21.rész
Lementünk. Apa volt az, ahogy sejtettem. Rögtön odamentem és megöleltem. Niall persze féltékenyen nézett.
-Szia apa!-köszöntem.
-Szia kislányom. Neked nem iksolában kéne lenned?-kérdezte.
-Iksolában?-kérdeztem nevetve.
-Hát az, nem?-kérdezte apa.
-Nem. Iskola!
-Ja ... Akkor ott?-kérdezte apa.
-Mondtam hogy ma nem kéne menni ...
-Miért? Mi történt ami ennyire megbántott?-kérdezte apa.
-Mert engem vádolnak anya halálával!
-A te osztálytársaid tényleg ilyen hülyék?-kérdezte apa komoran nézve.
-HÉ!-szólt közbe Niall.
-Igen, az 5 fiú és Sammy kivételével az ÖSSZES hülye.-mondtam.
-Hát jó. Már úgyis csak 5 nap van hátra a suliból, ugye?-kérdezte apa.
-Igen, miért?
-Mert nem muszáj már menned!
-Köszönöm!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen.-mondta.
-Apa.-kezdtem el.
-Igen?-kérdezte.
-Lenne itt még valami ...-mondtam majd megfogtam Niall kezét és magam mellé húztam.
-Mi az?
-Suli után mi szeretnénk ...
-Összeházasodni?-kérdezte apa mosolyogva.
-Egyenlőre nem.-mondtuk egyszerre.
-Hát akkor mit?-kérdezte apa türelmetlenül.
-Összeköltözni.-mondtuk.
-Értem. Hát, gyakorlatilag felnőttek vagytok úgyhogy.
-Igen? Megengeded?-kezdtem el örülni.
-Ihgen.-mondta sóhajtva.
-Köszönjük!-mondtam, majd beugrottam Niall nyakába.
-Huhh.-mondta, mikor szorosan átkaroltam.
-Jó, szerintem én megyek vissza dolgozni ...-mondta, majd ment is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése