" A fiúk nevetnek a lányokon és amiken keresztül mennek miattuk, de akkor már nem fognak nevetni, ha a saját lányuk arcáról kell letörölni a könnyeket mert valaki ugyan így bánt velük.... " -Beyoncé
(Nem tudom miért, de megtetszett ez a kép. Amúgy illik a történetbe, mert ott most tél van. Szenvedjetek!! :P-a szerk.)
Délután felé haza is mentünk. Az az igazság, hogy nem nagyon akartunk zavarni, mert Zayn már így is kanos volt meg aztán tudjátok az a "hagyjuk őket magukra mert...." Elköszöntünk tőlük, aztán hazaandalogtunk. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Már régóta nem voltunk igazán együtt és ezt el szerettem volna neki mondani. Ha más nem, már csak azért is, mert már napok óta ezen kattog az agyam... De nem. Nem ezért. Vágyom rá. Vágyok arra, hogy eldöntsön azon a rohadt garnitúrán és a magáévá tegyen. Ez az igazság. -gondolkodtam egyre vadabbul, majd belemarkoltam egy szék háttáblájába. Niall kijött a fürdőszobából egy szál alsógatyában. Hogy tudod így megnehezíteni a helyzetem... -gondoltam, majd megnyaltam alsó ajkam. Még egy utolsó pillantást vetettem felső testére, amikor megláttam, hogy figyel. Szemeim gyors elkaptam róla,majd ki az ablakon. Megpróbáltam összeszedni minden erőm, hogy ne essek neki... Niall közelebb jött és magához húzott, fokozva bennem a vágyat. Nem bírtam tovább. Falnak nyomtam-talán kicsit erősebben a kelleténél-és megcsókoltam. Visszacsókolt és közben végig mosolygott.
-Talán... ma nem csak Zayn a kanos?-nevetett és közben pólómtól próbált megszabadítani.
-Horan...-morogtam, majd lassan az ágy felé toltam. Niall belekapaszkodott a csípőmbe és egy nagy lökettel az ágyban is találtuk magunkat. Tökéletes, pont ahogyan elterveztem. Niall alul volt, én pedig mellhasának csapódtam. Niall újra csókolt, miközben szorosan magához szorított. Lassan a nadrágomtól is megszabadított, amit elhajított a fenébe.
-Most az enyém leszel!-mondta, majd maga alá gyűrt. Az agyam még nem fogadta be a gyors eseményeket, amikor Niall már a fehérneműm szedte le rólam.
-Egy pillanat és jövök. Várj meg itt!-mondta, majd kiszaladt a nappaliból. Az ágyon, gondolataimba merülve feküdtem. Ekkor visszajött Niall és újra fölém tornyosult.
-Biztos, Hercegnőm?-kérdezte meg már vagy ötödjére, majd megpuszilta az orrom. Biztos. Szeretem Őt, és nem tudnék nélküle élni. Akarom és kész!
Bólintottam.
Niall lassan belém hatolt. Felsikoltottam, majd kezemmel végig szántottam a hátán.
-Sajnálom, mindjárt jobb lesz.-mondta, majd egyik kezét tarkómra helyezte a másikat a derekamon pihentette.
Miközben Niall mozgott egyre halványabb lett a fájdalom érzése. Egyre inkább azt éreztem, hogy az élvezet lesz úrrá rajtunk. Átadtam magam Niall kezébe aki láthatólag élvezte, hogy Ő van nyeregben.
Nagyjából egy óra múlva fáradtan legördült rólam. Fejemben még mindig a kép játszott, amint üvöltöttem és hátát, valamint a takarót markolásztam.
-Szeretlek.-hajolt fölém, majd lágy csókot nyomott számra.
-Én is nagyon.-csókoltam vissza. Minden egyes együtt lét olyan érzéki. Mindig mondja, hogy szeret, de ezt eddig nem hittem. De most annál inkább hiszek neki.
-Hogy fog ez hiányozni... -nyögte, majd visszadőlt a helyére. Kezét feje alá gyűrte. Én kaptam az alkalmon és mellhasára hajtottam a fejem.
-Hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-A turné. Az 4 hónap...-sóhajtott, majd átölelt. Micsoda? Négy hónap? Miért mit gondoltál, szívem? Elmegy ma, hazajön holnap? Nevetséges. -saját fájdalmamon akarva-akaratlanul is hangosan, fájdalmasan felnevettem.
-Még nem mondtad. Négy hónap?
-Sajnos. És ez még csak kezdés idő. Lesz olyan, hogy 6 hónap...-remegett meg. Istenem. Belegondolni se merek...
-Akkor ma csinálni kéne valamit együtt.-dörgölőztem hozzá.
-Igen? -húzódott perverz mosolyra az arca.
-Nem erre gondoltam. Például múltkor nem tudtál elvinni vacsorázni. Még mindig van kedved? -kérdeztem. Niall felült majd a fülemhez hajolt.
-Menj a szobádba és kezdj készülődni! -suttogta, majd egy csókot nyomott a nyakamra. Felálltam és elindultam a szobámba. Egy (legalább!) 10 perces hiszti után ezt választottam:
majd visszamentem Niall-hez, aki még mindig az ágyon feküdt egy szál pöcsben.
-Na?-kérdeztem, majd megperdültem a saját tengelyem körül.
-Gyönyörű.-mondta mosolyogva. Fejével intett, hogy menjek oda. Elindultam, majd Niall magára rántott.
-Imádlak.-mondta, majd megcsókolt.
-Én is, de ha el akarunk menni neked nem kéne készülődni?-kérdeztem nevetve, majd oda mutattam.
-De, de nem tehetek róla, hogy ilyen szép vagy. Lekötöd a figyelmem.-mondta, majd végig húzta az ujját az arcomon. Sokáig néztük egymást míg végül a telefon félbe nem szakította ezt az idilli pillanatot. Niall magára tekerte a takarót majd kiment a konyhába. Egy darabig beszélt, majd szemeit forgatva, sóhajtva visszajött.
-Ki volt az?-kérdeztem egyből.
-A barátnőm.-nevetett-Paul volt.
-Ő a főnökötök, nemde?-kérdeztem-És mit akart?
-Be kéne mutatni minket annak a személynek, aki a turnét szervezi és el kell menni vacsorázni. Persze, úgy kell viselkednünk, mint egy teljesen normális ember...-nevetett.
-És akkor most?
-Természetesen te is jössz velem.-mondta, majd átkarolt és megcsókolt. Én lassan, szinte osonva, lenyúltam és kiakasztottam a takaró tartóját. Újra meztelenül állt előttem. Beleharaptam alsó ajkamba, majd szinte suttogva megszólaltam.
-Most menj öltözni. Niall cselekedett és nagyjából 5 perc múlva meg is jött.
-Indulhatunk?-kérdezte, majd megfogta a kezem.
Sóhajtottam.
-Ezt igennek veszem.-mosolygott, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
-Köszönöm.-mondtam, majd beültem. Niall biccentett, majd beült a vezető oldalra, és elindultunk.
/a vacsora. Olyan este felé./
Besétáltunk a helyiségbe és Zayn meg Sammy már ott volt. Niall-el melléjük foglaltunk helyet-persze úgy, hogy egymás mellett tudjunk ülni.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-köszöntek vissza.
-Paul? A többiek?-kérdezte Niall.
-Még nincsenek itt.-mondta Zayn.
-Akkor várunk...-sóhajtottam.
-És hogy vagytok?-kérdezte Sammy.
-Megvagyunk.-mondtam. Én és Sammy egymással beszélgettünk, míg a két srác szintén egymással. Ekkor befutott Liam és Louis.
-Sziasztok.-köszönt Liam, majd leült.
-Hé, les gars.-mondta Louis, majd ő is leült.
-Louis, nem értünk ufóul.-mondta Zayn, majd mindenki nevetni kezdett.
-Ez nem ufóul volt, hanem franciául.-mondta, majd belenyúlt a zsebébe.
-És mit mondtál, én a nyomi?-röhögött Niall is.
-Putain de mére...-morogta Louis, majd elővett egy répát a zsebéből
-Azt minek hoztad?-kérdezte Sammy.
-Féltem, hogy itt nem tartanak.-erre aztán mindenki tényleg röhögni kezdett. Ekkor megjött Harry és Paul. Teljes volt a létszám. Egyszer néztem össze Harry-vel, de az is fájdalmas volt.
-Sziasztok!-köszönt Paul.-Mindenki megvan?- Harry szintén leült, majd egyszer rám nézett, sóhajtott, aztán telefonálni kezdett.
-Te vagy Avril Brow, nemde? Niall már nagyon sokat mesélt rólad.-jött hozzám oda Paul, majd kezet ráztunk.
-Igen, én vagyok. Te pedig Paul, igaz?-kérdeztem kézrázásunk közben.
-Igen, én vagyok. Sammy-t már ismerem, de téged még nem. Ha szabad megjegyeznem, nagyon csinos vagy.-mondta, majd elengedte a kezem.
-Ühüm. Köszönöm szépen.-mosolyogtam, majd Paul elment.
-Mit akart?-kérdezte Niall, majd az asztal alatt megmarkolta a combom.
-Csak bemutatkoztunk.-mondtam, majd megfogtam Niall kezét. Niall közelebb hajolt, majd a fülembe suttogott.
-Akarlak. Most.
-Mi?-nevettem.
-Igen.-suttogott még mindig.
-És mégis hogy tervezted el?-suttogtam én is, majd a szemébe néztem. Igaz ami igaz, a kék íriszek értelmet sugároztak, de mégis néha olyan hülye ötletei voltak...
-Ott a női mosdó. Bemész és egy kis idő után én is megyek utánad.-mondta, majd megcsókolt.
-Rendben. De miért pont a női?
-Mert gondolom te nem akarsz bejönni a férfibe.
-Biztosan ezért. Na jó, megyek.-mondtam, majd felálltam, de Sammy megfogta a kezem.
-Hova mész?-kérdezte.
-Mosdóba.-vágtam rá, majd úgy tettem, mintha pisilnem kéne. Elindultam a mosdó felé, majd benyitottam.
/Niall/
Vártam nagyjából 5 percet, majd Avril után mentem. Benyitottam a női mosdóba, de szerencsére senki nem volt ott, csak ő. Lassan közeledni kezdtem.
Na ennyi lett volna Manók. Még egyszer sajnálom a sok perverzséget, várjatok a kövire! ;D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése