60.rész: Készületek.

Hi Beauty! :)

Ígéretemhez híven szombatonként hozom a részeket. :) Sajnálom, hogy még mindig nem jutottam el sem az esküvőig sem a leány/legény búcsúig, de ez nekem új. Igyekszem a tőlem telhetőtől a legtöbbet kihozni majd azokból a részekből. :D Na, térjünk a lényegre. Megvolt az előző részhez a 2 komi, nagyon szépen köszönöm!! Hihetetlenek vagytok! <333 És a látogatásaim... ezt is nagyon szépen köszönöm!! Ma mikor néztem 3317 (!!) és ez számomra nagyon nagy. :) Főleg, hogy egy nap 100+ látogatások vannak.... Imádlak bennetek! <3

" Annyi mindent szeretnék Neked mondani, de nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a Veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy azalatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (....) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat, az átvirrasztott éjszakákat. Hallani fogom a nevetésed, látni fogom az arcodat és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mint képzelnéd. " ~Nicholas Sparks. 



-De édesem! Nem vihetem vissza! Kérlek! A kedvemért!-nézett kiskutyaszemekkel. Sarokba szorított. Tudja, hogy ennek nem tudok ellen állni. Ekkor lepillantottam Niall mellé, aki mellett ott ült Blue és szintén kiskutya szemekkel bámult rám.
-Áruló.-szorítottam össze a szemem. Niall elkuncogta magát, majd átkarolt.
-Kérlek...-szuszogta a fülembe. Vagy 10 perc gondolkodás után eltoltam magamtól.
-De nem fogsz kinevetni...-mondtam, majd elvettem tőle az ajándékot. Egy fehérnemű párocska volt, fekete csipkékkel.
-Kimennél?-néztem fel rá.
Megrázta a fejét.
Hát jó. Szenvedjen, ha akar. Lassan elkezdtem lehúzni nadrágom, de éreztem magamon a kék szempárt. Mikor végleg letoltam, hatalmas nyelést halottam. Félve felnéztem, ekkor két, golflabda méretű, gyönyörű kék szempárba ütköztem. Szegény lefagyott. Észrevétlenül elkezdtem kitolni Őkegyelmét az ajtón, majd becsuktam azt. Levetkőztem saját fehérneműmbe. Valaki szemét pihentette hátamon. Hátra fordultam, majd felhúztam a szemöldököm.
-Blue.-morogtam, ekkor kutyám rám emelte gyönyörű tekintetét, majd mellém ballagott és leült.
Kicsatoltam melltartóm majd lassan levettem. Ekkor Niall benyitott.
-Kész?-kérdezte. Eltakartam kebleim kezemmel, majd fújtattam. Niall félre húzta a száját.-B...bocs!-mondta, majd bevágta az ajtót.
Megfogtam általa választott fekete melltartót, majd felvettem magamra.
-Nem is olyan rossz...-fintorogtam. Ekkor a a bugyit is átvettem, majd végig mértem magam.-Na? Blue, mit szólsz?
Blue teljesen olyan képet vágott, mintha mosolyogna. Kicsit megijedtem, de végül megráztam a fejem és megálltam az ágy előtt pár centire.
-Jöhetsz!-kiáltottam el magam. Kivágódott az ajtó, majd Hercegem lépett be rajta. Szája elé tartotta kezét, majd szaporábban vette a levegőt.
-Tudtam... tudtam, hogy....-nagyot sóhajtott-hogy túl gyönyörű leszel. -Elpirultam, majd lehajtottam a fejem. Niall közelebb jött, majd felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Szeretlek.-mondta, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondtam csókunk végén. Niall ekkor felemelt, majd szépen lerakott az ágyra. Fölém tornyosult, majd elkezdte levenni ajándékaim. Én sem haboztam, Ő ruháit bontogattam. Egy gyönyörű estét töltöttünk együtt, amit talán egyikünk sem felejt el soha.

/ 6 nap múlva/
Elég hangulatmentesen teltek napjaim, de Niall és a fiúk, no meg persze Sammy mindig feldobtak valamivel. Délben kómásan törölgettem szemem, majd naptáromra pillantottam.
-Te Jesszus Mária szent atya jó isten!-ordítottam el magam, majd kipattantam az ágyból.
-Mi van már?-kérdezte Niall, majd a fejére húzta a párnát.-Inkább búj vissza mellém Édes.
Ekkor megfogtam a naptárt, majd lerángattam róla párnát és a takarót és az orra alá dugtam.
-Látod? Ma hetedike van! És nehogy megkérdezd, hogy mi van a hetedikével, mert végleg kiborulok!-Niall pislogott kettőt, majd káromkodott egy sorozatot.
-Ugye nem késtünk még el?-kérdezte, majd ő is felállt.
-Azt még nem, szerencsére. De jól elfelejtettük...-bólogattam. Niall ekkor közelebb jött, majd magához húzott.
-Jóreggelt puszi?-kérdezte egy kaján vigyor kiséretében.
Megcsókoltam.
-Hmm, édes a szád.-nyalta végig sajátját, mikor elváltunk. Kérdőn felhúztam szemöldököm, de Ő csak nyalogatott.
-Mit ettél?-kérdezte, majd lerakott a konyhában a pultra. Ment a hűtőhöz.
-Tegnap ettem egy kis csokit. De mit csinálsz?-nevettem. Niall ekkor előhozott egy csokiszirupos üveget a spelyzből.
-Megeszlek.-mosolygott kajánul még mindig. Nagyon nyeltem, amikor a pólóm eltávolította rólam. Nem foglalkozott vele, hogy melltartóban vagyok, behintette felső testem csokisziruppal. Óvatosan elkezdte lenyalni. Ilyet még sosem csináltam-de nem is értem miért-erős nyögések szaladtak ki a számon, amikor simogatott. Niall keze a fenekemre tévedt, majd megmarkolt.
Úgy éreztük ezt a csodás pillanatot semmi sem tudná félbe szakítani, de hát egyvalami-vagy fogalmazzunk úgy valakik-ránk nyitottak.

-Sziasztok!-köszöntek Sammy-ék. Niall ekkor leemelt a pultról, de lábaim még mindig derekára voltak kulcsolva.
-Sziasztok!-köszöntünk mi is meglepődésünkben.
-Ti aztán tudtok.-nevetett Zayn, majd leült a díványra.
-Nem akartunk zavarni, csak tudjátok ugye ma van a legény/leány búcsú meg... hát... éppenséggel van még egy ok, amiért átjöttünk.-nevetett Sammy.
-Igen?-kérdeztük egyszerre Niall-el.
-Hmm.... Amiket itt alkottok, teljes hangerővel hallani nálunk is.-rötyögött még mindig Sammy, majd leült Zayn mellé, akik egyszerre röhögtek és várták a válaszunk erre. Őszintén? Erre mit lehet mondani? Semmit. Röhögj velük együtt.
-Niall, tegyél le.-mondtam, és szerelmem megtette. Oda mentem Sammy-hez, majd kérdőre vontam.-És mit vegyek föl? Mikor megyünk? Te viszel, ugye? Zayn meg Niall-t, igaz?
-Nyugi Csaje, úgy csinálsz, mintha a te esküvőd lenne.-nevetett Zayn.
-Először is fürödj le, azután kiválasztjuk a ruhád. És igen, én viszlek. Zayn pedig Niall-t.-kacsintott Sammy, majd elindított.
Úgy tettem, ahogy mondta. Mikor kész lettem, körbe tekertem magamon egy törülközőt, majd vissza mentem közéjük.
-És most?
-Niall, menj fürdeni, Avril gyere.-adta Sammy a parancsokat. Mindenki úgy tett, ahogy mondta. Elmentünk a szobámba, majd bele se tellett öt percbe, kiválasztott nekem egy ruhát.
-Ezt veszed!-mondta, majd felém nyújtotta a darabot:

fölvettem őket, majd ránéztem Sammy-re.
-Na?
-Szép vagy.-mosolygott.
-És te nem akarsz átöltözni? Mármint, melegítőben jössz?-kérdeztem, majd nevetve végig pásztáztam Sammy-t.
-Na jó, én is keresek valami göncöt.-nevetett, majd keresett magának egy ruhát:

felvette, majd megpördült körülöttem.
-Gyönyörű.-mosolyogtam.
-Köszönöm, Princess.-kacsintott, majd belekarolt a kezembe és elindultunk le a lépcsőn. A fiúk már nem voltak itt, így nekünk is indulni kellett.
-Mehetünk?-kérdezte Sammy, majd megrántotta a táskát a vállán. E mozdulattal szemem a hasára terelte. Szép kerek már. :) De jóóó!
-Ühüm.-bólintottam.-De hova megyünk?
-Az legyen meglepi.-mosolygott, majd beültünk az autóba és elindultunk.

Mint mondtam, még nem nagyon írtam ilyen részeket, de megpróbálkozom velük és őszintén remélem, hogy pozitív irányba szárnyal a téma. :) Szombaton jön a következő, azaz már a hivatalos leány/legény búcsú. :D Addig is össze tudna jönni 3 komment? Nagyon nagyon örülnék neki. :) Tudom, sokat beszélek, de ez azét van. hogy tartsam bennetek a lelket. :) További szép napot! :D

Boldog születésnapot Liam!!

Elkezdtem egy új hülyeséget.... XD De végül is nem hülyeség, hisz mi is köszöntsük fel a fiúkat, nem? Igen. Ma lett Liam Payne 20 éves. :)
Ez a bejegyzés által boldog születésnapot szeretnék kívánni neki a magam nevében, és minden kedves Directioner nevében. :)
BOLDOG 20.-AT LIAM!! KÍVÁNOM, HOGY MÉG NAGYON SOKSZOR LEÍRHASSAM EZT NEKED!! :))

59.rész: Sok(k)...

Sziasztok! Sajnálom a késést, de végül meghoztam a részt. Csak annyit fűznék hozzá, hogy köszönöm a feliratkozásokat és a komikat. :D Nagyon jól esnek. :) A folytatáshoz kérhetnék 2 kommentárt? Jó lenne. :)

" az érzés, amikor valami legbelül fáj, érzed, ahogyan összeszorul a gyomrod, egyre gyorsabban ver a szíved, zihálsz és könnyes a szemed... "



-Mit terveztünk mára egyetlenem?-kérdezte Niall, majd magához húzott és megcsókolt.
-Nem tudom... Unatkozom.-húztam a szám.
-Mi lenne, ha...-csókolta meg a nyakam.
-Nem, Niall.
-Meg van?-vigyorgott. Na, ez már tényleg gáz...
-Niall!-mondtam, majd hozzá vágtam egy párnát és elrohantam a szobába. Bekapcsoltam a laptopom, majd fölmentem facebookra. Rákerestem Sammy-re, majd ráírtam. Tudom, hogy szomszédok vagyunk, de hát így kényelmesebb na. 
Avril: "Szia! Hogy vagytok? Zavarlak?"-nem telte bele egy percbe, vissza írt.
Sammy: "Szia! Megvagyunk, vagyis... a tőlünk telhetőtől a legjobban. :) Dehogy zavarsz!! És ti? :)"
Avril: "Annak nagyon örülök. :) Hát, mi is megvagyunk... Te, én úgy unatkozom! Nem kéne csinálni ma valamit? :D"
Sammy: "Én is. :( De mit?"
Avril: "Hát nem tudom... Például bulizni? Rég voltunk már. :)"
Sammy: "Hát ja. És csak ketten? Vagy a fiúk is?"
Avril: "Ketten, nem?"
Sammy: "Rendben. :) De én mit fogok csinálni? :("
Avril: "Tényleg, terhes vagy. Hát, táncolunk, meg rám vigyázol, hogy mégse rúgjak be annyira. :)"
Sammy: "Benne vagyok. :D"
Avril: "Majd a leánybúcsún iszunk. ;)"
Sammy: "Avril, akkor még mindig terhes leszek. XD"
Avril: "Jah, tényleg. Hát, akkor megpróbálok alkalmazkodni hozzád. :) De ma még nem. Ma biztos berúgok."
Sammy: "Rendben. Az a lényeg, hogy ott leszek és felügyellek. ;)"
Avril: "Igen. :) Akkor, hánykor?"
Sammy: "Nyolckor találkozzunk nálunk. ;)"
Avril: "Rendben. És az esküvő?"
Sammy: "Még van egy hét. :)"
Avril: "Tudom. És a leánybúcsút mikorra is terveztük?"
Sammy: "Az esküvő előtt egy nappal. Akkor lesz a fiúké is. Vagyis a legénybúcsú. :)"
Avril: "És lesznek sztriptíz táncos nők? XD"
Sammy: "Tőlük kitelik. XD"
Avril: "Jah. Na, én megyek készülődni, hisz tudod, hogy órákig tart és már így is fél hét van. XD Szia Asszony!"
Sammy: Igen. XD Na, szia Asszony! Majd még tali! :)"

Lecsuktam a laptopot, majd elindultam a fürdőbe. Gondoltam lefürdök, mielőtt elmegyek. Becsuktam a fürdőszoba ajtaját, majd lehámoztam magamról minden ruhát. Megeresztettem a vizet, majd néztem, ahogyan lassan tele lesz a kád. Mikor ez megtörtént, beszálltam és elmerültem. Megmosakodtam, majd kiszálltam. Magam köré tekertem egy törülközőt, majd elindultam ruhát keresni. Kinyitottam az ajtót, majd egyenesen visszabaktattam a szobába. Úgy gondoltam, ez a gönc megfelelő lenne egy ilyen estére:

belebújtam, majd vissza vettem a irányt a fürdőbe. Levettem a sminkdobozom és kifestettem magam. Szemcerkával kihúztam a szemem, kirúzsoztam magam, szempillaspiráloztam, szóval, tudjátok. Ezek után a tükör elé ballagtam, majd elégedetten bólogattam. Indulni akartam volna, amikor beleütköztem Niall-be.
-Te meg hová készülsz?-húzta fel a szemöldökét.
-Csajos estét tartunk Sammy-vel.-mosolyogtam, majd kiléptem az ajtón.
-Kicsim, hívj, ha bármi van!-kiáltott utánam.
Persze, persze. Úgy lesz.-mondtam, majd elindultam Sammy-ékhez. Szerencsére nem kellett sokat menni, hisz a szomszédban laknak.
Becsöngettem.

-Szia Avril!-köszönt Sammy, amikor kinyitotta az ajtót.
-Szia Sammy. Indulhatunk?
-Persze. Zayn, elmentem!-kiáltott be, majd becsukta az ajtót.
-Rendben. Hívj, ha bármi van!-kiáltotta Zayn az ajtó mögül, majd elindultunk. De furcsa... Niall is ezt mondta.

/A bulin/
Elöszőr nem mertünk nagyon táncolni meg ilyenek, de aztán egyre aktívabbak lettünk. Szegény Sammy csak ült egy széken és engem nézett amint iszom. Úgy sajnálom. Ekkor észre vettem, hogy egy srác bámul eléggé leplezetlenül.
-Szia.-jött oda hozzám. Igaz, hogy eléggé pia szaga volt, meg nem egy jóképű, de legalább rokonszenves. Egyenlőre.
-Szia.-köszöntem vissza, majd lehúztam még egy adag piát.
-Nagyon szép vagy.-folytatta.
-Köszönöm.-mondtam. Ez már nyomulós, nem?
-Nem lenne kedved eljönni hozzám? Megmutatnám az aknavetőm.-hogy mi van??!! Ez normális??!!
-Nem, kösz. Van barátom.
-Ugyan, csak nem fog haragudni.-mondta, majd meg akart csókolni, de felpofoztam. Sírva fakadtam. Elrohantam Sammy-hez. Én többet itt nem maradok!! Nagyon rossz ötlet volt ez a "bulizni akarok jönni..." Istenem.

-Sammy!-kiáltottam sírva.
-Igen?
-Vigyél haza! Most!!-ráncigáltam.
-Rendben.-mondta Sammy, majd beültünk az autójába és haza vettük az irányt. Remélem Niall megbocsát ezért... Én annyira szeretem Őt! Nagyon! Jaj, miért engem találnak meg mindig az ilyen idióták?? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

/Otthon/
Elköszöntem Sammy-től, majd kiszálltam a kocsiból. Megtöröltem a szemem, majd benyitottam a házba. Minden sötét volt. Ekkor két kéz átkarolt és megemelt.
-Hercegnő, mi a baj?-kérdezte Niall, majd megcsókolt.
-Niall, én nem akartam. Nagyon szeretlek.-mondtam és megint sírtam.
-De mit?-kérdezte, majd leült az ágyra, én az ölében és egymással szemben.
Ekkor elmondtam neki mindent. Mindent. Hogy mit éreztem, amikor Katy-vel volt, hogy most, mit tett ezzel az az állat, és hogy mennyire szeretem.
-Jaj, édesem. Ha tudtam volna... én...-mondta, de ekkor megcsókoltam. Kezem lassan belevezettem hajába, amitől egy apró nyögés hagyta el száját. Oxigén hiány miatt elváltunk.
-Van egy ajándékom.-harapta az alsó ajkát.
-Mi?-mosolyogtam.
-Szerintem gyönyörű leszel benne.-mondta, majd kiszaladt a nappaliból és mikor vissza jött, elképedtem.
-Ki van zárva, hogy én ezt valaha is fölvegyem....

Hát, ennyi lett volna. Olyan kis eseménytelen rész lett... :(  Írjatok komit, légyszi! :) Most a folytatás rajtatok áll vagy bukik. De remélem áll. :) Szép napot! :D

58.rész:Egy új barát... vagy inkább társ?

Sziasztok Manók! Az előző részhez tartózó kellemetlenségek miatt megpróbálom vissza fogni magam.:) Amúgy jó az, hogy így hozom a részeket? Túl hamar jönnek? :$ Sajnálatos módon a sulis időszakban csak hétvégén tudom majd hozni a részeket, ha tudom. :/ De remélem így is fogjátok olvasni. :D

" Össze vagyunk kötve, ha akarjuk, ha nem. Láthatatlan szálakkal, de mindig ott vagyunk egymás életében és tudjuk, össze tartozunk. "



Magamhoz húztam, majd csókolgatni kezdtem nyakát. Avril csak ölelt, mint egy kislány az anyukáját. Lassú csókok után úgy döntöttem, kéne valami maradandót is tervezni. Valamit, amiből emlékezni fog rám, ha turnén leszek. Kikerestem egy jó pontot a nyakán, majd erősen megszívtam.

/Avril/
Éreztem, ahogy Niall össze vissza csókolgat és mit ne mondjak, jól esett. Kezei végig a fenekemen pihentek. Mikor a legjobban tetszett a dolog, éreztem, ahogy megszívja a nyakam. Rögtön oda kaptam a kezem.
-Ezt miért?-mondtam, majd tapogatni kezdtem a sebet.
-Hogy emlékezz rám. És ahogy látom egy darabig fogsz is.-kuncogott, majd kezét a sebre helyezte. Ekkor bejött egy hölgy a női mosdóba. Érdekesen ránk nézett, de mi csak nevetni tudtunk. Aztán végül is vissza mentünk a többiekhez.

-Mi van nyakaddal?-kérdezte Sammy, amikor leültem.
-Semmi, beütöttem.-hazudtam. Azért, ettől eltekintve élvezetes volt.
-Aha. Nekem van egy jobb ötletem. Vécézés közben kiszívta a nyakad egy vámpír, avagy-és Niall-re emelte a tekintetét.
-Na jó, Niall volt.-ismertem be.
-És volt más is?-érdeklődött.
-Mi?-néztem értetlenül.
-Tudod, AZ.
-Jah, most éppen nem. Sajnos.-nevettem.
-Perverz.-mondta Sammy és szintén nevetett.
-Ki? Még hogy én? Ugyan kérlek.-nevettünk még mindig.
-Ja, mert én vagyok, igaz?-kacarászott Sammy.
-Hát...-szólt közbe Zayn. Ekkor Sammy összeszorította fogait, összeráncolta a szemöldökét és Zayn-re meredt.
-Avril a perverz.-mondta Zayn kikerekedett szemekkel. Sammy és én elismerően bólintottunk, majd Zayn átkarolta és puszilgatni kezdte Sammy-t.

-Édesem, nem megyünk haza?-kérdezte Niall 1 óra elteltével. Már majdnem mindenki otthon volt már, csak Paul-ék és Zayn-ék voltak már csak itt, így beleegyeztem.
Elköszöntünk mindenkitől, majd hazafelé vettük az irányt. Beültünk az autóba és egész hazafele vezető úton csak nevettünk.

/Otthon, késő este/
Kikerestem a kulcsom, majd benyitottam. Leraktam a táskám, majd elindultam a fürdőszoba felé. Levetkőztem, majd beálltam a tusoló alá. Nyomtam a kezembe a tusfürdőből, majd végig kentem magam. Ahogy eresztettem hátamra a meleg vizet, jóleső nyögések hagyták el szám. Hajam a víz hatására hátamhoz tapadt. Dúdolászni kezdtem.

Mikor kész voltam megtörülköztem és felvettem a pizsama együttesem. Jelen esetben egy póló és egy bugyi. Végleg elkészültem és kimentem Niall-hez, de Ő már nagyban aludt. Elmosolyogtam magam, majd lefeküdtem mellé és hozzá bújtam. A következő pillanatban átfonta körülöttem a karjait és megpuszilta a fejem.

/Reggel/
Ásítottam egyet, majd szemeim hozzá szoktattam a világossághoz. Nehézkesen felemeltem a fejem, majd Niall-re néztem. Kis édes. Ott szuszogott, összekócolt hajjal... Túl sokáig néztem, így felébresztettem. Kinyitotta szemeit és rám vetette a kék íriszeket. Még ennyi idő után is kábulatba ejt...
-Jó reggelt Hercegnőm.-mondta, majd egy puszit nyomott homlokomra.
-Neked is Hercegem.-mondtam, majd megcsókoltam-Mi mára a terv?
-Hmm. Szeretnék neked valamit... valamit nem is tudom. Ajándékozni? Esetleg venni?-kérdezte, majd magához húzott és hajammal kezdett babrálni.
-De mit? És minek?-fintorogtam. Az az igazság, hogy nem nagyon szeretem, ha valaki ajándékot vesz nekem.
-Egy barátot.
-Niall, a barátságot nem lehet megvenni.
-Tudom-nevetett-Ő nem is olyan barát lenne.
-Hát akkor?-néztem szembe vele.
-Egy kutya.-vágta rá. Mi? Egy kutyus? De hát...nem is tudnám mit kezdenék vele... Meg aztán Buksinak milyen sors jutott? Még egyszer nem merném vállalni.
-Niall nem hiszem, hogy...-Niall elhallgattatott egy csókkal.
-Avril, ha távol vagyok akkor is azt szeretném tudni, hogy te a legnagyobb biztonságban vagy itthon. Gondolkoztam, hogy mit tehetnék, hogy ez így is maradjon és arra jutottam, hogy örökbe fogadunk egy kutyát.
-De a kölyök kutya nem tud megvédeni.-cáfoltam.
-De én nem is kölyök kutyára gondoltam.-cirógatta meg az állam.
-Én kapok egy felnőtt kutyát?-raktam össze a történéseket. Így mindjárt jobb. A felnőtt kutya tud magára vigyázni, meg nincs már vele annyi baj, amennyi egy kölyökkel. Most, hogy újra alapoztam a mondókát, kezdett nekem is megtetszeni az ötlet. Elmosolyodtam.
Niall magabiztosan bólintott.
-És mikor gondoltad Te ezt az egészet?
-Hát, az utóbbi napokban. Na, akkor készüljünk el, és nézzünk egy nagy kutyát!-csapott a fenekemre.
-Rendben.-mondtam, majd felkeltünk. Én kerestem magamnak egy megfelelő ruhát:

Niall lezuhanyzott, szintén felöltözött és elindultunk.

/a menhelyen/
Leparkoltunk az autóval és kiszálltunk. Bementünk a menhely ajtaján, ahol elég hangos volt minden, mert a sok kutya szinte már üvöltött. Köszöntünk a menhely vezetőjének és elmondtuk, hogy örökbe akarunk fogadni egy kutyát. Persze, Niall az igényeket is felsorolta. (ezalatt azt értsétek, hogy milyen legyen a kutya természete, lehetőleg fajtája, és még sorolhatnám.) A tulaj bevezetett egy hatalmas helyiségbe, ami tele volt nagy kutyákkal. Gondolom külön volt választva a nagykutya-kiskutya. El mentünk egy hatalmas állat mellett, amiből rettentő morgás-valamint ugatás tört elő. Nagyon megijedtem, így rámásztam Niall-re és a kezét markolásztam.
Nevetett.
Nagyon sok kutyával ismerkedtem össze, de egyik sem volt az igazi. Végül elértünk a terem végéhez. Egy kisebb kenelben egy gyönyörű farkas kutya ült. Gesztenye barna szemeit rám emelte és szemembe nézett. Nem tudtam mást kiolvasni a szeméből, mint barátságot, valamint volt közte kétségbeesés és félelem.

Leguggoltam elé és ő rögtön oda jött. Be duktam kezem, amit össze-vissza nyaldosott. Farka úgy járt, mint az utcaseprő. Nagyon boldog volt.
-Megtaláltad a gazdád, kutyus.-mondtam, majd megnyalta az arcom. Niall csak mosolygott, mint a tejbetök aztán ő is rájött. Ő a mi kutyánk.

Megbeszéltük a menhelyes bácsival, és cserébe vittünk kutyakaját. Hazavihettük a kutyust. :) Beültünk a kocsiba és Niall hátra akarta rakni, de előre mászott. Megrázta a fejét, majd indított.
-Ez a kutya tényleg jó választás. Már a kezdetektől kezdve bejössz neki.-mondta, majd hajtott hazafelé.
-Igen. Ez volt a terv, nem?-kérdeztem nevetve, majd megsimogattam a kutyus fejét ami mellhasamnak volt döntve.
Niall morgott valamit az orra alatt amit nem igazán értettem, de nem is érdekelt. Van egy új barátom, ami mindennel felér!

/otthon/
Kiszálltam az autóból és a kutyus engedelmesen jött utánam. Benyitottam az ajtón és bekukucskált.
-Mehetsz!-mosolyogtam, majd a kutyus megindult. Bejárta az egész lakást, majd az ágyunkon a helyemre feküdt. Mellé ültem és simogatni kezdtem.
-Olyan kis helyes fejed van.-nevettem, majd a kutya az ölembe hajtotta fejét. Ekkor megjött Niall és leült mellém átkarolta a vállam de ekkor a kutyából halk morgás tört elő. 
-Héj, tőlem nem kell megvédened.-mondta Niall, majd megsimogatta a kutya fejét, aki erre csóválni kezdte farkát.
-Köszönöm Niall!-mondtam, majd megcsókoltam. Niall közelebb kúszott, majd megpuszilt.
-Szeretlek.-rá néztem.
-Szeretlek.-mondtam, majd újra csókoltam.
-És mi lesz a neve?-mondta, majd ujjával a kutya felé mutatott. Ezen még nem is gondolkoztam... De hát nem hívhatom kutyának...
Nem feleltem.
-Jó. Mije van?-kérdezte Niall.
-Szerintem fiú.
-Hát jó. Válassz neki egy kedves nevet.-gondolkodni kezdtem.
-Esetleg Blue? Nekem tetszik.-mondtam, de ekkor a kutya felkapta a fejét.
-Blue? Egész elviselhető. Rendben. Blue.-mondta Niall, majd felállta és öntött neki vizet és enni.

-Blue? Tetszik a neved?-kérdeztem, majd a kutyára néztem, aki szintén engem nézett és a farkát csóválta. Majd kiugrott a bőréből.
-Szóval tetszik.-kuncogtam, majd leültem az asztalhoz és enni kezdtünk Niall-el.

Ennyi volt mára. Tudom, hogy mostanában nem a megszokott módon hozom a részeket és összecsapott. :/ 
Sajnálom. Megpróbálok javítani rajta, de... nem ígérhetek semmit.

  

57.rész:Egy teljesen átlagos vacsora

Sziasztok! Pfú... Mikor ezt írtam, eléggé perverz gondolataim voltak és ez szerintem érződni fog a részen is. Ne hari! :) Ilyen vagyok, így kell elfogadni/szeretni.:D És a fejem? Rettenetes képeket tudok vágni, amikor perverz vagyok... Na, mind1.  Jó olvasást;D

" A fiúk nevetnek a lányokon és amiken keresztül mennek miattuk, de akkor már nem fognak nevetni, ha a saját lányuk arcáról kell letörölni a könnyeket mert valaki ugyan így bánt velük.... " -Beyoncé


(Nem tudom miért, de megtetszett ez a kép. Amúgy illik a történetbe, mert ott most tél van. Szenvedjetek!! :P-a szerk.)

Délután felé haza is mentünk. Az az igazság, hogy nem nagyon akartunk zavarni, mert Zayn már így is  kanos volt meg aztán tudjátok az a "hagyjuk őket magukra mert...." Elköszöntünk tőlük, aztán hazaandalogtunk. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Már régóta nem voltunk igazán együtt és ezt el szerettem volna neki mondani. Ha más nem, már csak azért is, mert már napok óta ezen kattog az agyam... De nem. Nem ezért. Vágyom rá. Vágyok arra, hogy eldöntsön azon a rohadt garnitúrán és a magáévá tegyen. Ez az igazság. -gondolkodtam egyre vadabbul, majd belemarkoltam egy szék háttáblájába. Niall kijött a fürdőszobából egy szál alsógatyában. Hogy tudod így megnehezíteni a helyzetem... -gondoltam, majd megnyaltam alsó ajkam. Még egy utolsó pillantást vetettem felső testére, amikor megláttam, hogy figyel. Szemeim gyors elkaptam róla,majd ki az ablakon. Megpróbáltam összeszedni minden erőm, hogy ne essek neki... Niall közelebb jött és magához húzott, fokozva bennem a vágyat. Nem bírtam tovább. Falnak nyomtam-talán kicsit erősebben a kelleténél-és megcsókoltam. Visszacsókolt és közben végig mosolygott.
-Talán... ma nem csak Zayn a kanos?-nevetett és közben pólómtól próbált megszabadítani.
-Horan...-morogtam, majd lassan az ágy felé toltam. Niall belekapaszkodott a csípőmbe és egy nagy lökettel az ágyban is találtuk magunkat. Tökéletes, pont ahogyan elterveztem. Niall alul volt, én pedig mellhasának csapódtam. Niall újra csókolt, miközben szorosan magához szorított. Lassan a nadrágomtól is megszabadított, amit elhajított a fenébe.
-Most az enyém leszel!-mondta, majd maga alá gyűrt. Az agyam még nem fogadta be a gyors eseményeket, amikor Niall már a fehérneműm szedte le rólam.
-Egy pillanat és jövök. Várj meg itt!-mondta, majd kiszaladt a nappaliból. Az ágyon, gondolataimba merülve feküdtem. Ekkor visszajött Niall és újra fölém tornyosult.
-Biztos, Hercegnőm?-kérdezte meg már vagy ötödjére, majd megpuszilta az orrom. Biztos. Szeretem Őt, és nem tudnék nélküle élni. Akarom és kész!
Bólintottam.
Niall lassan belém hatolt. Felsikoltottam, majd kezemmel végig szántottam a hátán.

-Sajnálom, mindjárt jobb lesz.-mondta, majd egyik kezét tarkómra helyezte a másikat a derekamon pihentette.
Miközben Niall mozgott egyre halványabb lett a fájdalom érzése. Egyre inkább azt éreztem, hogy az élvezet lesz úrrá rajtunk. Átadtam magam Niall kezébe aki láthatólag élvezte, hogy Ő van nyeregben.

Nagyjából egy óra múlva fáradtan legördült rólam. Fejemben még mindig a kép játszott, amint üvöltöttem és hátát, valamint a takarót markolásztam.
-Szeretlek.-hajolt fölém, majd lágy csókot nyomott számra.
-Én is nagyon.-csókoltam vissza. Minden egyes együtt lét olyan érzéki. Mindig mondja, hogy szeret, de ezt eddig nem hittem. De most annál inkább hiszek neki.
-Hogy fog ez hiányozni... -nyögte, majd visszadőlt a helyére. Kezét feje alá gyűrte. Én kaptam az alkalmon és mellhasára hajtottam a fejem.
-Hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-A turné. Az 4 hónap...-sóhajtott, majd átölelt. Micsoda? Négy hónap? Miért mit gondoltál, szívem? Elmegy ma, hazajön holnap? Nevetséges. -saját fájdalmamon akarva-akaratlanul is hangosan, fájdalmasan felnevettem.
-Még nem mondtad. Négy hónap?
-Sajnos. És ez még csak kezdés idő. Lesz olyan, hogy 6 hónap...-remegett meg. Istenem. Belegondolni se merek...
-Akkor ma csinálni kéne valamit együtt.-dörgölőztem hozzá.
-Igen? -húzódott perverz mosolyra az arca.
-Nem erre gondoltam. Például múltkor nem tudtál elvinni vacsorázni. Még mindig van kedved? -kérdeztem. Niall felült majd a fülemhez hajolt.
-Menj a szobádba és kezdj készülődni! -suttogta, majd egy csókot nyomott a nyakamra. Felálltam és elindultam a szobámba. Egy (legalább!) 10 perces hiszti után ezt választottam:

majd visszamentem Niall-hez, aki még mindig az ágyon feküdt egy szál pöcsben.
-Na?-kérdeztem, majd megperdültem a saját tengelyem körül.
-Gyönyörű.-mondta mosolyogva. Fejével intett, hogy menjek oda. Elindultam, majd Niall magára rántott.
-Imádlak.-mondta, majd megcsókolt.
-Én is, de ha el akarunk menni neked nem kéne készülődni?-kérdeztem nevetve, majd oda mutattam.
-De, de nem tehetek róla, hogy ilyen szép vagy. Lekötöd a figyelmem.-mondta, majd végig húzta az ujját az arcomon. Sokáig néztük egymást míg végül a telefon félbe nem szakította ezt az idilli pillanatot. Niall magára tekerte a takarót majd kiment a konyhába. Egy darabig beszélt, majd szemeit forgatva, sóhajtva visszajött.
-Ki volt az?-kérdeztem egyből.
-A barátnőm.-nevetett-Paul volt.
-Ő a főnökötök, nemde?-kérdeztem-És mit akart?
-Be kéne mutatni minket annak a személynek, aki a turnét szervezi és el kell menni vacsorázni. Persze, úgy kell viselkednünk, mint egy teljesen normális ember...-nevetett.
-És akkor most?
-Természetesen te is jössz velem.-mondta, majd átkarolt és megcsókolt. Én lassan, szinte osonva, lenyúltam és kiakasztottam a takaró tartóját. Újra meztelenül állt előttem. Beleharaptam alsó ajkamba, majd szinte suttogva megszólaltam.
-Most menj öltözni. Niall cselekedett és nagyjából 5 perc múlva meg is jött.

-Indulhatunk?-kérdezte, majd megfogta a kezem.
Sóhajtottam.
-Ezt igennek veszem.-mosolygott, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
-Köszönöm.-mondtam, majd beültem. Niall biccentett, majd beült a vezető oldalra, és elindultunk.

/a vacsora. Olyan este felé./
Besétáltunk a helyiségbe és Zayn meg Sammy már ott volt. Niall-el melléjük foglaltunk helyet-persze úgy, hogy egymás mellett tudjunk ülni.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Paul? A többiek?-kérdezte Niall.
-Még nincsenek itt.-mondta Zayn.
-Akkor várunk...-sóhajtottam.
-És hogy vagytok?-kérdezte Sammy.
-Megvagyunk.-mondtam. Én és Sammy egymással beszélgettünk, míg a két srác szintén egymással. Ekkor befutott Liam és Louis.
-Sziasztok.-köszönt Liam, majd leült.
-Hé, les gars.-mondta Louis, majd ő is leült.
-Louis, nem értünk ufóul.-mondta Zayn, majd mindenki nevetni kezdett.
-Ez nem ufóul volt, hanem franciául.-mondta, majd belenyúlt a zsebébe.
-És mit mondtál, én a nyomi?-röhögött Niall is.
-Putain de mére...-morogta Louis, majd elővett egy répát a zsebéből
-Azt minek hoztad?-kérdezte Sammy.
-Féltem, hogy itt nem tartanak.-erre aztán mindenki tényleg röhögni kezdett. Ekkor megjött Harry és Paul. Teljes volt a létszám. Egyszer néztem össze Harry-vel, de az is fájdalmas volt.
-Sziasztok!-köszönt Paul.-Mindenki megvan?- Harry szintén leült, majd egyszer rám nézett, sóhajtott, aztán telefonálni kezdett.

-Te vagy Avril Brow, nemde? Niall már nagyon sokat mesélt rólad.-jött hozzám oda Paul, majd kezet ráztunk.
-Igen, én vagyok. Te pedig Paul, igaz?-kérdeztem kézrázásunk közben.
-Igen, én vagyok. Sammy-t már ismerem, de téged még nem. Ha szabad megjegyeznem, nagyon csinos vagy.-mondta, majd elengedte a kezem.
-Ühüm. Köszönöm szépen.-mosolyogtam, majd Paul elment.

-Mit akart?-kérdezte Niall, majd az asztal alatt megmarkolta a combom.
-Csak bemutatkoztunk.-mondtam, majd megfogtam Niall kezét. Niall közelebb hajolt, majd a fülembe suttogott.
-Akarlak. Most.
-Mi?-nevettem.
-Igen.-suttogott még mindig.
-És mégis hogy tervezted el?-suttogtam én is, majd a szemébe néztem. Igaz ami igaz, a kék íriszek értelmet sugároztak, de mégis néha olyan hülye ötletei voltak...
-Ott a női mosdó. Bemész és egy kis idő után én is megyek utánad.-mondta, majd megcsókolt.
-Rendben. De miért pont a női?
-Mert gondolom te nem akarsz bejönni a férfibe.
-Biztosan ezért. Na jó, megyek.-mondtam, majd felálltam, de Sammy megfogta a kezem.
-Hova mész?-kérdezte.
-Mosdóba.-vágtam rá, majd úgy tettem, mintha pisilnem kéne. Elindultam a mosdó felé, majd benyitottam.

/Niall/
Vártam nagyjából 5 percet, majd Avril után mentem. Benyitottam a női mosdóba, de szerencsére senki nem volt ott, csak ő. Lassan közeledni kezdtem.

Na ennyi lett volna Manók. Még egyszer sajnálom a sok perverzséget, várjatok a kövire! ;D

56.rész: Szervezkedés

Sziasztok! Igazából semmi hozzáfűzésem nincs... Vagy de van! Komizzatok!:(  Nagyon megköszönném.:D Mindegyis, jó olvasást.:)

"vajon... -gondol-e rám valaki lefekvés előtt?-amikor összeveszünk nem beszél ki, hanem hiányol?-létezik olyan ember, aki soha nem mondott rólam rosszat?-Ő is úgy szeret, amennyire én Őt?-létezik-olyan személy, amely megtenne értem bármit?-megutálna, ha tudná mit érzek iránta?-van-e olyan személy, aki bármeddig eljönne, csakhogy lásson?-szeret-e valaki teljes szívéből....?"



/Avril/
Szavai késként vágtak. Hányinger gyötört és elmagyarázhatatlan érzés tört rám. Talán a félelemmel tudnám kombinálni, de nem, mert legbelül ürességet éreztem. Előre dőltem. Hajam ponyva ként hullt alá, nem láttam. Arcom fal fehér volt, szemeim kikarikásodtak. Végül nagy nehezen-igaz,csak nyöszörögtem-de megszólaltam.
-Még...is h...hova men...nél?-nyögdécseltem. Iszonyatos érzés volt. És még csak át se karol... Szeretője van?-játszottam el magamba a gondolattal.
-Tudod, ezt már rég el kellett volna mondjam.-megfogta a kezem.-Kicsim, az a helyzet, hogy egyre többen kíváncsiak ránk és az a helyzet, hogy megtartjuk az első hivatalos turnét.-mosolygott.
Szóval ez a helyzet. Ijesztő, de közel sem annyira, mint az a gondolat, hogy Niall-nek szeretője van. Lenéztem a földre, majd újra izzítottam hangszálaim.
-És akkor hogy jut időnk egymásra? Mi lesz Sammy-ék esküvőjével? Te mit kezdenél nélkülem? És...és...-árasztottam el buta kérdéseimmel. De valljuk be, lényegében nem voltak buták, mert el kellett mondja. És itt az idő. Most Ő felel.
-A turné szerencsére csak az esküvő után kezdődik. Nem tudom, vagyis...-gondolkodott.
-Mi az? Javíthat bármi ezen a reménytelen helyzeten?-kérdeztem ironikusan. Éreztem, ahogy a sós folyadék végiggördül az arcomon.
-Mi lenen, ha velünk jönnél?-nézett boci szemekkel.
-Nem, ezt nem. Akár mennyire is szeretlek, ezt nem.-vágtam ellenkező arcot.
-Csak egy ötlet volt.-rántott vállat.-De akkor?
-Esetleg Skyp-olhatnánk.-nyögtem be valamit.
-Avril ez tök jó ötlet! Legalább láthatlak gépen keresztül is!-mondta, majd átölelt. Szorosan szorított és ha akartam volna se tudtam volna elengedni.
-Késő van.-mondta végül.
Bólintottam.
Niall ekkor-gondlom az előbbi feszültség elűzése-miatt, felkapott és az ágyba cipelt. Forró csókokat hagyott a nyakamon, majd a hasamon. Lassan lehúzta a pólóm, majd arra lettem figyelmes, hogy leteszi a hasamra a fülét és hallgatózni kezd.
-Hallasz valamit?-nevettem.
-Csak korog a hasad.-nevetett Ő is, majd a nadrágomat szedte le rólam. Én átadtam magam a történéseknek, miközben Niall már a melltartóm akarta csatolni. No, azért ne olyan hamar. Gondoltam, majd fordítottam a helyzeten és Niall került alulra. Csak pislogott, amikor én szedtem le az Ő pólóját. Apró csókokkal behintettem a mellhasát, amitől állati hangok törtek elő belőle.
-Álmos vagyok.-mondtam, majd nevetve leborúltam róla. Niall felém hajolt, majd morogni kezdett.
-Tudod te milyen gonosz vagy?... Felizgatsz, aztán nincs semmi?-nyöszörögte a fülembe. Csak nevetni tudtam raja.
-Niall...aludj...már!-mondtam a röhögéstől szakadozottan. Niall vissza dőlt a helyére, majd morgott valamit az orra alatt. Nem értettem, de szerintem értelme sem volt... Lassan lehunytam a szemem. Átkaroltam Niall-t, nemigazán foglalkozva vele mit szól hozzá. De úgy tűnt tetszett neki. Egy darabig hallgattam, ahogy a nyakamba szuszog, majd elaludtam.

/reggel/
Lassan kinyitottam a szemeim. Niall még mindig ölelt, nem akartam felébreszteni. A karjaiba nyomtam a párnám, pont ahol feküdtem. Felültem az ágyban, majd megtörültem a szemem. Elhatároztam, hogy olvasni fogok. Kiválasztottam egy tetszetős könyvet (jelen esetben horrort. Stephen King: Cujo) elég régi, de én ezeket szeretem. Kiültem a teraszra és belekezdtem. Úgy magával ragadott a könyv, hogy órákon át csak olvastam és olvastam. Nagyjából 2 óra múlva Niall jelent meg a terasz ajtajában.
-Mit csinálsz?-lépett ki rajta. Ránéztem és nem bírtam ki nevetés nélkül...
-Ol...va...sok...-fogtam a hasam a nevetéstől.
-Mi olyan vicces?-mosolyodott el. 
-Néztél ma már tükörbe?-nevettem még mindig. Haja csupa kóc, boxere fordítva, felsője nem volt rajta-amit nem is bántam. Megtörölte a szemét, majd bement. Pár perc múlva ki is jött.
-Oké. Megtaláltam a tükröt, habár... Már értem miért nevettél.-nevetett Ő is. Lassan hozzám lépkedett, majd megcsókolt.
-Megyek fürdeni.-mondtam, majd leraktam a könyvet és bevettem magam a fürdőszobába. Levetkőztem, majd beálltam a tusoló alá. Ekkor két kezet éreztem a hátamon.
-Bejöhetek?-kérdezte Niall még mindig fáradt tekintettel. Így még nem voltunk együtt, de. Jólvan.
-P...persze.-mondtam bátortalanul. Niall levette a boxerét, majd bemászott hozzám. Én megfogtam a tusoló készüléket és szembe spricceltem.
-Noh, ezt miért?-kérdezte morcin, majd megtörölte a fejét. Átkarolta a derekam és egyszer csak egy ötlete támadt.
-Megmoshatom a hátad? Persze, csak ha nem zavar.-mosolygott perverzen.
-Igen, ha én is a tiedét.-mondtam, majd átnyújtottam neki a tusfürdőt. Niall nyomott a kezébe, majd végig kente a hátam, aztán lemosta. Utána én is így cselekedtem. Niall még bent volt a fürdőben, én magamra tekertem egy törülközőt és kijöttem. Ki akartam készíteni magamnak a ruhám, amikor Sammy-t láttam az ágyon ülni. Eléggé meglepett, de nem ez volt a csúcspont.
-Édesem, merre raktad a boxerem?-jött ki Niall a fürdőből, persze annyi esze nemvolt, hogy oda tekerjen egy törülközőt. Meglátta Sammy-t, majd hihetetlen gyorsasággal mögém ugrott. Csípőjét enyémnek nyomta....
-B...bocsánat...-mondta Sammy, majd a szemét takargatta.
-Semmi, nem tudhattad.-mondtam, és ez idő töredékében Niall visszasompolygott a fürdőbe. Én kerestem neki egy boxert, magamnak meg bugyi-melltartót. Mikor készek voltunk, visszamentünk Sammy-hez.
-Most már leveheted a kezed.-mondta Niall, majd odament Sammy-hez és leemelte a szeméről a kezét. Én ez alatt kerestem magamnak valami ruhát. Tekintve arra, hogy enyhült az idő, ámde még mindig hideg van ezt vettem:
 
majd leültem Sammy mellé. Kérdőre vontam.
-Minek köszönhetem ezt a hirtelen látogatást? Ne értsd félre, nagyon is örülök, hogy itt vagy. Csak Zayn? Meg...meg...-hadartam.
-Zayn otthon van. Akkor rendben. Ömm, azt szeretném, ha eljönnél velem menyasszonyi ruhát nézni.-nézett komoran.
-Rendben!!-ugrottam a nyakába.
-Köszönöm. Jah, és azt szeretném még, ha Niall átmenne hozzánk, pontosítva Zayn-hez.-mondta Sammy.
-Nem gond.-kacsintott Niall, immár felöltözve, indulásra készen.
-Akkor mehetünk.-mondtam, és elindultunk. De az ajtóban akadályba csöppentem. Sammy már kint járt, én is ezt akartam, de Niall szorosan a nyomomba volt és cselekedett. Hatalmasat csapott a fenekemre. Beleharaptam alsó ajkamba, majd hátra fordultam.
-Horan.-húztam össze a szemöldököm.
-Ezt mind-mind a tegnapiért.-nevetett perverzen.
-Gonosz.-mondtam, majd ujjammal magam felé csalogattam. Niall engedelmesen jött és ekkor megcsókoltam. Nekinyomtam a falnak.
-Még mindig jól csókolsz Brow.-mondta mosolyogva, és most ő nyomott a falnak. Ám ezt nem engedélyeztem és büntiből beleharaptam az alsó ajkába. Niall odakapta a kezét, aztán ártatlan mosollyal nézett.
-Khm. Mehetnénk?-hallottuk Sammy-t. Niall utoljára egy kis csókot nyomott a számra, majd eltűnt a szomszédba.

-Heh, és még nekünk megy jól.-nevetett Sammy.
-Hát...-nevettem én is. Sétáltunk még egy darabig a városban, amikor Sammy befordult egy üzletbe. Itt vagyunk?-gondoltam, majd követtem. Hatalmas volt és a látvány! A sok szép menyasszonyi ruha... Sammy odapattant a ruhákhoz és egy percbe se tellett, megtalálta ami neki kell.

-Ő lesz?-kérdeztem mosolyogva.
Bólintott.
-Hát akkor, próbáld fel!-mondtam, majd betessékeltem a fülképe. Pár perc után ki is jött.
-Na? Hogy áll?-mosolygott. Nem bírtam. Sírva fakadtam.
-Gyönyörű vagy!-mondtam könnyeim törölgetve. (a ruhát direkt nem mutatom meg!:P várjatok az esküvőig, babáim!:P-a szerk.)
-Köszönöm!-mondta, majd átölelt.-Avril, nemsokára majd én mondom ezt neked!
-Honnan veszed?-toltam el magamtól. nem hiszem, hogy rövid időn belül Niall is megteszi...
-Megérzés...-mosolygott, majd újra megölelt.
-Akkor fizessük ki a ruhát és az esküvő napján jöjjünk újra el érte.-mondtam, majd Sammy újra bement és levette a ruhát. Kijött, fizettünk, majd haza vettük az irányt.

Mikor már nagyban a ház előtt álldogáltunk, Sammy rávett, hogy menjek át. Gondoltam úgyse lenne semmi baj belőle, legalább Zayn-t is látom egy kicsit. Niall is ott van. Tudunk egy jót beszélgetni.:)

Hát, ennyi lett volna Manók. Tudom, elég lapos lett, de nem volt ötletem. Komizzatok és pipáljatok!;D További szép napot!
by: Avril:D

55.rész:Moments

Sziasztok Embikék! Igen, itt vagyok.*meghajolás* Nem, nem akartam szemét lenni, sőt ez a blog nekem is fontos. És nagyon-nagyon köszönöm a sok bíztatást. Miattatok vagyok.:) Nem akartam kiszúrni veletek. De ettől eltekintve, khm. 55.-rész, jó olvasást.:D



-Uram, jól van?-jött hozzám egy rendőr.
-Én igen, de...-mondtam, majd szerelmemre néztem, aki eszméletlenül feküdt a fűben. Odafutottam hozzá és leguggoltam mellé. Sírni kezdtem. Magamat hibáztattam mindenért, ha nem veszek vele össze, ez mind nem történik meg! De ekkor nyöszörgő hangot hallottam, majd lenéztem.
-Nhiall...-nyöszörgött Avril.
-Itt vagyok Hercegnőm!-mondtam, majd megfogtam a kezét.
-Nhiall-mondta újra a nevem, majd rám vetette kék szemei fényét.
-Itt vagyok és nem megyek többet el-mondtam, majd egy csókot leheltem a szájára. Ekkor felállítottam és átkaroltam. Nem hagylak el többé...-suttogtam.

/Harry-nél, Avril/
Az úton megbeszéltük, hogy valójában hogy is lesz tovább. Niall azt akarja, hogy költözzek vissza a házunkba. De vajon jó ötlet? Nem is tudom... Hát, gondolkodtató, az egyszer biztos.
-Na, Avril? Mire jutottál?-kérdezte Niall Harry házának kapujában, majd átkarolt. Gondolkodtam, hogy mit lenne érdemes mondanom, de végül is miért ne? Hisz szeretem teljes szívemből és nem akarok még egy ilyen tragédiát. Bólintottam. Niall elmosolyodott és megcsókolt. Néha úgy érzem, mintha már ezer éve együtt volnánk... De mi még mindig szeretjük egymást, legalábbis remélem. A szerelem nem olyan dolog, amivel játszani szabad...-gondolkodtam, majd benyitottunk.
Szerencsére mindenki ott volt még, így megtudtuk beszélni ezt a kis félreértést. De mielőtt megszólalhattam volna, Niall kezelte az ügyet. Mindenki előtt átkarolt, majd megcsókolt.
-Hát Ti?-mosolygott Sammy, akit épp Zayn füzögetett. Gondolom ki kéne már elégíteni a párocskát... Jah, gondolom én, aki már mióta nem csinálta. Okos.
-Újra kapcsolatban.-morogta Niall, majd kezeit a derekamon pihentetve, fejét a vállamra hajtva lecsukta a szemét és dölöngélt.
-Ohh, a szerelem.-mondta Zayn, majd megcsókolta Sammy-t.
-Szerintem mi megyünk.-mondta Sammy, majd megfogta Zayn kezét és lassan hazaballagtak.
Mondtam már, hogy mily szép látványt rejtenek a szemnek? Nagyon szép pár. És még én is örülök, hogy Sammy-nak van valakije és így nem kell folyton a fiúkról való dumáját hallgatni. Nem, így csak Zayn-ről áradozik naphosszat. De ez a jó. Szerelmes és férjhez is megy.
-Kicsim, mi nem menyünk?-motyogta a vállamon Niall.
-De nem kéne először a cuccaim összeszedni, meg Harry-t értesíteni?-motyogtam vissza.
-Elfelejtettem.-nevetett,majd fejét az enyémnek nyomta. Tényleg olyan mint egy törődést igénylő kölyök. De én így szeretem, mert ha még nem foglalkozna velem...
-Akkor gyere Horan.-mondtam, majd kézen fogtam és elindultunk az emeletre. Lehoztuk, jobban mondva Niall hozta a cuccaim, mert nem engedte, hogy megerőltessem magam. Kár hogy nem tudja, hogy idefele is én hoztam... Míg Ő lecipelte a cuccaim az emeletről, én benéztem Harry szobájába. Ott feküdt az ágyon és be volt burkolva egy...hogy is tudnám leírni...negatív burokkal. Egyáltalán nem volt boldog. Leültem mellé, de most én sem azt az igazi boldogságot érzem, amit mindig mellette, hanem lehangolódást.
-Harry mi a baj?-nyögtem ki végül.
-Mi lenne?-kérdezte szipogva.
-Kérlek mondd el.-motyogtam. Ekkor Harry Superman-t megszégyenítő gyorsasággal átölelt és mondani kezdte.
-Elmész és itt hagyod az emléket nekem. Avril, én akarok a barátod lenni... Én akarlak nap mint nap magamhoz ölelni, én akarlak csókolni amikor csak lehet, és...és azt akarom, hogy az enyém légy!-mondta ki nemes egyszerűséggel. Nem tudtam semmit se tenni... Láttam rajta, hogy szenved, de most, hogy elmondta még tehetetlenebbnek érzem magam. Ekkor Harry suttogott valamit a fülembe.
-Ígérem, nem fogok semmit se tenni a kapcsolatotok ellen. Ígérem, akkor csókollak, ha Te kéred. Én csak szeretném ha boldog lennél Avril.-mondta, majd elengedett. Már mikor kimondta, hogy velem akar lenni, már akkor sírtam, de most... Patakokban folytak a könnyeim az arcomon. Harry letörölte őket, majd engedélyt adott az elmennivalómhoz.
-Most menj.-mondta, amikor Niall hangját hallottuk. Szólongatott.
-Biztos nem lesz semmi?-kérdeztem.
-Biztos.-próbált mosolyogni, de nem tudott. Én elindultam ki az ajtón lassan, de a folyosón nem bírtam tovább menni. Ha vissza megyek és engedélyt adok a csókra, jobban összetörik, vagy jobb lesz neki?-gondolkodtam, de nem bírtam. Visszafutottam és Harry meglepett tekintetével találtam szembe magam. Közel hajoltam hozzá, majd kimondtam a bűvös szót.
-Harry, csókolj meg.-Harry szeme kikerekedett, de végül elmosolyodott. Ő is közelebb jött, míg ajkunk- hacsak egy pillanatra is-de végül egybeforrt.

-Édesem!-halottam Niall hangját.
-Most mennem kell.-mondtam akár egy gyerek a barátjának. Harry csak bólintott, majd visszadőlt az ágyra. Kimentem és Niall már várt.
-Indulhatunk?-mosolygott azzal a csibészes félmosolyával amit annyira szerettem. Csak bólintani tudtam, majd elindultunk haza. Hogy tehettem? A csók egyáltalán megcsalás? Én hülye! Csak azért tettem, hogy Harry jobban érezze magát... De ettől csak jobban fog szenvedni, hisz már érezte a csókom és ha tetszett neki? Több ilyen malűrt nem fogok véghez vinni. Nem leszek kurva! Én Niall-t szeretem és meg kell állapodjak mellette. De ez akkor sem volt hűséges. Egy gonosz ribanc vagyok...-marcangoltam magam belülről, amikor megérkeztünk.

/otthon, végre/
 Benyitottam az ajtón és Niall belépett szorosan mögöttem. Leemelte a táskát, amikor izmai megfeszültek karjában. Közelebb mentem, majd végig simítottam mellhasán. Ekkor Niall magához húzott és testünk ütközött. Nem lehet...-gondoltam, majd eltávolodtam tőle. 
-Mi a baj?-kérdezte, majd leült egy székre. Én közelebb mentem és ekkor az ölébe húzott. Átkarolt, majd ringatott.-Valaki bántott?
-Nem.-feleltem.-Niall, egy kapcsolat akkor az igazi, ha őszinték vagyunk és mindent elmondunk a másiknak, igaz?
Bólintott.
-Te nem tettél még semmi olyat, amit el akarnál nekem mondani?-kérdeztem. Szégyellem a pofám, hogy nem merem másképp elmondani, de amikor minden szép, miért kell elrontanom?
-Egyedül ez a Katy-s ügy volt az, amit nagyon megbántam... De ez mellett semmit nem követtem el a kapcsolatunk ellen.-motyogta a hajamba.
-Akkor jó.-mondtam. Nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek neki elmondani...
-Várj, az egész úgy kezdődött, hogy valamit mondani akartál.- Itt az idő. Fel kell mutatnom mindent.
Sóhajtottam. Fájdalmas képet vágtam, majd hátra fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Mi történt?-kezdett megijedni.
-Niall, valamit be kell valljak, de nagyon megbántam...-mondtam, majd könnyeim utat törtek maguknak.
-Na, kicsim! Kérlek mondd el, csak nem olyan szörnyű.-mondta, majd magához ölelt.
-Niall, én csókolóztam Harry-vel.-mondtam, majd könnyeim újra megeredtek. Niall értetlenül nézett, mint aki fel se tudná fogni milyen súlyos a helyzet.
-És tudom, megérdemlem. Csinálj velem amit akarsz! Tőlem meg is ölhetsz. Már így is úgy érzem, hogy semmi keresnivalóm ezen a világon.-mondtam, majd lehunytam a szemem. Ekkor Niall leheletét éreztem a nyakamon. Kinyitottam a szemem egy gyönyörű szempárral találtam szembe magam. Persze, rögtön rabul ejtett. Niall megcsókolt, majd keze combomra vándorolt.
-Avril...-suttogta alig halhatóan.
-Igen?-suttogtam én is. Nem számíthatok megbocsájtásra. Hát, várom a megtorlást.
-Többet SOHA ne mondj ilyeneket. Tudd, hogy én soha nem emelnék rád kezet! Nem bántlak! Ezt most elnézem egy botlásnak, mert hanem mennék el mellette, én szégyellném magam a Katy-s ügy miatt.-mondta hihetően-legalábbis engem meggyőzött. Fölálltam, majd megfogtam a kezét.
-Van kedved megnézni egy filmet?-kérdeztem. Niall elmosolyodott, majd felállt.
-De csak ha Én választhatok.-kacsintott, majd magához húzott, kipréselve köztünk az összes levegőt.
-Rendben Horan.-nyomtam egy puszit a szájára, majd elindultam a konyhába pattogatott kukoricát csinálni. Mikor beraktam a mikróba, rákönyököltem a pultra és nézni kezdtem Niall-t. No, meg persze gondolkodta is, hogy hogy tudtam a mélyből újra feljönni, aztán megint le, de valahogy nem...mert valaki megtartott. Hát persze. Egyszerű a válasz. Az a valaki nem más, mint Niall Horan. Gondolatmenetemből Niall ébresztett fel, aki megtalálta a filmet.
-Avril, a Szerelem és más drogok?-kérdezte, majd felém jött a filmmel. Elhúztam a szám, mert most nem volt ínyemre a romantikus dráma, de legyen. Nézzük.
Bólintottam.
Niall elmosolyodott, majd berakta a filmet. Leült a díványra. Kész lett a kukorica, kiszedtem a mikróból. Megfogtam és kiöntöttem egy tálba. Odavittem Niall-hez, majd elmentem egy takaróért. Leültem mellé és betakartam magunkat. Niall átölelt, majd enni kezdtünk.
Nagyjából 2 óra múlva-mikor már a filmnek nagyjában vége volt-Niall még mindig ölelt és bambult magából előre. Megijesztett.
-Niall, valami baj van?-kérdeztem.
-Nem mondtam mindent el...-a hosszú időre nyúló csend után végül kinyögte.
-Miről beszélsz?-nevettem hamisan.
-El fogok menni és egy darabig nem jövök haza.

/Sammy/
Mikor hazaértünk, bemenekültem a fürdőbe. Persze, Zayn nem hagyta. Bejött utánam és...és...bemocskoltuk a fürdőt. Nagyjából úgy egy órával rá készek lettünk, majd Zayn egy törülközőt tekert oda, majd kijött. Én szintén ezt cselekedtem, majd feltöröltem a fürdőt. Ezután kimentem Zayn-hez, aki az ágyon feküdt és nézegette a laptopját.
-Mi olyan érdekes?-kérdeztem, majd hátulról átkaroltam.
-Áh, csak a Twitter, tudod.-mondta, majd kattogott tovább, közben nyelve végig simította ajka körvonalát.
-Én is bejelentkezhetek?-kérdeztem, majd elengedtem az izmos, kidolgozott felső testet.
-Hmm, tessék.-mondta, majd engedte, hogy odamenjek. Én elkezdtem menni, de Zayn kapott az alkalmon és lerántotta rólam a törölközőt majd rácsapott a fenekemre.
-Baszd meg Malik!-mondtam kedvesen.-Mi van? Nem csaphatok a barátnőm seggére?-kérdezte, majd markolászni kezdte a fenekem.
-De-de..-mondtam, majd felmentem a fiókomra, de nem volt könnyű írányítani, mert Zayn folyton markolászott.
-Tudod mit? Ide kérek egy tetkót.-mondta, majd belecsípett egy területbe a fenekemen.
-Khm. hogy mondod?-kezdtem nevetni.
-Akarok egy tetkót a seggedre Taylor.
-Ha téged ez boldoggá tesz.-vontam vállat.
-Engem Te teszel boldoggá.-ragadta meg a karom és maga alá terített. Nem erdékelte, hogy mesztelenül fekszem alatta, hogy akár most rögtön meg kaphat. Nem. Tudatni akarta velem, hogy szeret, márpedig én vettem az adást. Próbáltam a tőlem telhetőnél is jobban válaszolni és azt hiszem értette.

/Katy/
Kudarcot vallottam. De mikor elvittek azok a mocsokláda rendőrök megfogadtam, hogy visszatérek. Nem fogom hagyni, hogy ők egymásé legyenek. Pfú, nevetséges. Márpedig kifogok szabadulni ebből a rohadt, büdös, koszos cellából és megölöm, ha addig élek is!! Zárjanak akár örökkévalóságig ide be emberölésért. de megtettem és nyugodt szívvel fogok itt csücsülni.-gondoltam, miközben cellám ágyán tördeltem az újam és terveltem, hogyan tudnék elszökni.

Ennyi lett volna Manók.:) remélem tetszett. Szeretném, ha komiznátok.:D Nem olyan nehéz... Nem soká jön a folytatás, addig is várjatok türelemmel.:)