz!
-Oké.-mondtam egy grimasszal, majd megfogtam a táskám és kikészítettem a mai ruhám. Mikor megvolt, elindultam a fürdőbe. Beszálltam a tusolóba, majd lefürödtem. Mikor kész voltam kiszálltam és körbetekertem magamon a törülközőt. Csak most döbbentem rá, hogy nem hoztam be a fürdőbe a ruháim. Hupsz... Vajon Harry még mindig ott van a szobámba? Lassan kinyitottam a fürdő ajtaját és csendben kimentem. Átosontam a szemben lévő szobába, vagyis a szobámba. Kinyitottam az ajtót és meg nyugodtam, hogy senki nincs ott. Egyszer csak lépteket halottam magam mögül. Megijedtem és hirtelen azt se tudtam, hogy hova kapjak. Lesz, aminek lennie kell. Odaálltam az ágyam elé és vártam az illetőt. Lassan jött, mintha még csak most járna itt elöszőr. Nagyot nyeltem, végül benyitott. Úr Istenem! Ez...ez...lehetetlen! Ő? Mégis hogy kerül ide?

-Szia Avril.-köszönt szerelmem.
-Niall?! Te meg? Hogy a ....?-kérdeztem, de ekkor közeledni kezdett.
-Látni akartalak.-mondta, majd rám vetette íriszeit. Gyönyörűek voltak, mint mindig.
-De hát...te...és...én....-nem jutottam szavakhoz. Megint elvesztem tekintetében.
-Avril gondolj akármit, én akkor is szeretlek!-mondta, majd megcsókolt. Mennyire hiányzott már ez!
-Niall én is szeretlek mindennél jobban!-mondtam, majd újra csókoltam.
-Akkor miért mentél el?-nézett szomorúan.
-Nem tudom...Életem legrosszabb döntése volt! De most itt vagyok...és? Mihez lenne kedved?-kérdeztem, majd végig simítottam mellhasán. Persze, volt még rajta póló.
-Késztetést érzek arra, hogy letépjem rólad ezt a rohadt törülközőt és kihajítsam az ablakon...-morogta a fülembe.
-Tedd meg!-suttogtam a fülébe, majd megpusziltam a száját. Niall ekkor eldöntött az ágyon és elkezdte kibugyolálni a törülközőm. Fogtam, és körbekulcsoltam a derekán a lábam. Közelebb húztam magamhoz a fejét, majd megcsókoltam.

 Csak húztam egy bugyit... Valahogy tudtam, hogy lesz valami meglepetés! Mikor leszedte rólam a törülközőt, szégyenlősen eltakartam a melleim. Tudom, látott már így, de ez most olyan, mintha újra kezdtük volna... Puha ujjaival körbefonta a csuklóm és karomat lehelyezte magam mellé. Nézett, és ez zavart. Észre is vette, így csillogó szemei újra találkoztak az enyémekkel. Újra csókolt.
-Niall, ugye tudod, hogy ehhez neked is le kell vetned a ruhád?-kérdeztem, majd megrángattam a felsőjét. Niall vette az adást és lerántotta magáról. Én nadrágjával kicsit bajlódtam, de aztán sikerült kigombolni és egy tompa puffanással földet is ért. Újra fölém tápászkodott és újra csókolni kezdett. Kezei gyengéden érintettek és minden egyes porcikámat bejárták. Ujjaimat beakasztottam boxerébe és lassan lehúztam róla. Amikor ő is levette az utolsó ruha darabot ami rajtam volt, megkérdezte.
-Biztos, Hercegnőm?-kérdezte, majd a szemembe nézett. Nem volt más út. Akarom őt! Tudom, hogy most a legmegfelelőbb ember kezében vagyok, így semmi nem történhet. Szeretem!
Bólintottam.
Niall lassan elkezdte mozgatni a csípőjét. Nagyon fájt. Elkezdtem sírni.
-Ne félj kicsim! Mindjárt jobb lesz...-mondta, majd egyre gyorsabban mozgott. Még így is nagyon fájt az alhasam,de valamivel elviselhetőbb lett. Niall lecsókolta a könnycseppem, de ekkor valaki berontott a szobába.

Na embikéim? Rossz volt? Szerintem kicsit...olyan...tompa volt! Na nem baj... Az a lényeg, hogy ti szeressétek! Asszonyom a *ke* sztorija hamarosan érkezik!:D További szép napot! Ja, és öhm... Várom a véleményeket!:)