Sziasztok! Itt a következő rész, bár a tegnapi elég hosszú lett. Bár ez a cél, nem? Meg aztán ma még pontosan nem fogom befejezni, mert verset kell tanulni... De azért elkezdem. Jó olvasást kívánok kedves olvasóim!
/reggel/
-Jó reggelt Hercegnőm!-ébresztett fel Niall, majd a felsőtestét szorosan az enyémnek nyomta.
-Jó reggelt Hercegem!-mondtam kómásan.
-Mikor indulunk?
-Tegnap lefoglaltam egy Német szállodában egy szobát, gondoltam ma.
-Oké. Akkor megyek bepakolok a táskánkba.-mondta Niall, majd elindult.
-Várj!-kiáltottam utána.
-Igen?-kérdezte Niall.
-Mi lesz Buksival? Őt nem vihetjük magunkkal ...-mondtam szomorúan.
-Ő, mi lenne, ha Sammy-re bíznád?-kérdezte, majd adott egy puszit, mintha jó ötletet adott volna.
-Végül is ...
-Na ... Akkor megyek bepakolok.
-Menj csak ...-mondtam, majd elindultam a szekrényem felé. Nem igazán tudtam mit vegyek fel, így csak válogattam. Végül ezt választottam:
Mikor felvettem, hirtelen összerogytam. Niall persze észre vette és rögtön oda jött hozzám.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte majd felemelt és az ágyunkba rakott.
-Nem tudom ... Egyszerűen kiszállt belőlem az erő ...-mondtam, majd szorosan a szemébe néztem.
-De egy ember nem esik össze csak úgy magától!-erősködött Niall.
-Nyugi... Nincsen semmi bajom...-próbáltam nyugtatgatni, de még mindig erősen fájt a lábam.
-De..
-Nincs de. Menj pakolj be és öltözz fel, mert csak egy alsógatya van rajtad!
-Oké.-mondta Niall egy sóhajtás közepette. Ültem egy darabig az ágyon összekulcsolt kézzel. Végig a padlót bámultam és azon gondolkoztam, hogyha apa is meghal, velem mi lesz? Mi van Matt-el? Amióta úgy döntöttem hogy elköltözök még csak egy hangot se hallottam felőle. Nagyon szeretném, ha apa még sokáig élne. Ne kövesse anya sorsát!
-Kész vagy kicsim?-jött oda Niall, mikor már készen volt.
-Ihgen.-mondtam sóhajtva.
-Akkor indulhatunk?
-Igen.-mondtam, majd megfogtam Buksit és indultunk elösször Sammy-ékhez.
/Sammy-éknél/
Bekopogtunk, de senki nem nyitott ajtót. Kopogtunk még egyszer, de még mindig semmi. Kezdtem megijedni. Miért nem nyitnak ajtót? De azért végre az ötödik kopogtatásnál Zayn idetolta a popóját és kinyitotta az ajtót.
-Sziasztok!-köszönt.
-Szia! Sammy?-kérdeztem.
-Ömm, fent.-mondta, majd nyújtózkodott egyet. Én felmentem Sammy-hez, addig Zayn és Niall kezet fogtak és beszélgettek valamiről.
-Sammy!-mondtam, mikor felértem a lépcsőn.
-Szia Av!-köszönt Sammy.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Egész jól.
-Az jó. Figyu, lenne egy kérésem.
-Hallgatlak.-mondta Sammy, de nekem úgy tűnt egy kicsit se figyel oda arra amit mondok.
-Itt hagyhatom Buksit?
-Persze.
-Köszönöm! Itt egy lista, hogy mit szabad és mit nem, jó?
-Jó.
-Köszönöm!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen!-mondta Sammy. Elindultam le a lépcsőn Niall-hez, de megint kiszállt belőlem az erő. Legurultam a lépcsőn.
-Úristen! Kicsim jól vagy?!-jött oda Niall és látszott rajta, hogy halálra rémítettem.
-I...igen!B...bocsánat!-dadogtam.
-Mit?-kérdezte Niall.
-Ezt, hogy halálra rémítettelek!
-De jól vagy?-kérdezte Zayn.
-Igen.-mondtam.
-Hát itt meg mi folyik?-jött le Sammy.
-Legurultam a lépcsőn ...-mondtam nevetve.
-Av azt meg hogy adtad elő? Mindig is tudtuk, hogy szerencsétlen vagy, de ennyire? Nem is olyan magas ez a lépcső!-mondta Sammy mosolyogva.
-Megint kiszállt belőled az erő?-kérdezte Niall.
-Igen. De szerencsére megúsztam egy nagy lila folttal.
-Akkor mi megyünk ...-mondta Niall majd kitessékelt az ajtón.
-Sziasztok!-köszöntünk.
-Sziasztok!-köszöntek Sammy-ék, majd bementek.
/a repülőn/
Oda értünk a repülőtérre, majd felültünk a mi gépünkre. Az első sorban ültünk Niall-el szorosan egymás mellett. Niall közel húzott magához, majd a szemembe nézett.
-Imádlak.-mondta,majd Lágyan megcsókolt. Én belemosolyogtam a csókba.
-Szeretlek!-mondtam.-De komolyan.-mondtam, majd beletúrtam a hajába.
-Soha nem kételkedtem benned.-mondta, majd megpuszilt.
-De komolyan. Nagyon sokan dobálóznak azzal, hogy 'Szeretlek' mert nem érzik át az igazi súlyát. De én komolyan gondolom is és mondom is.
Niall nem szólt semmit, csak újra megcsókolt.-Én is szeretlek! De komolyan!-mondta Niall nevetve.
-Menj a fenébe!-mondtam, majd vissza csókoltam. A gép eközben elkezdett rángatózni.
-Minden oké?-kérdezte Niall.
-Azt hiszem...
-Ez nem volt túl meggyőző ...-mondta Niall, majd megfogta a kezem.
-Igen. Igen, jól vagyok.-mondtam majd elmosolyodtam. Niall hátradőlt, miközben még mindig a kezemet fogta. Ráhajtottam Niall vállára a fejem és Niall pedig az enyémre. Így aludtunk el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése