Sammy már jobban van, de az orvosok szerint még sokszor elájul. Azt mondják, maximum 4 nap és kiengedik a kórházból.
/4 nap múlva/
Zayn ma megy Sammy-ért a kórházba. Mindnyájan átmentünk Zayn-ékhez és ott vártunk. Fél óra múlva Zayn és Sammy lépett be az ajtón. Sammy még nem tudott rendesen járni, így Zayn-nek kellett segíteni. Zayn úgy fogta Sammy-t, mintha többet soha nem akarná elengedni.
-Sammy!-futottunk oda mindannyian és átöleltük. Egy kicsit sírtam és ha jól láttam, Sammy is bekönnyezett. Amikor Sammy egy kicsit megszédült, letettük az egyik kanapéra.
-Nos, még a jövő héten be kell menni, hogy ellenőrizzék, jól van-e.-mondta Zayn, majd megpuszilta Sammy feje búbját aki a fejét a vállán pihentette. Éppen nagy beszélgetés közepén voltunk, amikor Sammy egyszerűen össze esett. Zayn egyből tudta,hogy mi a teendő. Felhúzta Sammy lábát az ölébe és elővett a táskájából egy üveg cukros vizet. Megdöntötte az üveget, és a folyadék Sammy szájába folyt. Sammy ettől ébredezni kezdett. A szemeit rebegtette.
-Hol vagyok?-kérdezte Sammy kómásan.
-Otthon vagy kicsim! Nincsen semmi baj!-nyugtatta Zayn, miközben Sammy arcát simogatta. Sammy élettelen arca kezdte visszanyerni eredeti, normális színét.
-Akkor mi most nem zavarunk tovább...-mondtuk Niall-el, majd hazasétáltunk. Elővettem a lakáskulcsom és kinyitottam az ajtót. Niall-lel felmentünk az emeletre. Ő elment zuhanyozni, én pedig elővettem a ceruzáim és elkezdtem rajzolni. Alkotó kedvemben voltam, így az életemet próbáltam ráfesteni. De csak Niall járt a fejemben.
Niall hamarosan végzett. Legnagyobb meglepetésemre csak egy alsónadrág volt rajta. Haja össze-vissza állt, de még így is jól nézett ki. Felsőtestén a víz még nem száradt teljesen meg. Odajött és megnézte a rajom. Elnevette magát, majd megkérdezte:
-Ez én vagyok?-de nem tudtam válaszolni.
Megremegtem. Nem tudtam elképzelni, hogy ez a fiú pont engem szeret. Niall nagyon lassan elindult felém. Fejét a vállamra hajtotta és a fülembe szuszogott. Én megfogtam a nyakát és a száját, majd az arcomnak nyomtam. Niall lassan megfordította a székem. Ajkaink forró csókban találkoztak. Niall lassan felhúzott magához, az ajkaink ekkor sem váltak el egymástól.
-Szeretlek!-súgta a fülembe Niall, mikor az ajkaink elváltak egymástól.
-Én is szeretlek.-mondtam, majd szorosan átöleltem. Niall nyúlt volna a felsőmért, amikor megcsörrent a telefonom. Nyúltam volna érte, de Niall vissza rántott.
-Ha olyan fontos neki majd vissza hív.-mondta Niall erőszakosan.-Most kínozni akarlak!
-De, Niall ...-mondtam.-Mi van, ha Zayn az? Sammy rosszul van?
-Jó.-mondta Niall nagyot sóhajtva.
Felvettem a telefont, és legnagyobb meglepetésemre Alexander bácsi volt az. Apa legjobb barátja. De várjunk! Honnan tudja a számomat? És a legfontosabb, miért hív?
-Szia Alexander!-köszöntem.
-Szia Avril.-köszönt, de hallottam a hangján, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Az apád.-mondta Alexander.
-Mi van vele?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Szívrohama volt.-mondta Alexander.
-És? Hol van? Egyáltalán él még?-kérdeztem sírva. Nem volt elég, hogy már az anyámat elveztettem, most jön az apám is?
-Él még, nyugodj meg. Németország legjobb kórházban ápolják, tudom mert én vittem be.-mondta Alexander.
- Mi? Mit keres Németbe? És az állapota?-kérdeztem kicsit nyugtalanul, de még mindig agódóan.
-Egyenlőre stabil, de mivel szívrohama volt, bármikor újra elkaphatja, de a következőbe akár bele is halhat. És azért voltunk Németbe, mert oda kihívtak dolgzni és mivel ti már nem otthon laktok, gondolta szólás nélkül eljöhet.-mondta Alexander bácsi.
-Oké, köszönöm. Majd meglátogatom. Szia!-köszöntem el, majd leraktam a telefonom.
Niall mikor már letettem a telefonom, látta hogy sírok, rákezdett a kérdésrohamra:
-Ki az az Alexander?-kérdezte olyan tekintettel, mintha belebújt volna a zöldszemű ördög.
-Ő az apám legjobb barátja és igen, öreg.-mondtam, hogy megnyugodjon.
-Mi történt? Miért sírtál?-kérdezte és közben csak nézett a hatalmas kék szemeivel.
-Apa...szívrohama...volt.-szipogtam.
-Jaj kicsim.-mondta Niall, majd az ölébe ültetett.-minden rendben lesz!
-Meglátogatjuk?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Persze. És hol van?
-Németországban.-mondtam.-Tudom, hogy messze van, de amióta elköltöztem nem láttam. Ennyit már csak megteszek érte.
-Jogos.-mondta Niall.
-Azt hiszem én megyek fürdeni.-mondtam és fel akartam kelni, de Niall nem engedett. Csak szorított mint Zayn Sammyt.
-Mondom, szerintem én megyek fürdeni.-ismételtem meg, hátha rájön hogy el kéne engedni.
-Jahh, bocs.-mondta, majd elengedett. De még mielőtt elsétálhattam volna, egy jót ráhúzott a fenekemre.
-Horan!-mordultam hátra, de ő csak a nyelvét nyújtotta.
Lezuhanyoztam, majd felmentem a szobámba a laptopom-ért. Leültem az asztalhoz és nem telt bele sok időbe, be is jött a net. Felmentem facebook-ra és ráírtam Sammyre:
Avril: "Szia! Hogy vagy? Beszélhetünk?"-szerencsére nem kellett sok idő, visszaírt. Igaz, hogy szomszédok vagyunk, de éljen a lustaság.
Sammy: "Köszönöm, jól vagyok. Igen, beszélhetünk. Miről van szó?"
Avril: "Apáról"
Sammy: "Mi történt?"
Avril: "Szívrohamot kapott."
Sammy: "Hogy?!"
Avril: "Igen, ma hívott Alexander bácsi és akkor mondta meg."
Sammy: "Sajnálom. És? Ti hogy vagytok? Volt valami?"
Avril: "Perverz. xD"
Sammy: "Nem is vagyok perverz! xD"
Avril: "Oh, bocs, csak egy kicsit."
Sammy: "De csak egy kicsit. De tényleg! Volt valami?"
Avril: "Sajnos nem. xD"
Sammy: "Na akkor ki is itt a perverz?"
Avril: "Te. xD Najó, szerintem én megyek aludni. Szia Asszony!"
Sammy: "Szia Asszony!"-jó volt egy kicsit Sammy-vel beszélni. Becsuktam a laptopom. Ásítottam egyet.-Na jó, megyek le.-mondtam, majd elindultam Niall-hez.
/Sammy és Zayn/
Becsuktam a laptopom és én is mentem fürdeni. De éreztem, hogy van egy árnyékom.
-Mi van Malik? Mostanában állandóan a fenekemben vagyunk?-kérdeztem, majd elmosolyodtam.
-Csak féltelek.-mondta, majd megcsókolt.-Hova készülsz?
-Fürdeni.-mondtam, majd elindultam, de éreztem, hogy Zayn nem tágít mögülem.
-Te mit akarsz?-kérdeztem tágra nyílt szemmel.
-Nem egyértelmű?-kérdezte Zayn.
-Nem jöhetsz!-mondtam, majd becsuktam az ajtót. Levetkőztem és beálltam a tusoló alá. Hirtelen hallottam, hogy nyitódik az ajtó.
-Mi mondtam?-kérdeztem Zayn-től.
-Uhh...de...Sammy!-mondta Zayn.
-Jólvan.-mondtam sóhajtva.
-Ez az!-mondta Zayn, majd elkezdett vetkőzni. A többit rátok bízom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése