18.rész:Vigasztaló társ
Mikor már nem tudta sírni, felültem az ágyon. Egy darabig gondolkoztam, hogy mi lesz innentől, de nem jutottam semmire. Mikor már le akartam menni a lépcsőn apáékhoz, megszólalt a telefonom. Niall volt az.
-Szia nyuszim.-köszöntem.
-Szia. Na, mik a hírek?-kérdezte.
-Meghalt. Anya meghalt.-mondtam, de most nem tudtam sírni.
-Mi? Az hogy lehet?-kérdezte.
-Egyszerűen meghalt.-mondtam, de már fájt az oldalam pont a szívem helyén.
-S ... sajnálom.-mondta.-átmehetek?-kérdezte.
-Hmm, igen.-mondtam.
-Jó. Ott találkozunk!-mondta, majd lerakta a telefont.
Leszaladtam a lépcsőn apáékhoz. Szőrnyű volt. Mind a kettőjük sírt. Mikor már majdnem csatlakoztam, megjött Niall.
-Szia!-köszönt, majd megcsókolt.
-Szia.-mondtam könnyes szemmel.
-Ez már hiányzott.-mondta.-Na? Most mi lesz?
-Nem tudom. Utolsó évemben járok az iskolában, megpróbálom zavar nélkül kijárni és aztán remélhetőleg ...-mondtam.
-Mi lesz?-kérdezte Niall.
-Nem tudom. Szeretnék olyan lenni, mint Ő.
-Családi ügyekben is?-kérdezte.
-Igen. Veled!-mondtam. Ekkor Niall egyre közelebb jött és magához ölelt. Mikor már az összes levegőt kipréselte köztünk, megcsókolt.
-Vége a sulinak összeköltözünk?-kérdezte.
-Igen! Miért mondanék nemet?-kérdeztem.
-Mert talán nem szeretsz?-kérdezte Matt beleszólva.
-Fogd már be te! Ki kérdezett?-kérdeztem.
-Senki?-kérdezte ijedten, mikor már látta, hogy emelem a kezem.
-Jól mondod.
-Csá Niall!-mondta, majd adott neki egy pacsit és felment a szobájába.
-Na.-mondtam.-Feljössz a szobámba?
-Aham.-mondta, majd követett. Mikor már beértünk, Niall nem nagyon akart bejönni az ajtó, ezért behúztam.
-Jöjjek suliba?-kérdeztem.
-Persze.-mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése