32.rész
Beértem az házba és indultam fürdeni. Végig csak sírtam. Levetkőztem, majd beszálltam a vízbe. -Hogy tehette? Én nem vagyok elég jó?-kérdezgettem magamtól. Kiszálltam, megtörülköztem és felvettem a pizsamám. Leültem az ágy szélére, Buksi persze rögtön beugrott az ölembe.
-Ne aggódj kiskutyám! Minden rendben lesz!-mondtam, de éreztem, hogy nem lesz semmi sem rendben. Mikor hallottam, hogy Niall megjött olyan éjfél, fél 1 fele, nem üdvözöltem. Csak lefeküdtem az ágyba és álomba sírtam magam.
/reggel/
Most, valami csoda folytán, Niall ébredt fel előbb. Át is ölelt, de én nem hagytam.
-Hagyál békén!-mordultam rá.
-Cica, most mi a baj?-kérdezte ártatlanul nézve és közben próbált nyugtatgatni, ölelgetni, de én nem hagytam.
-Láttalak tegnap azzal a három kis ribivel a Dark Night-ben! Az egyik felülről, a másik alulról, a harmadik oldalról mászott rád!-mondtam zokogva, majd bemenekültem a fürdőszobába.
-De Avril! Hallgass meg!-dörömbölt a fürdőszobaajtón, de már hallottam a hangján, hogy ő is sír.
-Mit akarsz még? Szerinted vak vagyok?-kérdeztem egyre jobban sírva.
-Avril engedj be!-könyörgött Niall.
-Jhó.-mondtam sóhajtva. Niall bejött a szobába, és rögtön átölelt.
-Louis itatott le ... Én nem akartam ... Nekem csak te vagy, ígérem!-esküdözött Niall.
-Jó, elhiszem ...-mondtam sírva.
-Igen?-kérdezte könnyes szemmel.
-Igen. Mikor nem hittem neked?-kérdeztem, majd megcsókoltam.-de akkor is fáj, amit tettél!
-Tudom. Sajnálom.-mondta, majd elmosolyodott.
-Hiányoztál tegnap estéről!-mondtam, majd beletúrtam a hajába.
-Te is!-mondta, majd megcsókolt.
-Arra gondolsz, amire én?-kérdeztem boldogan.
-Van kedved hozzá?-kérdezte Niall, majd lassan közeledett.
-Hmm ... Nem is tudom ...-mondtam gondolkozva.
-Ezt igennek veszem!-mondta Niall, majd megcsókolt. Levitt az ágyunkba, ahova befektetett. Az egyik keze a fülem mögé vándorolt, míg a másikkal a derekamat fogta. Hirtelen fájó érzés állt be a hasamba. Rettenetesen fájt.
-Kicsim...mire gondolsz most?-nyögte Niall, miközben belenézett a szemembe.
-Arra...amikor meg...megismerkedtünk...de nagy...nagyon-lihegtem.
-Én is ...-nyögte Niall a fülembe.-Avril any...annyira szeretlek!-mondta, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondtam, majd vissza csókoltam. Nyelvei táncra hívták az enyémeket.
Hirtelen síkítást hallottunk az utcáról. Rögtön felöltöztünk és rohantunk ki. Sammy az úttesten feküdt. Mozdulatlanul.
-Sammy!-ordítottam, majd odafutottam és legugoltam mellé.-Niall hívd a mentőket!-mondtam kétségbeesetten. -Valaki! Segítség!-borultam Sammy-re. Hirtelen Zayn jelent meg az utcán.
-Sammy...Sammy kelj fel!-mondta, majd ráborult Sammy-re, aki még mindig mozdulatlanul feküdt az úton.
-Neked úgy tűnik, mintha aludna?!-kérdeztem Zayn-től kétségbeesetten.
-Nem... Sammy! Kicsim ébredj fel!-mondta Zayn és kitörtek a könnyei.
-Niall, jönnek a mentők?-kérdeztem Niall-től, aki csak állt bambán.
-I...igen!-mondta.-Már hallom a hangját!
-Oké.-mondtam kicsit nyugodtabban. Mikor megjöttek a mentősök, Sammyt rögtön felrakták, de csak Zayn mehetett vele. Niall-el kocsiba ültünk és követtük a mentőt. Mikor beértünk Zayn a váróteremben ült a fiúkkal.
-Sziasztok!-köszöntünk Niall-el.
-Sziasztok.-mondták.
-Hogy van?-kérdeztem Zayn-t.
-Senki nem mehetett be vele.-mondta Zayn a váróteremben mászkálva.
-Nyugodj meg Zayn, Sammy erős lány!-nyugtatta Harry.
-Igen, úgy könnyebb, ha elmeséled mi történt.-mondta Liam.
-Az úgy volt, hogy Sammy felvette a telefonomat, amikor egy perverz rajongó hívott. Sammy azt hitte, hogy megcsalom, így zokogva elindult hozzátok. Azóta itt vagyunk.-mondta Zayn sírva.
-Aúcs haver... Ez gáz ...-mondta Louis gúnyosan.
-Mintha nem tudnám ...-mondta Zayn, de ekkor kijött az orvos.
-Igen Doki!-ment oda rögtön.
-Sajnálom.-mondta a doktor végig a padlót nézve.
-És bemehet hozzá?-kérdezte Niall.
-Be. Elbúcsúzhat tőle.-mondta az orvos, majd elment.
/Zayn/
Mikor az orvos megengedte, rögtön bementem a szerelmemhez. Csak ott feküdt mozdulatlanul. Odasétáltam mellé és letérdeltem. Megfogtam a kezét, majd rákezdtem.
-Sammy most nem hagyhatsz itt-mondtam, de újra sírásban törtem ki. Felé hajoltam, majd lágyan megcsókoltam, reménykedve, hogy felébred, mint a filmekben. De sajnos nem így történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése