Apa másnap elvitt minket meglátogatni anyát. Elősször nem bírtam bemenni azzal a tudattal, hogy tudom, hogy ki tette és még nem tettem semmit.
-Szia anya!-köszöntünk, de nem volt értelme mert eszméletlenül feküdt.
-Szerintem nem hallja.-mondta apa.
-Apa,magamra hagytok anyával?-kérdeztem.
-Persze.-mondták, majd kimentek. Mikor kimentek, rákezdtem a mondandómra:
-Anya, tudom hogy nem hallasz, de bepróbálkozom. Nagyon készültél erre a kirándulásra és nem hagyom, hogy egy ilyen kis szemétláda elroncsa. Meg fogom ...-de nem tudtam befejezni, mert leálltak anya gépei. Meghalt.
-Segítség!-kezdtem el ordítani.
-Leálltak a gépek ... Sajnálom.-mondta az orvos.
Kimentem az ajtón könnyes szemmel. Apa és Matt rögtön odajöttek hozzám.
-Avril, mi történt?-kérdezték.
-Meghalt. Anya meghalt.-mondtam, majd elkezdtem bőgni és ráborultam apa vállára.
-Úr isten.-mondák.
-Apa, nekem ebből elég! Mennyünk haza!-mondtam.
-Jól van kicsim.-mondták, majd elindultunk. Mikor hazaértünk, hogy összeszedjük a cuccainkat és Sammy-t, minden össze volt pakolva. Megnéztem a bőröndöm és egy cetli volt rajta ezzel az irattal:
"Valahogy sejtem, hogy a kórházi látogatásotoknak nem lesz jó vége, így még előttetek összepakoltam. Otthon találkozunk!" Niall
Elolvastam a cetlit és jól esett, hogy nem nekem kell pakolni. Már csak Sammy-t kell megkeresni. Benéztem a szobánkba és kivel volt ott? Hát Zayn-nel. Úgy látszik, ő még tud boldog lenni.
-Szia Sammy! Mennünk kell haza.-mondtam.
-Miért? És mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mondtam.
-De hát látom, hogy oda van száradva az arcodra a lefolyt smink! Mi a baj?
-Meghalt anya, oké? Na mehetünk végre?-kérdeztem és megint elkezdtem bőgni.
-P ... persze.-dadogta Sammy.
Hazaértünk. Nem tudtam semerre se menni, semmit se csinálni, mert minden anyára emlékeztetett. Csak lefeküdtem az ágyba és addig sírtam, míg el nem kezdett fájni a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése