35.rész: Utazunk Németországba...
Sziasztok! Itt a következő rész, bár a tegnapi elég hosszú lett. Bár ez a cél, nem? Meg aztán ma még pontosan nem fogom befejezni, mert verset kell tanulni... De azért elkezdem. Jó olvasást kívánok kedves olvasóim!




/reggel/
-Jó reggelt Hercegnőm!-ébresztett fel Niall, majd a felsőtestét szorosan az enyémnek nyomta.
-Jó reggelt Hercegem!-mondtam kómásan.
-Mikor indulunk?
-Tegnap lefoglaltam egy Német szállodában egy szobát, gondoltam ma.
-Oké. Akkor megyek bepakolok a táskánkba.-mondta Niall, majd elindult.
-Várj!-kiáltottam utána.
-Igen?-kérdezte Niall.
-Mi lesz Buksival? Őt nem vihetjük magunkkal ...-mondtam szomorúan.
-Ő, mi lenne, ha Sammy-re bíznád?-kérdezte, majd adott egy puszit, mintha jó ötletet adott volna.
-Végül is ...
-Na ... Akkor megyek bepakolok.
-Menj csak ...-mondtam, majd elindultam a szekrényem felé. Nem igazán tudtam mit vegyek fel, így csak válogattam. Végül ezt választottam:



Mikor felvettem, hirtelen összerogytam. Niall persze észre vette és rögtön oda jött hozzám.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte majd felemelt és az ágyunkba rakott.
-Nem tudom ... Egyszerűen kiszállt belőlem az erő ...-mondtam, majd szorosan a szemébe néztem.
-De egy ember nem esik össze csak úgy magától!-erősködött Niall.
-Nyugi... Nincsen semmi bajom...-próbáltam nyugtatgatni, de még mindig erősen fájt a lábam.
-De..
-Nincs de. Menj pakolj be és öltözz fel, mert csak egy alsógatya van rajtad!
-Oké.-mondta Niall egy sóhajtás közepette. Ültem egy darabig az ágyon összekulcsolt kézzel. Végig a padlót bámultam és azon gondolkoztam, hogyha apa is meghal, velem mi lesz? Mi van Matt-el? Amióta úgy döntöttem hogy elköltözök még csak egy hangot se hallottam felőle. Nagyon szeretném, ha apa még sokáig élne. Ne kövesse anya sorsát!
-Kész vagy kicsim?-jött oda Niall, mikor már készen volt.
-Ihgen.-mondtam sóhajtva.
-Akkor indulhatunk?
-Igen.-mondtam, majd megfogtam Buksit és indultunk elösször Sammy-ékhez.

/Sammy-éknél/
Bekopogtunk, de senki nem nyitott ajtót. Kopogtunk még egyszer, de még mindig semmi. Kezdtem megijedni. Miért nem nyitnak ajtót? De azért végre az ötödik kopogtatásnál Zayn idetolta a popóját és kinyitotta az ajtót.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia! Sammy?-kérdeztem.
-Ömm, fent.-mondta, majd nyújtózkodott egyet. Én felmentem Sammy-hez, addig Zayn és Niall kezet fogtak és beszélgettek valamiről.
-Sammy!-mondtam, mikor felértem a lépcsőn.
-Szia Av!-köszönt Sammy.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Egész jól.
-Az jó. Figyu, lenne egy kérésem.
-Hallgatlak.-mondta Sammy, de nekem úgy tűnt egy kicsit se figyel oda arra amit mondok.
-Itt hagyhatom Buksit?
-Persze.
-Köszönöm! Itt egy lista, hogy mit szabad és mit nem, jó?
-Jó.
-Köszönöm!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen!-mondta Sammy. Elindultam le a lépcsőn Niall-hez, de megint kiszállt belőlem az erő. Legurultam a lépcsőn.
-Úristen! Kicsim jól vagy?!-jött oda Niall és látszott rajta, hogy halálra rémítettem.
-I...igen!B...bocsánat!-dadogtam.
-Mit?-kérdezte Niall.
-Ezt, hogy halálra rémítettelek!
-De jól vagy?-kérdezte Zayn.
-Igen.-mondtam.
-Hát itt meg mi folyik?-jött le Sammy.
-Legurultam a lépcsőn ...-mondtam nevetve.
-Av azt meg hogy adtad elő? Mindig is tudtuk, hogy szerencsétlen vagy, de ennyire? Nem is olyan magas ez a lépcső!-mondta Sammy mosolyogva.
-Megint kiszállt belőled az erő?-kérdezte Niall.
-Igen. De szerencsére megúsztam egy nagy lila folttal.
-Akkor mi megyünk ...-mondta Niall majd kitessékelt az ajtón.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-köszöntek Sammy-ék, majd bementek.

/a repülőn/
Oda értünk a repülőtérre, majd felültünk a mi gépünkre. Az első sorban ültünk Niall-el szorosan egymás mellett. Niall közel húzott magához, majd a szemembe nézett.
-Imádlak.-mondta,majd Lágyan megcsókolt. Én belemosolyogtam a csókba.
-Szeretlek!-mondtam.-De komolyan.-mondtam, majd beletúrtam a hajába.
-Soha nem kételkedtem benned.-mondta, majd megpuszilt.
-De komolyan. Nagyon sokan dobálóznak azzal, hogy 'Szeretlek' mert nem érzik át az igazi súlyát. De én komolyan gondolom is és mondom is.
Niall nem szólt semmit, csak újra megcsókolt.-Én is szeretlek! De komolyan!-mondta Niall nevetve.
-Menj a fenébe!-mondtam, majd vissza csókoltam. A gép eközben elkezdett rángatózni.
-Minden oké?-kérdezte Niall.
-Azt hiszem...
-Ez nem volt túl meggyőző ...-mondta Niall, majd megfogta a kezem.
-Igen. Igen, jól vagyok.-mondtam majd elmosolyodtam. Niall hátradőlt, miközben még mindig a kezemet fogta. Ráhajtottam Niall vállára a fejem és Niall pedig az enyémre. Így aludtunk el

34.rész

Sammy már jobban van, de az orvosok szerint még sokszor elájul. Azt mondják, maximum 4 nap és kiengedik a kórházból.

/4 nap múlva/
Zayn ma megy Sammy-ért a kórházba. Mindnyájan átmentünk Zayn-ékhez és ott vártunk. Fél óra múlva Zayn és Sammy lépett be az ajtón. Sammy még nem tudott rendesen járni, így Zayn-nek kellett segíteni. Zayn úgy fogta Sammy-t, mintha többet soha nem akarná elengedni.
-Sammy!-futottunk oda mindannyian és átöleltük. Egy kicsit sírtam és ha jól láttam, Sammy is bekönnyezett. Amikor Sammy egy kicsit megszédült, letettük az egyik kanapéra.

-Nos, még a jövő héten be kell menni, hogy ellenőrizzék, jól van-e.-mondta Zayn, majd megpuszilta Sammy feje búbját aki a fejét a vállán pihentette. Éppen nagy beszélgetés közepén voltunk, amikor Sammy egyszerűen össze esett. Zayn egyből tudta,hogy mi a teendő. Felhúzta Sammy lábát az ölébe és elővett a táskájából egy üveg cukros vizet. Megdöntötte az üveget, és a folyadék Sammy szájába folyt. Sammy ettől ébredezni kezdett. A szemeit rebegtette.
-Hol vagyok?-kérdezte Sammy kómásan.
-Otthon vagy kicsim! Nincsen semmi baj!-nyugtatta Zayn, miközben Sammy arcát simogatta. Sammy élettelen arca kezdte visszanyerni eredeti, normális színét.

-Akkor mi most nem zavarunk tovább...-mondtuk Niall-el, majd hazasétáltunk. Elővettem a lakáskulcsom és kinyitottam az ajtót. Niall-lel felmentünk az emeletre. Ő elment zuhanyozni, én pedig elővettem a ceruzáim és elkezdtem rajzolni. Alkotó kedvemben voltam, így az életemet próbáltam ráfesteni. De csak Niall járt a fejemben.



Niall hamarosan végzett. Legnagyobb meglepetésemre csak egy alsónadrág volt rajta. Haja össze-vissza állt, de még így is jól nézett ki. Felsőtestén a víz még nem száradt teljesen meg. Odajött és megnézte a rajom. Elnevette magát, majd megkérdezte:
-Ez én vagyok?-de nem tudtam válaszolni.
Megremegtem. Nem tudtam elképzelni, hogy ez a fiú pont engem szeret. Niall nagyon lassan elindult felém. Fejét a vállamra hajtotta és a fülembe szuszogott. Én megfogtam a nyakát és a száját, majd az arcomnak nyomtam. Niall lassan megfordította a székem. Ajkaink forró csókban találkoztak. Niall lassan felhúzott magához, az ajkaink ekkor sem váltak el egymástól.
-Szeretlek!-súgta a fülembe Niall, mikor az ajkaink elváltak egymástól.
-Én is szeretlek.-mondtam, majd szorosan átöleltem. Niall nyúlt volna a felsőmért, amikor megcsörrent a telefonom. Nyúltam volna érte, de Niall vissza rántott.
-Ha olyan fontos neki majd vissza hív.-mondta Niall erőszakosan.-Most kínozni akarlak!
-De, Niall ...-mondtam.-Mi van, ha Zayn az? Sammy rosszul van?
-Jó.-mondta Niall nagyot sóhajtva.

Felvettem a telefont, és legnagyobb meglepetésemre Alexander bácsi volt az. Apa legjobb barátja. De várjunk! Honnan tudja a számomat? És a legfontosabb, miért hív?
-Szia Alexander!-köszöntem.
-Szia Avril.-köszönt, de hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Az apád.-mondta Alexander.
-Mi van vele?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Szívrohama volt.-mondta Alexander.
-És? Hol van? Egyáltalán él még?-kérdeztem sírva. Nem volt elég, hogy már az anyámat elveztettem, most jön az apám is?
-Él még, nyugodj meg. Németország legjobb kórházban ápolják, tudom mert én vittem be.-mondta Alexander.
-  Mi? Mit keres Németbe? És az állapota?-kérdeztem kicsit nyugtalanul, de még mindig agódóan.
-Egyenlőre stabil, de mivel szívrohama volt, bármikor újra elkaphatja, de a következőbe akár bele is halhat. És azért voltunk Németbe, mert oda kihívtak dolgzni és mivel ti már nem otthon laktok, gondolta szólás nélkül eljöhet.-mondta Alexander bácsi.
-Oké, köszönöm. Majd meglátogatom. Szia!-köszöntem el, majd leraktam a telefonom.

 Niall mikor már letettem a telefonom, látta hogy sírok, rákezdett a kérdésrohamra:
-Ki az az Alexander?-kérdezte olyan tekintettel, mintha belebújt volna a zöldszemű ördög.
-Ő az apám legjobb barátja és igen, öreg.-mondtam, hogy megnyugodjon.
-Mi történt? Miért sírtál?-kérdezte és közben csak nézett a hatalmas kék szemeivel.
-Apa...szívrohama...volt.-szipogtam.
-Jaj kicsim.-mondta Niall, majd az ölébe ültetett.-minden rendben lesz!
-Meglátogatjuk?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Persze. És hol van?
-Németországban.-mondtam.-Tudom, hogy messze van, de amióta elköltöztem nem láttam. Ennyit már csak megteszek érte.
-Jogos.-mondta Niall.
-Azt hiszem én megyek fürdeni.-mondtam és fel akartam kelni, de Niall nem engedett. Csak szorított mint Zayn Sammyt.
-Mondom, szerintem én megyek fürdeni.-ismételtem meg, hátha rájön hogy el kéne engedni.
-Jahh, bocs.-mondta, majd elengedett. De még mielőtt elsétálhattam volna, egy jót ráhúzott a fenekemre.
-Horan!-mordultam hátra, de ő csak a nyelvét nyújtotta.

 Lezuhanyoztam, majd felmentem a szobámba a laptopom-ért. Leültem az asztalhoz és nem telt bele sok időbe, be is jött a net. Felmentem facebook-ra és ráírtam Sammyre:
Avril: "Szia! Hogy vagy? Beszélhetünk?"-szerencsére nem kellett sok idő, visszaírt. Igaz, hogy szomszédok vagyunk, de éljen a lustaság.
Sammy: "Köszönöm, jól vagyok. Igen, beszélhetünk. Miről van szó?"
Avril: "Apáról"
Sammy: "Mi történt?"
Avril: "Szívrohamot kapott."
Sammy: "Hogy?!"
Avril: "Igen, ma hívott Alexander bácsi és akkor mondta meg."
Sammy: "Sajnálom. És? Ti hogy vagytok? Volt valami?"
Avril: "Perverz. xD"
Sammy: "Nem is vagyok perverz! xD"
Avril: "Oh, bocs, csak egy kicsit."
Sammy: "De csak egy kicsit. De tényleg! Volt valami?"
Avril: "Sajnos nem. xD"
Sammy: "Na akkor ki is itt a perverz?"
Avril: "Te. xD Najó, szerintem én megyek aludni. Szia Asszony!"
Sammy: "Szia Asszony!"-jó volt egy kicsit Sammy-vel beszélni. Becsuktam a laptopom. Ásítottam egyet.-Na jó, megyek le.-mondtam, majd elindultam Niall-hez.

/Sammy és Zayn/
Becsuktam a laptopom és én is mentem fürdeni. De éreztem, hogy van egy árnyékom.
-Mi van Malik? Mostanában állandóan a fenekemben vagyunk?-kérdeztem, majd elmosolyodtam.
-Csak féltelek.-mondta, majd megcsókolt.-Hova készülsz?
-Fürdeni.-mondtam, majd elindultam, de éreztem, hogy Zayn nem tágít mögülem.
-Te mit akarsz?-kérdeztem tágra nyílt szemmel.
-Nem egyértelmű?-kérdezte Zayn.
-Nem jöhetsz!-mondtam, majd becsuktam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a tusoló alá. Hirtelen hallottam, hogy nyitódik az ajtó.
-Mi mondtam?-kérdeztem Zayn-től.
-Uhh...de...Sammy!-mondta Zayn.
-Jólvan.-mondtam sóhajtva.
-Ez az!-mondta Zayn, majd elkezdett vetkőzni. A többit rátok bízom!

33.rész

-Sammy, kérlek! Nem hagyhatsz itt!-mondtam, majd megfogtam a kezét.-Kérlek!-mondtam még egyszer, majd megcsókoltam. -Sajnálom!-mondtam, majd elindultam az ajtó felé.
-Z..Zayn?-hallottam magam mögül.
-Sammy!-ugrottam fel, majd odafutottam hozzá és ott csókoltam, ahol tudtam.
-Itt vagyok ... Ne haragudj rám.-mondta.
-Nem haragszok! Itt vagy és nekem csak ez számít!-mondtam, majd megcsókoltam.
-A többiek itt vannak?-kérdezte.
-Igen.-mondtam, majd kiordítottam nekik. Mindenki betódult a terembe és Sammy köré állt. Avril még sírt is.
-Khm...Elnézést, de elvinnénk a hullát.-mondta az orvos.-Szent isten!-mondta, majd a tábla kiesett a kezéből.-Nővér, jöjjön gyorsan! Ez a lány előbb még halott volt!-mondta,de a nővér csak tátott szájjal nézte Sammy-t.
-Hölgyeim, Uraim! Kérem hadják a beteget pihenni. Később még bejöhetnek hozzá!-mondta az orvos, majd kimentünk. Csak ültünk a váróteremben, míg ki nem szólt a nővér.
-Mr.Malik?-kérdezte a nővér a szememet keresve.
-Én vagyok...Én vagyok!-futottam oda reménykedve.
-A barátnője erős lány. 3 hét múlva akár ki is jöhet a kórházból. Lábai, karjai, egy pár bordája, valamint agyrázkódása és nyaktörése van.-közölte a nővér a híreket.
-Köszönöm! Köszönöm!-törtek ki belőlem az örömkönnyek.
-Haver, ez gáz.-mondta Louis egy kaján vigyorral.
-Te most is csak nevetni tudsz?!-kérdezte Avril Louis-tól csúnyán nézve.
-Ő, nem.-mondta Louis, majd lehajtotta a fejét. Remélhetőleg átérezte, hogy most nem kellett volna.

-Akkor mi most megyünk is Zayn.-mondtuk Niall-el.-Egyedül hagyunk Sammy-vel.-mondtuk, majd elindultunk haza. Otthon Niall leült az asztalhoz és nekiállt enni. Én nem bírtam, így bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Nem bírtam túl sokáig. Felálltam és elindultam Niall-hez. Leültem az asztalhoz mellé és beszélgetésbe elegyedtem vele.
-Te elhiszed ezt?-kérdeztem.
-Mit?-kérdezte teli szájjal.
-Hát...Ezt az egészet. Néha belegondolok, hogy 1 évvel ezelőtt csak egy lány voltam a többi közül, most pedig itt ülök és veled beszélek...
-Nem muszáj ám beszélgetni.-mondta Niall, majd megcsókolt és a keze a mellemre vándorolt.
-Niall, most nem lehet. Nincs erőm hozzá. De ígérem, hogyha egy hét múlva Sammy jobban lesz, csak a tiéd vagyok.-csókoltam vissza.
-Szavadon foglak Brow.-mondta.

32.rész

Beértem az házba és indultam fürdeni. Végig csak sírtam. Levetkőztem, majd beszálltam a vízbe. -Hogy tehette? Én nem vagyok elég jó?-kérdezgettem magamtól.  Kiszálltam, megtörülköztem és felvettem a pizsamám. Leültem az ágy szélére, Buksi persze rögtön beugrott az ölembe.
-Ne aggódj kiskutyám! Minden rendben lesz!-mondtam, de éreztem, hogy nem lesz semmi sem rendben. Mikor hallottam, hogy Niall megjött olyan éjfél, fél 1 fele, nem üdvözöltem. Csak lefeküdtem az ágyba és álomba sírtam magam.

/reggel/
Most, valami csoda folytán, Niall ébredt fel előbb. Át is ölelt, de én nem hagytam.
-Hagyál békén!-mordultam rá.
-Cica, most mi a baj?-kérdezte ártatlanul nézve és közben próbált nyugtatgatni, ölelgetni, de én nem hagytam.
-Láttalak tegnap azzal a három kis ribivel a Dark Night-ben! Az egyik felülről, a másik alulról, a harmadik oldalról mászott rád!-mondtam zokogva, majd bemenekültem a fürdőszobába.
-De Avril! Hallgass meg!-dörömbölt a fürdőszobaajtón, de már hallottam a hangján, hogy ő is sír.
-Mit akarsz még? Szerinted vak vagyok?-kérdeztem egyre jobban sírva.
-Avril engedj be!-könyörgött Niall.
-Jhó.-mondtam sóhajtva. Niall bejött a szobába, és rögtön átölelt.
-Louis itatott le ... Én nem akartam ... Nekem csak te vagy, ígérem!-esküdözött Niall.
-Jó, elhiszem ...-mondtam sírva.
-Igen?-kérdezte könnyes szemmel.
-Igen. Mikor nem hittem neked?-kérdeztem, majd megcsókoltam.-de akkor is fáj, amit tettél!
-Tudom. Sajnálom.-mondta, majd elmosolyodott.
-Hiányoztál tegnap estéről!-mondtam, majd beletúrtam a hajába.
-Te is!-mondta, majd megcsókolt.
-Arra gondolsz, amire én?-kérdeztem boldogan.
-Van kedved hozzá?-kérdezte Niall, majd lassan közeledett.
-Hmm ... Nem is tudom ...-mondtam gondolkozva.
-Ezt igennek veszem!-mondta Niall, majd megcsókolt. Levitt az ágyunkba, ahova befektetett. Az egyik keze a fülem mögé vándorolt, míg a másikkal a derekamat fogta. Hirtelen fájó érzés állt be a hasamba. Rettenetesen fájt.
-Kicsim...mire gondolsz most?-nyögte Niall, miközben belenézett a szemembe.
-Arra...amikor meg...megismerkedtünk...de nagy...nagyon-lihegtem.
-Én is ...-nyögte Niall a fülembe.-Avril any...annyira szeretlek!-mondta, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondtam, majd vissza csókoltam. Nyelvei táncra hívták az enyémeket.

 Hirtelen síkítást hallottunk az utcáról. Rögtön felöltöztünk és rohantunk ki. Sammy az úttesten feküdt. Mozdulatlanul.
-Sammy!-ordítottam, majd odafutottam és legugoltam mellé.-Niall hívd a mentőket!-mondtam kétségbeesetten. -Valaki! Segítség!-borultam Sammy-re. Hirtelen Zayn jelent meg az utcán.
-Sammy...Sammy kelj fel!-mondta, majd ráborult Sammy-re, aki még mindig mozdulatlanul feküdt az úton.
-Neked úgy tűnik, mintha aludna?!-kérdeztem Zayn-től kétségbeesetten.
-Nem... Sammy! Kicsim ébredj fel!-mondta Zayn és kitörtek a könnyei.
-Niall, jönnek a mentők?-kérdeztem Niall-től, aki csak állt bambán.
-I...igen!-mondta.-Már hallom a hangját!
-Oké.-mondtam kicsit nyugodtabban.  Mikor megjöttek a mentősök, Sammyt rögtön felrakták, de csak Zayn mehetett vele. Niall-el kocsiba ültünk és követtük a mentőt. Mikor beértünk Zayn a váróteremben ült a fiúkkal.
-Sziasztok!-köszöntünk Niall-el.
-Sziasztok.-mondták.
-Hogy van?-kérdeztem Zayn-t.
-Senki nem mehetett be vele.-mondta Zayn a váróteremben mászkálva.
-Nyugodj meg Zayn, Sammy erős lány!-nyugtatta Harry.
-Igen, úgy könnyebb, ha elmeséled mi történt.-mondta Liam.
-Az úgy volt, hogy Sammy felvette a telefonomat, amikor egy perverz rajongó hívott. Sammy azt hitte, hogy megcsalom, így zokogva elindult hozzátok. Azóta itt vagyunk.-mondta Zayn sírva.
-Aúcs haver... Ez gáz ...-mondta Louis gúnyosan.
-Mintha nem tudnám ...-mondta Zayn, de ekkor kijött az orvos.

-Igen Doki!-ment oda rögtön.
-Sajnálom.-mondta a doktor végig a padlót nézve.
-És bemehet hozzá?-kérdezte Niall.
-Be. Elbúcsúzhat tőle.-mondta az orvos, majd elment.

/Zayn/
Mikor az orvos megengedte, rögtön bementem a szerelmemhez. Csak ott feküdt mozdulatlanul. Odasétáltam mellé és letérdeltem. Megfogtam a kezét, majd rákezdtem.
-Sammy most nem hagyhatsz itt-mondtam, de újra sírásban törtem ki. Felé hajoltam, majd lágyan megcsókoltam, reménykedve, hogy felébred, mint a filmekben. De sajnos nem így történt.

31.rész:A buli
Sziasztok! Már nem fogok 1 nap 5 részeket írni, nyugi. Csak 1-et, de jó hosszút!

Reggel felkeltem, de Niall szokása szerint még mindig aludt. Olyan jó, mélyen horkolt. Nem bírtam megállni, és megcsókoltam.
-Jó reggelt Hercegnőm!-mondta.-Mi kellemes ébredés!
-Igen?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen!-mondta, majd felkapott és levitt a kanapéra. Bedobott és rám mászott. Elkezdte csókolgatni a nyakam és az arcom.
-Oké Niall!-mondtam.-biztos, hogy nem jöhetsz?
-Biztos cica!-mondta.-De majd bepótoljuk!
-Oké.-mondtam, de ekkor Niall már azon ügyködött, hogy vegye le a pólóm. Szerencsére gombosat vettem fel, így nem-igen ment neki leszedni rólam.
-Hogy a francba kell ezt kigombolni?!-kérdezte kicsit mérgesen.
-Niall!-mondtam.-mi legyen a reggeli?
-Valami finom.-mondta.

Bementem a konyhába és Buksi már várt. Olyan kis cukin ült ott a sarokba.
-Szia Buksikám!-mondtam.-Éhes vagy?
-Vuff ... Vuff.-mondta Buksi és közben egyre jobban a tenyerembe tolta a fejét.
-Jól van picúr! Kapod a kajcsit!-mondtam, majd odatoltam elé egy tányér kutyakaját.
-Na, valami finom.-mondtam, miközben Niall válaszán járt az eszem. Elővettem egy kis tojást és csináltam tojásrántottát.
-Niall! Kész a reggeli!-mondtam, majd megterítettem.
-Jövök.-mondta, majd elindult.
-Milyen?-kérdeztem, mikor láttam hogy belelendült.
-Finom.-mondta tele szájjal.
-Oké. Mennem kell készülődni.-mondtam, majd bementem a fürdőszobába. Elkezdtem sminkelni magam. ---Nekem tetszik!-mondtam, majd elindultam ruhát nézni. Egy darabig válogattam, aztán döntöttem. Leszaladtam a tükör elé és megnéztem magam.



-Jó ez.-mondtam, majd indulni akartam, de ekkor Niall beállt elém.
-Gyönyörű vagy!-mondta, majd megcsókolt.
-Na mi van Horan? Csak nem olvadozunk?-kérdeztem egy ördögit vigyorogva.
-De de!-mondta, majd megölelt.
-Neked nem kéne készülődni?-kérdeztem.
-De!-mondta, majd elengedett.
-Szia Niall!-köszöntem, majd mentem.

/a buli/
-Szia Avril!-köszönt Sammy, mikor meglátott az ajtóban.
-Szia Sammy!-köszöntem vissza.
-Gyere be, remélem tetszeni fog!-mondta, majd betolt az ajtón.
-Wow!-mondtam, mikor megláttam.
-Boldog 20.-at!-mondta Sammy, majd megölelt.
-Köszönöm!-mondtam.-Ma tuti berúgok!
-Csatlakozom!-mondta Sammy.
-Oks, gyere.-mondtam, mikor megláttam egy fiút.
-Szia Avril!-köszönt.
-John?-kérdeztem.
-Szia!-mondta, majd megölelt.
-John!-mondtam.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Ő, jól.-mondtam. John az én legjobb barátom volt. Volt olyan idő, amikor nemcsak barátságot éreztem iránta.
-Jössz?-kérdezte.
-Igen!-mondtam boldogan. Odaértünk az asztalhoz, ahol a sok pia volt. John rábeszélt, hogy fogja az üveget én meg jól meghúzom. Régen úgy is azt mondta, hogy nem bírom a piát. Hát, most kiderül.
-Azta, Avril!-mondta John, mikor az üveg felét lehúztam.
-Na? Még mindig nem bírom a piát?-kérdeztem, de már éreztem a hatását.
-De, csak NE igyál többet!-mondta John.
-Oké, Av gyere! Torta idő, aztán ajándékozás!-mondta Sammy.
-Jó.-mondtam, majd mentem a tortához. Szép volt, úgy nézett ki, mint Buksi.



-Buksi!-mondtam, mikor megláttam.
-Ugye? Hasonlít, nem?-kérdezte Sammy.
-Igen.-mondtam boldogan.
-Ki az a Buksi?-kérdezte John.
-Hát a kutyusom!-válaszoltam, de ekkor már nagyon éreztem a pia hatását.
-Figyu, Sammy! Tortázás után én megyek haza.-mondtam, mert már fájt a fejem.
-Mi? Nem mehetsz haza!-mondta Sammy kétségbeesetten.
-D ... de nekem h... hánynom k ...-mondtam, de már nem volt időm elszaladni WC-re, így véletlen a padlón kötött ki.
-Jó, elhiszem.-mondta Sammy.
-Hazaviszlek!-válalta a el John.
-De ha összehányom a kocsid, nem az én hibám lesz!-mondtam, majd elindultunk. A kocsihoz vezető úton még kétszer jött, de azóta semmi.
-És hogy álltok Mathew-vel?-kérdezte John.
-Sehogy.-mondtam, de ekkor olyat láttam, ami a szívembe gázolt. Úgy éreztem, mintha összetört volna. El is kezdtem sírni.
-M ... Mi az? Valami rosszat mondtam?-kérdezte John.
-Nem! Csak vigyél haza!-mondtam iszonyú fájdalmat érezve a szívemben.
-Oké.-mondta John megilletődve. Mikor hazaértünk el sem köszöntem John-tól, csak futottam be az ajtón sírva, reménykedve, hogy nem igaz amit láttam. Niall nem tenne ilyet!-nyugtattam magam.

30.rész

-Megyek fürdeni.-mondtam.
-Jó.-mondta Niall. Leült az ágyra és elkezdett gitározni. Olyan szép volt! És mikor énekelt ... Behalok! Fentről a fürdőből hallgattam. Mikor kész voltam, lejöttem és lefeküdtem az ágyba.



-Milyen hangszeren tudsz még játszani?-kérdezte.
-Gitáron és zongorán.-mondtam.
-Az jó.-mondta, majd lerakta a gitárt.
-Hova mész?-kérdeztem.
-Fürdeni.-mondta, majd elindult.

Vártam egy keveset amíg Niall megfürdött. De szerencsémre nem kellett olyan sokat várni. Mikor megjött, lefeküdt mellém az ágyba.
-Aludhatunk?-kérdeztem.
-Jó.-mondta Niall.
-Tényleg, elfelejtettem mondani, hogy jelentkeznem kell valami munkára..
-És mit akarsz?-kérdezte, majd elkezdte simogatni a combom.
-Énekes, vagy rendőr.
-Azok jók. De akkor nem fogunk egymással találkozni!-mondta elkeseredetten.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert te is dolgozol és én is a turnék és a koncertek ...
-Ihgen.-mondtam sóhajtva.
-Nekem holnap lesz egy koncertem.-jelentette be boldogan.
-De akkor nem tudsz eljönni a születésnapi partimra!-mondtam kétségbeesetten.
-Holnap lesz?-kérdezte.
-Igen.-mondtam bólogatva.
-Sajnálom.-mondta.-de a koncertet nem mondhatom le.
-Sajnos.
-De ígérem, hogy igyekezni fogok haza!-mondta, majd megcsókolt.
-Jó, hiszek neked Horan!-mondtam, majd elmosolyodtam.

29.rész:Egy új lakótárs

Niall elment. Nem akartam egyedül lenni, de tudtam, hogy Sammy és Zayn sincsenek otthon. Harry-éket meg nem akartam zaklatni, úgyhogy elhatároztam, hogy lemegyek a parkba.  Elindultam, de mikor kiléptem az ajtón, valamiért nagyon mutogattak felém az emberek. Én nem értettem, így csak vetettem egy fura nézést, majd tovább mentem.



-Vajon miért bámultak azok az emberek?-kérdeztem magamtól, majd leültem a padra. De nem ültem túl sokáig ott, mert a mögöttem lévő bokorból nyüszítést hallottam. Megnéztem, hogy az-e amire gondolok. Igen. Egy kiskutyus. Nagyon aranyos kis zöldes szemei voltak, a kutyus maga pedig világos fekete volt . Csak szegény csont sovány. Vajon kinek lenne szíve kidobni?-gondoltam, mikor megsimogattam. Tényleg, megtartom. Úgysincs senkim, hogyha Niall elmegy. Hát most lesz!

Bevittem a lakásba és adtam neki az ebédbéli maradékból. Miután megetettem, leültem az ágyra és unalmamban nem tudtam semmit se csinálni. Elővettem Niall gitárját és elkezdtem gitározni.



Rákezdtem énekelni is, de ekkor a kutyus odajött az ágyhoz, és miért ne? Felugrott mellém. Míg én énekeltem, ő vonyított. Szép ének volt. Mikor már elfáradt, lehajtotta a fejét az ágyra és elaludt. Én énekeltem tovább. Egyre jobban ilyen "hiányzol" dalokat. De nem vettem észre, hogy Niall megjött. Végig a fal mellöl hallgatózott. Amikor beakartam fejezni, csak akkor jött ide.
-Szia Hercegnőm!-köszönt.-Nem is tudtam, hogy tudsz gitározni meg énekelni.
-Hát ...-mondtam.
-És ez a kutyus?-kérdezte Niall.
-Az utcán találtam és megsajnáltam.-mondtam.-De még neve sincs.
-Akkor gyorsan találj ki egyet, mert megtartjuk!-mondta Niall, majd megsimogatta a kutyust.
-Mit szólsz a Buksihoz?-kérdeztem.
-Nekem jó.







A mi kutyink!:D

28.rész

Felkeltem, de Niall még aludt. Úgy gondoltam meglepem. Ráfeküdtem és rátettem a kezem a szemére.
-Jó reggelt Hercegnőm!-mondta, majd megcsókolt.
-Neked is!-mondtam, majd megöleltem.
-Tegnap miért aludtál el olyan hamar?.kérdezte.
-Álmos voltam.-mondtam. Nem akartam elmondani, hogy mostanában kínoznak az emlékek.
-Jól van.-mondta, majd szorosan átölelt.
-Mi legyen a reggeli?-kérdeztem.
-Műzli.-mondta, majd felkelt.
-Jó.-mondtam.
-Ő, cica?-kérdezte.
-Igen?
-Ma semmi képen nem lesz jó a vacsi.-mondta Niall.
-Miért?-kérdeztem szomorkás fejjel.
-Mennem kell az egyik rokonomhoz. Ma van a születésnapja.
-Ohh, értem.-mondtam, majd leültem a kanapéra.



-Kicsim, tudom hogy sokat vagyok távol, és még mi lesz ez után? Na, de amennyi időm van, ígérem mind veled fogom tölteni. Majd bepótoljuk, jó?-kérdezte és csak nézett a hatalmas kék szemeivel.
-Jó.-mondtam, mert nem tudtam ellen állni.
-Oké.-mondta elmosolyodva.
-Megyek, csinálok magamnak reggelit.-mondtam, majd elindultam. Odaértem a konyhába és megcsináltam a műzlit. De Niall odajött.
-Mit eszel?-kérdezte.
-Műzlit almával.-mondtam.
-Na, az olyan egészséges!-mondta, majd a kezembe nyomott egy csokit.
-Csoki?
-Igen, de nem akármilyen. Milka!-mondta, de ezt nem bírtam megállni. Elnevettem magam.
-Milka.-mondtam utánna nevetve.
-EZAZ! Sikerült megnevettetni!-mondta Niall.
-Ez volt a cél?-kérdeztem.
-Aha. Hopsz, idő van. El kell menjek.
-Szia Niall!-mondtam.
-Szia Hercegnőm!-mondta, majd átölelt. Én megcsókoltam, majd ment.







Másik nagy kedvencem Avril Lavigne. Na, akiből még nem tudok kinőni, az ő. Egyszerűen imádom!

27.rész

-Mi a baj Niall?-kérdeztem, mikor láttam hogy nem nagyon örül.
-Semmi. Csak nem tetszik, hogy félbe szakítottak!-mondta.
-És ennek nem örülsz?-kérdeztem sírásra görbülő szájjal.
-Dehogy nem! Miért ne? Ez volt az álmom, csak az a baj, hogy a másikat félbe szakították.-mondta, majd megcsókolt.
-Ma úgyse lett volna jó. Főzzek vacsorát?-kérdeztem, hogy egy kicsit eltereljem a gondolatait.
-Igen.-mondta, majd leült a TV elé.
-És mit?
-Valami ehetőt.-mondta, majd elkezdett kapcsolgatni.
-Kössz.-mondtam, majd előszedtem egy pár tojást és megpróbáltam " apa módra " bundás kenyeret sütni. Mikor már kész volt, nem akartam még Niall-nek szólni, mert szép vacsit akartam. Kinyitottam az ablakot, mert eléggé befüstöltem. Mikor ezzel is megvoltam, megterítettem. Csoda! Sikerült olyat kihozni, mint eddig soha. Hát, de most kellet.
-Niall, kész a vacsora.-mondtam.
-Megyek! Hűh, azannyát!-mondta, mikor meglátta az asztalt.
-Igen?
-Szép!-mondta, majd leült.
-Köszönöm. Nem baj, hogy amikor sütöttem lebeszéltem holnapra egy vacsorát egy étteremben neked és nekem vigasztalás képen?-kérdeztem izgatottan.
-Mi?-kérdezte teli szájjal.
-Látom ízlik a főztöm. Na? Benne vagy?
-Pehrsze.-mondta sóhajtva.
-Na, én végeztem.-mondtam, mikor megettem egy kenyeret.-megyek fürdeni.
-Menny csak.-mondta, majd elvette a harmadik kenyerét.

Én még nem néztem meg az új fürdőszobánkat, úgyhogy egy élmény lesz ez a fürdés. Bementem és levetkőztem. Megeresztettem a vizet, de valamiért nem volt kedvem beszállni. Leültem a földre, és gondolkoztam.



-Még nem is mondtam el senkinek csak Niall-nek, hogy ki ölte meg anyát. De nem baj. Nem fog vissza jönni!  Remélem!-mondtam, majd beszálltam a vízbe. Nem is vettem észre, hogy vagy már 1 órája bent csücsülök, csak mikor ránéztem az órára a falon. Mikor kiszálltam, Niall kopogott.
-Kicsim élsz még?-kérdezte.
-Persze, csak egy kicsit gondolkoztam.
-Oké.-mondta Niall.-Bejöhetek? Nekem is fürdeni kéne.
-Persze, már kiszálltam.-mondtam, de ekkor már nyitottam az ajtót.

Elmentem a táskámért, amiben a ruháim voltak. Felvettem valami pizsamának valót, aztán az én oldalamon való szekrénybe belepakoltam a ruháim. Mikor készen voltam, lefeküdtem aludni.









Most komi? Ki nem hal el tőle? *.*

26.rész

Még egy darabig álltunk kint és álmodoztunk. Egy kis idő elteltével Niall megszólalt:
-Nem nézzük meg belülről is?
-Hmm, de.-mondtam, majd elindultunk. De még mielőtt bejutottam volna a házba, Niall rávágott egyet a fenekemre.
-Hihi.-kezdett el röhögni, majd kinyujtotta a nyelvét. Én csak mosolyogni tudtam.
-Na, nézzük!-mondtam, majd elindultam a hálószoba felé. Niall követett.
-Nézd mekkora ágy!-fordultam vele szembe. De Niall nem az ágyat nézte, hanem engem. Majd egy kis idő után elkezdett közeledni és magához ölelt. Olyan szinten szorított, hogy már semmi levegő nem volt közöttünk. De én nem akartam, így fordítottam a helyzeten és Niall állt az ágy felé. Egy darabig vártam, aztán bedöntöttem.
-Hmm.-nyögött egyet.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi.-mondta. Lassan elkezdtem csókolgatni a melkhasát, majd felfelé haladva a nyakát.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi, csak ez így nem jó.-mondta, majd megfordított. Így megint én voltam alul.
-Szóval ez volt a bajod.-mondtam.
-Hát, igen.-mondta, majd elkezdte csókolgatni a nyakam. Egy darabig vergődtünk még így az ágyban, de aztán abba hagytuk,mert valaki csöngetett. Gyorsan felhúztam egy fürdőköpenyt és elindultam az ajtóhoz. Egy kis meglepetés állt benne. Sammy és Zayn.
-Szia Avril!-köszöntek.
-Ő, sziasztok.-mondtam meglepetten.
-Zavartunk valamiben?-kérdezte, mikor látta Niall-t is fürdőköpenyben flangálni.
-Nem, igazából nem csináltunk semmit. És hogy találtatok meg?-kérdeztem.
-Az apád ... Már szomszédok vagyunk!-kezdett el örülni.
-Király ...-mondtam.
-Mi még fel se fedeztük a házat ...-mondta Niall.
-Mi se, úgyhogy Sammy!-mondta Zayn.
-Jövök. Sziasztok!
-Sziasztok!-köszöntünk el, majd leültünk az asztalhoz.





Sziasztok! Van egyáltalán, aki olvassa a blogom?:( Na, mind1 ... Remélem igen.xD Mit szóltok, ha  
mostantól majd raknék be képeket ide alulra? 1D-es meg Avril-eset.



Végem ... Valaki nyaljon föl a padlóról!

25.rész:Megvan a ház!

Elköszöntem apától, majd kimentünk az ajtón. Niall-en látszott, hogy egy kicsit zavarodott volt. Beültünk a kocsiba, de csak ekkor vontam kérdőre.
-Zavarnak a bent történtek?-kérdeztem.
-Nem. Pont hogy vicces volt. Egyszer majdnem megfulattam a röhögéstől.-mondta, majd elmosolyodott.
-Akkor jó.-mondtam megnyugottan.
-Tudod,hogy az ilyen dolgok engem csak röhögtetni tudnak!
-Nem nagyon, de most már igen.
-Tetszeni fog a ház, ahova megyünk!
-Igen?
-Hát, bízok benne.-mondta, majd megcsókolt.
-Hiszek neked.
-Köszönöm. Elnyertem a világ legszebb lányának bizalmát!-mondta, majd nevetett egyet.
-Valóban? Én vagyok a legszebb?-kérdeztem meglepődve.
-Valóban!-mondta, majd megcsókolt. De én csak nevetni tudtam.
-Azt hiszem itt vagyunk.-mondta Niall, majd megállt. Kiszállt a kocsiból és elkezdett beszélni egy emberrel. Mikor befejezte, kihívott.
-Ez az?-kérdeztem.
-Igen.-mondta.
-Igazad volt. Tetszik!
-Ismerem én a barátnőm.-mondta, majd megölelt. De ekkor odajött hozzánk az eladó.
-Akkor megveszik?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltuk egyszerre.
-Maguk nagyon összeillenek!-mondta.
-Köszönjük. Akkor mennyit kell fizetni?-kérdezte Niall.
-Tudják, 10000 dollár lenne, de maguk tetszenek nekem, ezért 5000 dollár.-mondta a kedves eladó.
-Köszönjük!-mondtuk Niall-el.-Tessék itt a pénz!
-Köszönöm. Szép egészséget és sok gyereket!-mondta, majd elment.

-Hát, megvan az öröm.-mondtam. Elég szép ház volt, Niall eltalálta hogy tetszeni fog. Végül is, igaza lehet annak a bácsinak. Ha lehet, itt leélném a hátralévő életem.

 

-Igen. Kíváncsi leszek, Zayn és Sammy tényleg jönnek-e majd.-mondta Niall.

24.rész:Irány háznézőbe!

Felkeltem és felöltöztem. De mikor már elakartam indulni lefelé, megcsapott az a finom bundás-kenyér illat. Ez egy kicsit begyorsított. Bementem a fürdőszobába mosakodni. Jesszus! Milyen karikásak a szemeim, és az arcom ... Na, gyors kreáljunk magunkból valamit, mert nem nagyon akarok Niall előtt úgy mutatkozni, mint egy zombi. Gyorsan vettem a sminktáskámat és megcsináltam az arcom.



-Na, máris jobb!-mondtam,majd mikor apa szólt lementem. Azt hittem azért szól, mert kész a reggeli de nem. Niall jött. Várjunk, már ilyen késő van?
-Kicsim siess!-mondta apa.
-Jólvan ... itt vagyok. Mi? Niall?! Hány óra van?-áradtak belőlem a szavak.
-Neked is szia hercegnőm.-mondta Niall gúnyosan, majd megcsókolt.
-De hány óra van?-kérdeztem még mindig.
-Kérlek szépen, 11 óra van.-mondta apa.
-Mi? Mikor felkeltem csak 9 óra volt!-mondtam zavarodottan.
-Telik az idő ... Niall, nem vagy éhes?-kérdezte apa.
-De!-vágta rá rögtön Niall.
-Igen, én is.-mondtam.
-Mivel még nem ettünk, nagyokos!-mondta Matt.
-Téged ki kérdezett?
-Téged ki kérdezett?-ismételte gúnyosan Matt.
-Gyerekek elég, ne veszekedjetek!-csapott szét közöttünk apa.
-Mától már úgyse fogunk.-mondtam, majd nevettem egy ördögit.
-Miért? mi lesz ma?-kérdezte Matt.
-Elmegyek.
-Hova?
-Valahova. Még csak az kéne, hogy megtudd, és ott is tudjál zaklatni!
-Ott is tudjál zaklatni ...-ismételte megint Matt.
-Apa szóljál rá, vagy felképelem.-mondta mérgesen.
-Nem érek rá!
-De apa! Hogy van az, hogy Avril elmehet, én meg nem?-kérdezte Matt.
-Mert ő 20 éves, te meg 17. Persze, majd 17 évesen elengedlek a nagyvilágba!-mondta apa mérgesen.
-Igen!-válaszolt vissza Matt.
-Befogtad?-kérdezte tőle apa.
-Ihgen.
-Okos gyerek.-mondta apa elégedetten.
-Niall, indulhatunk?-kérdeztem, mikor megettem a kenyerem.
-Igen.-mondta, majd elindultunk.

23.rész

Elköszöntem Sammytől, majd megkerestem a telefonomat. Rögtön hívtam Niall-t.
-Szia cicám!-köszönt, mikor felvette.
-Szia nyuszim!-mondtam.
-Miért hívtál?-kérdezte.
-Miért, nem szabad?-kérdeztem.
-De, csak általában találkozva szoktuk megbeszélni a dolgokat. Na?
-Itt voltak Sammy-ék és ők is össze akarnak költözni és arra gondoltam nem-e lennénk szomszédok?
-De. Ez egész jó ötlet.-mondta Niall.
-Na látod.
-És mikor megyünk házat nézni?-kérdezte.
-Akár holnap is mehetünk.-mondtam.
-És mikor tartjuk a születésnapodat?-kérdezte.
-Azt Sammy szokta intézni.
-Értem. Csak ennyit szerettél volna?
-Igen. Szia nyuszim!
-Szia kicsim!-mondta,majd lerakta a telefont.

Amint leraktam Niall-t, azzal a lendülettel hívtam Sammy-t.
-Szia Sammy! Én vagyok az, Av.
-Szia Avril. Na, mit mondott?
-Beleegyezett.
-Ez az! Mostantól szomszédok vagyunk!
-Hehe.-mondtam.
-Na, szia Av!
-Szia Sammy.-elköszöntünk egymástól, én meg elmentem fürdeni, aztán aludni.

22.rész

Az egész hetemet nyomorban töltöttem. Igaz, hogy apa ígéretéhez híven nem kell suliba járjak, az osztálytársaim nem könnyítik meg a helyzetem. Amint erre jönnek, megdobálják a házunkat kövekkel és papírgalacsinokkal amiken ezek a feliratok vannak:
"Gyilkos"

Alig vártam, hogy Sammy jöjjön a bizivel és mehessek Niall-hez. Szerencsémre nem kellett sokat várjak. Délután már jött is. De nemegyedül. Zayn megint vele volt.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia Avril.-köszöntek vissza.
-Mi van, ti mostanában folyton egymáson lógtok?
-Huhh, valaki féltékeny!-mondta Zayn gúnyosan.
-Sammy emlékszel hogy kiskorunkban megfogattuk, hogy 1 fiú se áll közénk?-kérdeztem.
-Igen, de mi Zaynnel összeköltözünk!
-Igen? Nem is tudtam.-mondtam, de ekkor támadt egy jó ötletem.
-Igen és sajnálom hogy nem mondtam.-mondta, majd megölelt.
-Niall-lal nekünk is ez volt a tervünk és arra gondoltam nem-e lennénk szomszédok?
-De! Ez jó ötlet!
-Már csak Zayn és Niall véleménye kell.
-Igen. Zayn!
-Ne ordíts már, itt állok melletted! Mit akarsz?-kérdezte Zayn.
-Benne vagy, hogy szomszédok legyünk Avvel és Niall-lel?-kérdezte Sammy.
-Legyen.-mondta.-nem megyünk?
-De. Akkor kérdezd meg és majd mond meg a választ telefonban!-mondta Sammy, majd elmentek.

21.rész

Lementünk. Apa volt az, ahogy sejtettem. Rögtön odamentem és megöleltem. Niall persze féltékenyen nézett.
-Szia apa!-köszöntem.
-Szia kislányom. Neked nem iksolában kéne lenned?-kérdezte.
-Iksolában?-kérdeztem nevetve.
-Hát az, nem?-kérdezte apa.
-Nem. Iskola!
-Ja ... Akkor ott?-kérdezte apa.
-Mondtam hogy ma nem kéne menni ...
-Miért? Mi történt ami ennyire megbántott?-kérdezte apa.
-Mert engem vádolnak anya halálával!
-A te osztálytársaid tényleg ilyen hülyék?-kérdezte apa komoran nézve.
-HÉ!-szólt közbe Niall.
-Igen, az 5 fiú és Sammy kivételével az ÖSSZES hülye.-mondtam.
-Hát jó. Már úgyis csak 5 nap van hátra a suliból, ugye?-kérdezte apa.
-Igen, miért?
-Mert nem muszáj már menned!
-Köszönöm!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen.-mondta.
-Apa.-kezdtem el.
-Igen?-kérdezte.
-Lenne itt még valami ...-mondtam majd megfogtam Niall kezét és magam mellé húztam.
-Mi az?
-Suli után mi szeretnénk ...
-Összeházasodni?-kérdezte apa mosolyogva.
-Egyenlőre nem.-mondtuk egyszerre.
-Hát akkor mit?-kérdezte apa türelmetlenül.
-Összeköltözni.-mondtuk.
-Értem. Hát, gyakorlatilag felnőttek vagytok úgyhogy.
-Igen? Megengeded?-kezdtem el örülni.
-Ihgen.-mondta sóhajtva.
-Köszönjük!-mondtam, majd beugrottam Niall nyakába.
-Huhh.-mondta, mikor szorosan átkaroltam.
-Jó, szerintem én megyek vissza dolgozni ...-mondta, majd ment is.

20.rész

Mivel ma apa hozott kocsival, busszal kellett haza menjek. Egész végig csak sírtam. Hogy vádolhattak meg azzal, hogy én öltem meg az anyám? Bejutottam a házba és felmentem a szobámba sírni. De ekkor megjött Niall.
-Mi a baj cica?-kérdezte.
-Szerinted? Hogy vádolhatnak meg olyannal, amit meg se tettem? Mér én ilyen gyilkos féle vagyok?-kérdeztem és közben egyre jobban sírtam.
-Nincsen semmi. Ezt a maradék 5 napot kijárod velem és utánna összeköltözünk!-mondta, majd magához ölelt.
-Niall én már nem fogok iskolába menni. Sammy elhozza nekem a bizonyítványom és én már készen leszek. 5 nap múlva 20 éves leszek.
-Értem. Akkor ma hiányozzunk együtt!-mondta, majd megcsókolt.
-Jó.-mondtam. Niall elkezdte levenni a pulcsim, de én valahogy ellenkezőleg álltam a dologhoz.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam és mikor mára pólómat is levette, Ő fordult el.
-Mi az?-kéredztem.
-Szerencséd, hogy nincsen nálam gumi!-mondta, majd elkezdett ölelni. De én csak nevetni tudtam.
-Mi van? Ez olyan vicces?-kérdezte.
-Igen.-mondtam.
-Ha lenne nálam, úgysem úsznád meg!-mondta, majd elkezdett csikizni.
-NEE! Hagyd abba!-mondtam ugrálva.
-Huhh, kiderül hogy itt valaki nagyon csikis?-kérdezte, majd egy ördögit kacagott.
-Igen, nagyon! Hagyd abba, mert különben itt pusztulok meg!-mondtam vörös fejjel.
-Nem.-mondta.
-Niall James Horan kérlek szépen hagyd abba!-mondtam fulladozva.
-Na jó, csak mert szépen kérted.-mondta, majd abba hagyta. Egy darabig beszélgettünk még, aztán lementünk mert hallottuk, hogy jön valaki.

19.rész:A legrosszabb iskolás nap

/Otthon/
Másnap reggel, hétfő. Elkészülődtem és indulni akartam, de előtte még egyszer neki álltam apának könyörögni:
-Apa! Muszáj suliba menni?-kérdeztem.
-Igen kicsim.-mondta.
-De ...
-Nincs de! Elmész suliba és kész!-mondta, majd kitolt az ajtón.

/a suliban/
Megérkeztem, de Sammy a szokásához híven, ahelyett hogy elém jött volna köszönteni, Zayn-nel csókolózott a szekrénynél.
-Sziasztok!-köszöntem, de a nagy nyálcsere közben nem hallották. De valami történt. Valaki rátette a kezét a szememre és míg rajta tartotta, megcsókolt. A lágy, finom ajkakról és a csókról rögtön tudtam, hogy kin az.
-Niall!-kezdtem el örülni.
-Cicám.-mondta, majd megölelt és elkezdte simogatni a hátam.
-Megyünk?
-Persze, csak még egy csók.-mondta, majd megcsókolt.
-Ez jól esett. Mehetünk?-kérdeztem.
-Ihgen.-mondta egy sóhajtás közepette.
 
Fölértünk az osztályba. De Niall már az ajtó előtt figyelmeztetett:
-Ne hallgass rájuk! Akármit mondanak ne felejtsd el, hogy Én itt vagyok neked!-mondta, majd megpuszilt. Nem tudom miért mondta, de éreztem hogy hamarosan megtudom. Beléptem az osztályba és már kaptam is a csúf szavakat:
-Anyátlan! Mi van? Eleged volt belőle, ezért kellett kijjebb rudalni? Megölni?-kérdezték. Csak az 5 fiú és Sammy álltak mellettem. Ez az osztálybéli összetartás.
-Nem is tudjátok mi történt! a ti kis "szerelmetek" ölte meg!-mondtam sírva.
-Matthew? az nem lehet! Ő nem tenne ilyet!-mondták a kis díszpicsák.
-Igen? Kérdezzétek meg!-mondtam, majd sírva elindultam lefele. De Niall követett.
-Cica! Várj, most hova mész?-kérdezte.
-Haza!-mondtam, majd elindultam.

18.rész:Vigasztaló társ

Mikor már nem tudta sírni, felültem az ágyon. Egy darabig gondolkoztam, hogy mi lesz innentől, de nem jutottam semmire. Mikor már le akartam menni a lépcsőn apáékhoz, megszólalt a telefonom. Niall volt az.
-Szia nyuszim.-köszöntem.
-Szia. Na, mik a hírek?-kérdezte.
-Meghalt. Anya meghalt.-mondtam, de most nem tudtam sírni.
-Mi? Az hogy lehet?-kérdezte.
-Egyszerűen meghalt.-mondtam, de már fájt az oldalam pont a szívem helyén.
-S ... sajnálom.-mondta.-átmehetek?-kérdezte.
-Hmm, igen.-mondtam.
-Jó. Ott találkozunk!-mondta, majd lerakta a telefont.

Leszaladtam a lépcsőn apáékhoz. Szőrnyű volt. Mind a kettőjük sírt. Mikor már majdnem csatlakoztam, megjött Niall.
-Szia!-köszönt, majd megcsókolt.
-Szia.-mondtam könnyes szemmel.
-Ez már hiányzott.-mondta.-Na? Most mi lesz?
-Nem tudom. Utolsó évemben járok az iskolában, megpróbálom zavar nélkül kijárni és aztán remélhetőleg ...-mondtam.
-Mi lesz?-kérdezte Niall.
-Nem tudom. Szeretnék olyan lenni, mint Ő.
-Családi ügyekben is?-kérdezte.
-Igen. Veled!-mondtam. Ekkor Niall egyre közelebb jött és magához ölelt. Mikor már az összes levegőt kipréselte köztünk, megcsókolt.
-Vége a sulinak összeköltözünk?-kérdezte.
-Igen! Miért mondanék nemet?-kérdeztem.
-Mert talán nem szeretsz?-kérdezte Matt beleszólva.
-Fogd már be te! Ki kérdezett?-kérdeztem.
-Senki?-kérdezte ijedten, mikor már látta, hogy emelem a kezem.
-Jól mondod.
-Csá Niall!-mondta, majd adott neki egy pacsit és felment a szobájába.
-Na.-mondtam.-Feljössz a szobámba?
-Aham.-mondta, majd követett. Mikor már beértünk, Niall nem nagyon akart bejönni az ajtó, ezért behúztam.
-Jöjjek suliba?-kérdeztem.
-Persze.-mondta.

17.rész:Fájdalmas látogatás

Apa másnap elvitt minket meglátogatni anyát. Elősször nem bírtam bemenni azzal a tudattal, hogy tudom, hogy ki tette és még nem tettem semmit.
-Szia anya!-köszöntünk, de nem volt értelme mert eszméletlenül feküdt.
-Szerintem nem hallja.-mondta apa.
-Apa,magamra hagytok anyával?-kérdeztem.
-Persze.-mondták, majd kimentek. Mikor kimentek, rákezdtem a mondandómra:
-Anya, tudom hogy nem hallasz, de bepróbálkozom. Nagyon készültél erre a kirándulásra és nem hagyom, hogy egy ilyen kis szemétláda elroncsa. Meg fogom ...-de nem tudtam befejezni, mert leálltak anya gépei. Meghalt.
-Segítség!-kezdtem el ordítani.
-Leálltak a gépek ... Sajnálom.-mondta az orvos.
Kimentem az ajtón könnyes szemmel. Apa és Matt rögtön odajöttek hozzám.
-Avril, mi történt?-kérdezték.
-Meghalt. Anya meghalt.-mondtam, majd elkezdtem bőgni és ráborultam apa vállára.
-Úr isten.-mondák.
-Apa, nekem ebből elég! Mennyünk haza!-mondtam.
-Jól van kicsim.-mondták, majd elindultunk. Mikor hazaértünk, hogy összeszedjük a cuccainkat és Sammy-t, minden össze volt pakolva. Megnéztem a bőröndöm és egy cetli volt rajta ezzel az irattal:

"Valahogy sejtem, hogy a kórházi látogatásotoknak nem lesz jó vége, így még előttetek összepakoltam. Otthon találkozunk!" Niall

Elolvastam a cetlit és jól esett, hogy nem nekem kell pakolni. Már csak Sammy-t kell megkeresni. Benéztem a szobánkba és kivel volt ott? Hát Zayn-nel. Úgy látszik, ő még tud boldog lenni.
-Szia Sammy! Mennünk kell haza.-mondtam.
-Miért? És mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam.
-De hát látom, hogy oda van száradva az arcodra a lefolyt smink! Mi a baj?
-Meghalt anya, oké? Na mehetünk végre?-kérdeztem és megint elkezdtem bőgni.
-P ... persze.-dadogta Sammy.

Hazaértünk. Nem tudtam semerre se menni, semmit se csinálni, mert minden anyára emlékeztetett. Csak lefeküdtem az ágyba és addig sírtam, míg el nem kezdett fájni a szemem.

16.rész: Mi? Anya kórházba került?!

Niall elvitt egy házba, ahogy megmondta. Csak nem a mienkbe, hanem a sajátjába.
-Niall, hol vagyunk?-kérdeztem.
-Nálam.-mondta Niall, majd betakart.
-Ne!-mondtam.-Ott fáj!-sipítottam fel, mikor rám tenyerelt, gondolom véletlen.
-B,bocsánat nem tudtam.-kezdett el dadogni.
-Semmi.-mondtam.
-Valaki kopog, megyek megnézem ki az!-mondta, de amikor ajtót nyitott elszörnyedt.
-Ő, sziasztok fiúk!-köszönt.
-Ne szórakozz velünk! Mutasd, hol a mindenek tönkretevője!-mondta Harry.
-Harry nem ajánlom, hogy be menny!-mondta Zayn.
-Miért? Mi lesz? Elolvad,ha rám néz?-kérdezte Harry.
-Ezt szívd vissza!-mondta Niall.
-Mert? Na, engedj be hozzá, had beszéljem meg vele ezeket a dolgokat!-mondta Harry.
-Minek?-kérdezte Louis és Liam.
-Fiúk, ezt majd én elintézem ... minek?-kérdezte Niall.
-Mert a bandával semmit sem foglalkozol, mindig csak Avril, Avril ... Így nem lehet!-mondta Harry, majd elindult a szobába.
-Szia Harry!-köszöntem.
-Mi? Veled meg mi történt?-kérdezte Harry.
-Niall, ugye nem te verted meg?-kérdezte Liam.
-Dehogy, Matthew.-mondta Zayn. Szegény Niall-nek ez már sok volt, így nem nagyon tudott megszólalni.
-De akkor... Szóval ezért mentetek el!-mondta Harry.
-Igen, és amúgy is ha okolni akarsz valakit, engem okolj! Megint bedőltem annak a szemétládának ...-mondtam, majd elkezdtem sírni.
-Avril, ne sírj!-mondta Niall.-most már nem csak én védlek, hanem egy egész banda. Ugye fiúk?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Látod. És rám is bármikor számíthatsz! Nem csak így, hanem mikor majd örökké!-mondta Niall. Kicsit zavarosnak hangzott, de sikerült leszűrnöm belőle, hogy megvéd és örökké velem akar lenni.
-Jó.-mondtam, majd elmosolyodtam. Niall is elmosolyodott és megcsókolt.
-Figyu, nekem szerintem már haza kéne menni ...-mondtam.
-Haza viszlek.-mondta, majd elindultunk.

Haza értünk és apa már kint várt a kapu előtt.
-Anya?-kérdeztem.
-Mi történt az arcoddal?!-kérdezte apa.
-Majd később. Anya?
-Erről akarok veled beszélni.-mondta, de látszott rajta hogy sírásra áll a szeme.
-Apa mond már!-kezdtem ordítani.
-Ko...kórházban van.-mondta, de itt már sírt.
-De mi? Miért?-kérdeztem és én is majdnem sírtam. Niall ez idő alatt csak a kezemet fogta és szokása szerint csak bambult.



-Követett téged és valami fiatal gyerek leszúrta a parton.-mondta, de én még soha nem láttam ennyire sírni apát.
-De ez hogy lehet?-kérdeztem, majd össze rogytam.-Nem! Ez nem velünk történik! És tudnak valamit erről a gyerekről?
-Hát, menekült és anyád az útjában állt.
-Szóval menekült, mi?-kérdeztem.
-Avril, gondolod hogy?-kérdezte Niall.
-Igen, gondolom.-mondtam.
-De hogyha nem ő volt, elintézel egy ártatlan embert!-mondta.
-Te még őt véded?! Lehet hogy megölte az anyámat!-mondtam.
-Nem védem őt, csak nem akarlak elveszíteni.-mondta, majd megcsókolt.

15.rész:Zayn a megmentő
Sziasztok! Asszony! Remélem tetszik a vége, jó olvasást!:)

/Sammy/
Már vagy egy óra eltelt azóta, hogy Avril elment. Szerintem elindulok megkeresni. Követtem a nyomait, és megláttam, hogy eszméletlenül fekszik a bokorba és Matthew rajta ... Undorító volt. Megyek, szólok a szüleinek! Mikor futottam az úton, találkoztam Niall-al és Zayn-nel.
-De jó hogy itt vagytok!-mondtam.-Segítenetek kell!
-Mégis mibe?-kérdezték.
-Csak gyertek!-mondtam, majd kézen fogva elkezdtem húzni mind a kettőt.
Odaértünk és mutattam nekik.
-Én most oda megyek!-mondta halkan Niall, majd elindult.
-Ennek nem lesz jó vége.-mondta Zayn, majd követte.

-Hé, te meg mit csinálsz Avril-lel?!-kérdezte Niall.-Kell egy karika a szemed alá?
De mikor Niall elkezdett közelíteni, Matthew felemelte az öklét és Niall kicsit hátra hőkölt.
-Jól van Niall, ezt majd én lerendezem.-lépett közbe Zayn.-Na halljam, mit csináltál Av-vel?
-Mi közöd van hozzá?-kérdezte Matthew. De ez nem volt olyan jó ötlet, mert Zayn akkorát taszajtott rajta, hogy a földön végezte. Niall eközben egy bokor mögül figyelt, és mikor Zayn csinált valami előre vivőt, elkezdett szurkolni:
-HAJRÁ ZAYN!
-Ezzel nem segítesz!-mondta Zayn.
-Oké.-mondta Niall, majd lebukott.
-Idefigyelj!-kezdte el Zayn.-elmész és többet nem jössz vissza, többet nem zaklatod Avrilt! Értsd meg, hogy vége, nem akar már látni!
-Még vissza jövök! Nem utoljára halottatok Matthew Adams-ről!-mondta, majd elfutott. Mikor Zayn befejezte, odament Niall-hez:
-Menny oda hozzá!-mondta Zayn.
-Oké, jó ötlet.

/Én és Niall/
Csak feküdtem a homokba félig lebontott ruhával. Most volt az a pillanat, amikor nem éreztem semmit. Se sírni, se mosolyogni nem tudtam. Csak akkor öntött el a boldogság, mikor láttam Niall-t jönni, bár kivűlről nem látszott, azért én nagyon örültem.
-Szia cica!-köszönt Niall.
-Sz, szia!-köszöntem nagy nehezen.
-Soha többé senki nem fog bántani!
-Jó.-mondtam.
-Hazaviszünk, jó?
-Jó. Niall felvett a kezébe és elvitt.

/Sammy és Zayn/
Hogy tehette ezt Matthew?-kérdezte Sammy.
-Egyszerű féltékenység.-mondta Zayn.
-De hát féltékenységből agyonra ver egy embert, majd AZT akarja vele?! Az ilyen nem normális!-mondta Sammy.
-Igen, de ne félj! Most jó kezekben van!-mondta Zayn.
-Hiányoztál!-mondta Sammy, majd oda ment Zayn-hez és a vállára hajtotta a fejét.
-Te is.-mondta Zayn, majd letolta a válláról Sammy fejét és hosszasan, romantikusan csókolta.

14.rész:Matthew színre lép

-Csajok nem jöttök ki velem napozni meg úszni?-kérdezte anya.
-De.-mondtuk.-fiúk most mennünk kell. Sziasztok!
-Sziasztok!-köszöntek a fiúk.
Felmentünk Sammy-vel a szobánkba és felvettünk valami jó kis fürdőruhát, majd kimentünk úszni.
-Figyu anya, Sammy!-kezdtem el.
-Igen?-kérdezték.
-Mi lenne, ha labdáznánk?-kérdeztem.
-Jó.-mondták.
Dobáltuk egy darabig a parton a labdát, de ismerős arcot láttam. Magához hívott, úgyhogy elkezdtem felé futni.



-Avril! Hova mész?-kérdezték anyáék.
-Mindjárt jövök!-mondtam és csak rohantam.
-Szia Avril!-köszönt lelkesen a fiú.
-Szia Matthew.-mondtam bunkósan.-Mit akarsz?
-Beszélhetünk?-kérdezte.
-Jó.-mondtam. Elvezetett valami sötét helyre és ott rákezdett:
-Avril! Bocsáss meg! Én annyira szeretlek!
-Ezzel kicsit elkéstél!-mondtam, de ő komoran nézett, majd erőszakosan megcsókolt.
-Hé! Te meg mit képzelsz magadról?!-kérdeztem, majd felpofoztam.
-Ezt még megkeserülöd!-mondta, majd elkezdett verni. Csak ennyi jött ki a számon:
-Niall! Segíts!

/Niall/
Éppen az egyik dalhoz vettük a parton az anyagot, amikor egy Avril-hez hasonló hangot hallottam:
-Niall segíts!
Nagyon megijedtem, így hívtam Zayn-t, csapot-papot otthagyva indultunk a hang irányába.

13.rész:Hahó,tenger!
Sziasztok! Az előző rész kicsit nagyon rövid lett, ezért megpróbáltam egy hosszabbal szolgálni. Remélem tetszik, olvassátok!:)

Bepakoltunk majd beszálltunk. Apa inditotta a kocsit, mikor ismerős arcot láttam előtte állni. Niall volt az. De apa nem állt meg, csak hajtott előre.
-Állj!-kiálltottam el magam. apa ijedtében úgy befékezett, hogy jól megfejeltem az ülést.
-Mi van már?!-kérdezték egyszerre.
-Ott állt Niall!
-Dehogy állt ott!-mondta apa.
-Dehogyis nem! Én láttam! Ha nem szólok elütöd!-bizonygattam az igazamat.
-Kicsim, nyugodj meg.-kezdte el anya.-mivel szerelmes vagy, mindenhol Őt látod, de az életemre esküszöm, hogy senkim nem volt ott!
-Jó.
-Indulhatunk?-kérdezte apa.
-Igen.-mondtam, majd egy nagyot sóhajtottam. Elindultunk, de a következő 5. utcában meg is álltunk. Megérkeztünk Sammyék-hez. Már kint várt a kapu előtt.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia Sammy!-köszöntünk. Beszállt, ekkor apa biztosra akart menni és megint megkérdezte:
-Indulhatunk?
-Persze!-válaszoltunk.
2 óra múlva már fent ültünk a gépen. A kilátás valami elképesztő volt! Utazni a felhők fölött, a madarakkal repülni ... 5 óra múlva már a szobáinkat mutatta a szálloda igazgatója.
-Ez lesz az önöké.-mondta, majd odaadta a kulcsot és elment.
-Emeletes ágyak! Sammy, a felső az enyém!-mondtam, majd rádobáltam a cuccaim.
-Jó.-mondta Sammy.-hoztam a laptopom!
-Igen? Megnézzük fent van-e videó chat-en Niall?
-Aham, hátha ott van Zayn is.-mondta, majd bekapcsolta a gépet. Csoda, Niall fent volt.
-Kapcsolódj már rá!-mondtam.
-Jól van na.-mondta Sammy, majd bekapcsolta.
-Szia Niall!-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok csajok!
-Zayn?-kérdezte Sammy.
-Itt van. Miért?
-Hát csak ... Ne kérdezősködj, csak szólj neki!
-Jó. Zayn!
-Igen?-kérdezte Zayn.
-Hív Sammy.
-Hol?-kérdezte Zayn.
-A gépen, hol? Nagyokos ...-mondta Niall.
-Sziasztok!-köszönt Zayn.
-Heló!-köszöntünk.
-És hol vagytok?-kérdezték.
-A görög tengeren.-mondta Sammy.
Elég rossz volt, mert mellettük nem akartunk Niall-al egymással beszélni, így hát nekünk csitt volt.