▲ Novels ▲

Most nem személyre szóló dologgal jelentkeztem, csak annyi ötletem van és szeretném levezetni :) mindenesetre jó olvasását :D
7.: Az enyém volt -Niall Horan

-Biztos, hogy menned kell? Tényleg nem maradhatsz mellettem? - szemeimbe könnyek gyűltek, amint ujjaim törögettem és barátom szemét térképeztem. Bár Ő is szomorú volt, azért megtanulta elrejteni érzéseit.

Széles mosoly terült el arcán, majd kezeivel ölelésre invitált. Nem ellenkeztem, rögtön hozzá bújtam, majd mélyen magamba szívtam az illatát. Még mindig ugyan olyan volt, mint mikor megismertem. Férfias, némi mentol keverékével.

-Sajnos igen - emelte állát fejem búbjára -de ígérem csak testben leszek távol. Lélekben itt leszek melletted, meglátod. És ha ez még nem lenne elég... megpróbálok minden nap írni.

Ha eddig nem sírtam igazán, nahát most egy egész sereg megtudott volna fulladni könnyeim sokaságában. Gombóc keletkezett a torkomban és akárhogy erőlködtem, nem tudtam lenyelni. Szemeim a könnyek hatására elhomályosultak, de még így is tökéletesen ki tudtam venni az Ő alakját.

-Rendben, de tudod milyen vagyok. Szeretném, ha nem felednél - emeltem föl fejem, de véletlenül sem néztem a szemébe. Nem mertem. Inkább hanyagul inge pólója nyakát gyűrögettem.

Hangos nyelést hallottam, majd egy sóhaj is társult hozzá.

-Feledni? Ki akar itt feledni? (T/N), ugyan te voltál a legjobb dolog az életemben, ami történhetett velem és hülye az az ember, amelyik megfosztja magát a boldogságtól.

Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Egyik kezem felemeltem, majd levezettem dereka mentén és megfogtam az övét. Összekulcsoltam őket, majd ránéztem.

-Niall, én tényleg nagyon szeretlek. Igazán hiányozni fogsz - leheltem, majd éreztem, amint majdnem újra bőgni kezdek. Nem lehetek ilyen gyerekes...

Másik kezét óvatosan felvezette arcomon, majd letörölte sokat elmondó könnyeim. Meggyötört arcom tenyerében pihent.

-Jaj Bébi, te is nagyon hiányozni fogsz - mosolygott keserűen - és igen, én is tényleg nagyon szeretlek.

Ajkam remegni kezdett, amit nem akartam. Az igazat megvallva nem csak szám remegett, de most ez volt feltűnőbb. Megnyaltam, majd beleharaptam.

-Csókolj meg, Niall - kértem suttogva a félelem és a izgatottság mámorító keverékének hatása alatt. Komoly hatással volt rám, amit élveztem.

Pillantásom egy pillanatra letévedt ajkára várva, hogy mikor cselekszik. Aztán újra íriszeiben bolyongtam.

Kezét össze szorította enyémen, majd derekamnál fogva magához húzott és lágyan csókolt.

Úgy éreztem, többé soha semmi nem zökkent ki belőle. Többé semmi nem bánt és csak itt fogunk állni egymás karjaiban egy életen át. De ez a kegyetlen valóság, sajnos fel kell ébredni.

Hosszú percekig csókoltuk egymást szenvedéllyel, míg végül levegő hiány miatt elváltunk.

Lesütöttem a szemem, majd lassan hátra fele kezdtem lépdelni. Niall lehunyta a szemét, majd ajkai halk rebegésbe kezdtek.

-Pakolnom kell - húzta a száját mondandója közben, majd hátat fordított és elindult a szobájába a cuccaiért.

Szavai hirtelen jöttek. Én is hátat fordítottam a nappalinak és előbb történteknek, elindultam az asztalhoz. Leültem egy székre, majd támlájának dőlve kezeim szorongattam. Alighogy megszereztem, már el is veszítettem. Végülis én mindennel így voltam az életben. Eléggé szar helyzetben vagyok mindig.

Emlékszem, amikor megismertem. Heh, semmit sem változott. Ugyanolyan magas, szőke mint egy jegenye és amit a legfőképpen tisztelek, hogy megmaradt olyannak, amilyen akkor volt. Kedves és illedelmes, romantikus és vicces, egy álom. És most ennek is vége van. Habár igenis harcolnom kellett márcsak azért is, hogy észre vegyen egyáltalán, hát most mindennek vége. Minden erőfeszítésnek.

Emlékszem, alig mertem oda menni hozzá. Már akkor olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket soha még senki, pedig még csak hallottam róla. A legjobb barátnőm mutatott be minket egymásnak, amiért nagyon hálás vagyok neki. Éreztem, hogy már akkor éjszaka kezd kibontakozni köztünk valami maradandó. És most vége.

Észre sem vettem, hogy Niall össze pakolt és mögém húzta bőröndjét. Felálltam, majd elé lépdeltem.

-Valahogy mindig is tudtam, hogy se nem vagyok szép, se nem vagyok okos, se nem egy jó alkatú és semmi különleges. De egyvalamit tudnod kell. Ha egyszer valakit közel engedek magamhoz, azt többé nem eresztem - bólogattam, mint egy idióta és kifújtam tüdőmet telítő oxigént.

Nagyot nyelt, majd se szó, se jel magához vont. Iszonyatosan kedves, jóleső gesztus volt Tőle.

-De nagyon is különleges vagy. Egy egyéniség. Gyönyörű és szép, karcsú és vézna, okos és intelligens - morogta rekedtes hangján, majd köröket írt le derekamon.

-Ugye tudod, hogy ezek szinonimák, amik egyáltalán nem igazak rám - hecceltem. Kíváncsi voltam, meddig bírja.

Válaszképp belemarkolt a fenekembe, amit egy nyögéssel nyugtáztam, majd mindketten elmosolyodtunk.

-Mikor térsz vissza? - suttogtam nyakára. Eddig eszembe se jutott ez a kis kérdés.

-Elképzelésem sincs. Egyszerűen nem tudom, sőt az is lehet, hogy haza sem térek hanem lelőnek és... - nem hagytam, hogy befejezze. Ujjam ajkára helyeztem, majd csitítani kezdtem.

-Ssh, kérlek ne mondj ilyeneket - szorítottam egyre szorosabban - még csak gondolni sem gondolj rá. Vigyázz magadra, kérlek. Vissza fogsz térni, ígérem.

Niall szintén szorított, ahogy csak tudod. Immáron semmi centiméter nem tátongott közöttünk, éreztem őt. Éreztem a melegségét, éreztem a szívverését.

Egy csengő jelezte, hogy itt az idő búcsúzni. Niall kipillantott az ablakon, ahol a bajtársai dudáltak egy terepszínű járművön.

-Hát itt az idő - morogta - Bébi, kérlek vigyázz magadra és maradj rendben. Nagyon szeretlek, és nem tűrném meg, ha bármi fájdalom érne.

Könnyesen hallgattam monológját, majd úgy éreztem, én következem. Nyaka köré fontam karom, majd ajkaim az övéire tapasztottam. A megszeppent Niall mosolyogva eszmélt újra.

-Te is nagyon vigyázz magadra, rendben? - suttogtam, amikor elváltunk - nagyon hiányozni fogsz.

Niall bólintott, majd elindult kifelé. Beletörődve lesütöttem a szemem, amikor eszembe jutott valami. A kabalám, ami mindentől megvédett. Egy egyszerű kötött karkötő, de eddig sohasem csalódtam benne.

Lekötöttem csuklómról, majd utána szaladtam.

Éppen feldobta a bőröndjét az autóra, amikor oda értem. Karjában megfeszültek az izmok, gyönyörűnek láttam.

Odasétáltam hozzá, majd meg ragadtam kezét.

-Hogy tudd, hogy én itt vagyok és a nap 24 órájában imádkozom azért, hogy ne essen bántódásod - mondtam, majd meghúztam az anyag végét. Niall megnézte a karját díszítő textilt, majd elmosolyodott.

-Szeretlek - mondta, majd átfonta tenyerét arcomon és ajkát enyémhez vonta. Maga a menny volt minden egyes csók.

-Én is - mondtam, majd néztem, amint távolodni kezd alakja. Végig simított arcomon, majd felszállt az autóra és a motor dörögni kezdett.

-Laters, bébi - mosolygott, majd elindultak.

Vadul integetni kezdtem, amiben viszonzást is nyertem. A szél suttogott, az utcán gyermekek és szerelmesek. Én pedig sírok, mert elvesztettem hitemet.

----------------------------------------------------------------------------

Újra és örülök, hogy sikerült össze hozni :')) Bocsi Noémi, hogy ilyen sokáig tartott, mire sikerült, de itt van :DD Remélem tetszik és jó olvasást! :))
6.: I'm Sorry.. -Harry Styles, Noéminek


Nem is tudom, talán már egy hónapja, hogy egyedül járom az utcákat. Hogy egyedül vagyok és ez fáj. Magaménak tudhattam a világ egyik legkeresettebb fiúbandájának kócos göndörkéje szerelmét. boldog voltam és azt hiszem Ő is, ha csak egy hónapra is.
Így történt, hogy ma itt ülök, egyedül a tévé előtt egymagam és kortyolgatom a forró csokim. Éppen a kedvenc részem ment egy ugyan csak kedvenc filmemben, amikor ének hangjára lettem figyelmes.
Fölhúztam a szemöldököm, majd letettem az asztalra a poharam és felvettem egy kabátot, ugyanis egyrészt kint tél van, másrészt csak egy szál bugyiban és pólóban voltam. Nagy nehezen oda battyogtam és ajtót nyitottam. Azt hiszem, leesett az állam.

The first time we met time stood still

You left me breathless

Suddenly speechless.

Fülembe megállás nélkül jutott be elképesztő, gyönyörű hangja. Csak hallgattam és hallgattam, de valamiért nem akart leesni, hogy mit is akar ezzel pontosan.

Oh, you know I'm sorry I had to gog

I'm really sorry had to die

I'm really sorry I made you cry.

És megállt. Magamban szinte egy egész stadion erejével vetekedhettem volna, hisz annyira szurkoltam, annyira vártam, hogy folytassa. De nem tette. Helyette bocsánatkérően a szemembe nézett.

-Noémi.. én... én.. nagyon sajnálom! Nem kellett volna ott akkor azt és..

-Figyelj Harry, én ezt már kívülről fújom, szóval ha ezért jöttél akár mehetsz is!-mondtam, majd be akartam csukni az ajtót, de nem engedte. Berakta a lábát, majd kifeszítette.

-Hidd el nem csak te sérültél..

-Komolyan?

-Komolyan!-vágta rá, majd elmosolyodott. Azoknak a szemeknek, azoknak a gödröcskéknek soha nem tudtam ellen állni, így akaratom ellenére is követtem a példáját.

-Belőlem ilyet még soha egy lány sem váltott ki, mint te!-mondta, majd két keze közé vette arcom. beleharaptam alsó ajkamba, majd könnyezni kezdtem.

-Mi a baj?-kérdezte, majd magához szorított. Bármennyire is nem akartam bevallani, ez nagyon hiányzott.

-Olyan csúnya szavakat vágtál a fejemhez és most egy hónap után itt énekelsz nekem egy számot és azt hiszed minden rendben?-morogtam a nyakába.

-Hát.. igen?-motyogta édesen a hajamba.

-Hjaaj... az a szerencséd, hogy én sem tudom mit akarok.-pusziltam meg arcát.

-Igen, ezt én is annak vélem.-csípett bele a fenekembe.

-Harold..-húztam össze a szemöldököm, de nem tudtam rá haragudni. Nyaka köré fontam kezem, majd édesen és hosszan csókoltam.

-De rég nem éreztem már.-mondta, majd ajkainkat újra egymáshoz illesztette. Játékosan táncra hívta nyelveim, ám ma nem voltam olyan kedvemben, így a csókolózásunk hamar vaddá nőtte ki magát.

-Ne légy mohó.-mondta nevetve, amikor elváltunk. Erre elpirultam.

-Jólvan Drága, van kedved bent folytatni?-kérdezte, majd átkarolt hátulról. Vadul bólogattam, majd bementünk a házba és megkaptam azt, amiben már rég nem volt részem. Harryt.. :)

-------------------------------------------------------------------------------

Novellával jelentkezem egy igen kedves lánynak, aki sokat segített. :) Viki, ez a tiéd. :)))
És nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de amint látod itt van :DD
Jó szórakozást!
5.: This is not the first -Liam Payne, Vikinek


Liamnek és neked már van egy kislányotok, négy éves. Brazília egyik legszebb városának, Rio de Janeiro partjain tengetitek ezt a napot. Süttetitek a hasatok, nevetgéltek, fürcsisztek. Liam és a picúr herceg nője éppen egy homokvárat építenek-kevesebb sikerrel. Vadul zakatoló szívvel, nevetve nézed őket, majd elgondolkodsz, hogy is jutottál el idáig. Pár perc múlva Liam és a kislányotok zavar meg, leteszi őt egy árnyékosabb helyre, majd melléd fekszik. Nem sokkal később a pici elaludt. Egymást ölelve, mosolyogva fürkészitek őt Liammel.
-Olyan gyönyörű, mint te-mondja, majd egy csókot lehel a nyakadra. teljesen bezavar. Nem is hiszed, hogy ennyi idő után is képes zavarba hozni.
-Ne csináld ezt!-mondod mosolyogva, amikor melleidre csúsztatja a kezét. Elvigyorodik.
-Na és miért ne?
-Mert például nyílvános helyen vagyunk.-morgod, majd felnézel rá. Ő csak nevet, majd lágyan megcsókol.
-Valahogy nem érdekel.-mondja, majd eldönt a napágyon és csókolgatni kezd.
-Kicsim, majd később, ha ketten leszünk.-nyögöd akadozva a jóleső érzéstől.
-Szavadon foglak.-kacsint-de ugye tudod, hogy most őrülten kívánlak?-csókol meg.
-Érzem.-suttogtál nevetve, majd az egyre dudorodó erekciójára nézel amit a hasadnál érzel.
-Amiért így hagytál, este büntetés lesz édes.-csücsörít, majd huncutan elmosolyodik.
-Alig várom.-haraptál bele alsó ajkadba.
-Ne csináld ezt, kérlek.-suttog, majd lemászik rólad.
Nevetve felülsz, majd adtál egy puszit kissé piros arcára.
Este pedig megkaptad a "büntetésed", ami csak rád és Liamre tartozik... :))

---------------------------------------------------------------------

Megint jelentkezem ezen az oldalon, ez úttal egy nagyon kedves lánynak írtam, aki ráadásul Rusher is. :)) Következő történetem ezáltal neki fog szólni, egy Big Time Rush történetben. :))
Jó szórakozást! (T/N) -te neved. :)
4.: Our Love. -Logan Henderson


Már több mint 1 éve együtt vagyok kedvesemmel, egy ismert banda okosával, Logan Henderson-nal. Az elején még nagyon jó volt és tetszett a dolog, de mint később kiderült, ez nem olyan egyszerű. A boldogság nem jár mindenkinek. Előszőr nem ért haza időben, csak nagyban éjfél után. És ez még csak a kezdet. Aztán láttam idegen nőkkel fotózkodni és ez túl ment minden határon, hisz ami végleg kikészített, azok a nem baráti ölelések voltak. Meg akartam lepni valamivel mire haza ér, így sütöttem csokis sütit. Kiraktam a pultra és ledőltem a fotelba eldöntvén, megvárom. Unatkoztam és bekapcsoltam a gépem. Ekkor valami olyasmit kellett látnom, ami nagyon összetört. Egy régi osztálytárs (aki szintén Logan-ba) szerelmes, posztolt egy olyan képet, amin csókolóznak. Könnyes szemmel álltam fel és hatalmas erővel vágtam be a kukába a csokis sütit, amit sütöttem. Ezután bementem a szobámba és sírni kezdtem. Kellett egy társ, így felhívtam Kendall-t.
-Szia (T/N), mit szeretnél?-kérdezte Kendall. Szerintem nem is kell mondanom, hogy Ő a legjobb barátom.
-Szia Kendall, láttad azt a képet, amin Logan és egy csaj csókolóznak?-nyöszörögtem a fájdalomtól.
-Igen, de nyugi, nem igazi. És be is bizonyítom! Nézd meg jól, hogy fotoshop! a csajnak egyik oldalt hiányzik a keze, de ezt neked is tudnod kéne...
Még ekkor sem tudtam megnyugodni.
-Akkor?
-Semmi. De Logan szeret téged, és sosem bántana.
-Hát, kössz. Szia!-mondtam, majd leraktam a telefont.
Lehajtottam a párnámra a fejem, majd újra sírni kezdtem. Hogy nem bántana? Hát mit csinált eddig, kedves?
Ekkor hallottam, ahogyan csapódik a bejárati ajtó.
-(T/N),merre vagy?-hallottam aggodó hangját.
-Itt.-jöttem ki szemtörölgetve a szobából.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi, de hol voltál eddig?
-Mutatnom kell valamit!-mondta, majd elkezdett az ajtó felé húzni. Egy hatalmas házhoz vitt, ami rózsával volt feldíszítve.
-Ez mi, Logan?-kérdeztem, majd ránéztem, ekkor láttam, amint letérdelt és egy gyűrűt tart.
-(T/N), hozzám jönnél feleségül?
-IGEN!-ordítod, majd a nyakába ugrassz.
A mai napig együtt vagytok és két csodás kislányotok született. :)


-----------------------------------------------------------------------------


Nem novellával jöttem, hanem egy kedves, feltörekvő iró barátom sztorijával. :) Én odáig voltam érte, ti mit szóltok?

Kiskoromtól fogva ismerem Niall Horan-t,a One Direction szőke üdvöskéjét.Régóta az öt fiúval lakom együt,London külvárosában.Egy este szomorúan ültem a kanapén,a boyfriend-es pizsamámban és a hatodik vaníliás pudingot ettem.Majd az ajtócsapódásra visszatértem a Shrek bűvös mocsárvilágából.Megpillantottam az öt fiút,és Niall barátnőjét,Melody-t.Hangosan nevetett valamin.Mikor észrevett,némi undort véltem felfedezni az arcán.
-EZ mit keres itt?
-Mondtuk,hogy itt lakik,és van neve is!-védett meg legjobb barátom,Harry.
Niall mosolyogva ült mellém a kanapéra,megölelt,majd belemerült a mellettem lévő chips vizsgálásába.Harry viszont rögtön észrevette,hogy valami nincs rendben.Megfogta a kezem és intett,hogy kövessem.Fölvezetett a szobájába,becsukta az ajtót,majd leültetett az ágyára.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi-hazudtam,pedig nem szoktam hazudni.
-Ne mondd már,látszik hogy van valami!Az a baj,hogy nincs kaja?
-Nem.
-Akkor?
-Na jó,ha annyira akarod tudni,akkor elmondom:ELEGEM VAN MELODY-BÓL!!!!!!!-kiabáltam rá.Szegény kicsit megijedt.
-Ne kiabálj,itt van lent.Miért van eleged belőle?
-Mert mindig ugráltat és gúnyol és Niall-el is rosszul bánik!Ezt én NEM TŰRÖM TOVÁBB!
-Na,nyugi.Ez zavar csak?Vagy még az is,hogy Niall vele jár?-tette fel kedves,mély hangján a kérdést.Ez már sok volt.Hirtelen eleredt a könnyzápor a szemeimből.
-Na gyere ide,nem lesz semmi baj.Ügyes lány vagy,megoldod.Ha kell,segítek.Gyere!-ölelt magához.Szürke pulóverébe fúrtam az arcom és ott zokogtam tovább.Engedett a szorításból és a fejemet kezdte simogatni,ahogy régen,amikor vigasztalni próbált.
-Nem oldom meg,nem érted?Túl sokat ártott ez a lány mindenkinek.Vagy ő megy,vagy én!
-Css,ne beszélj butaságokat.
-Nem!Megyek és ezt megmondom nekik is!-Feálltam volna,de Harry elkapta a kezem.
-Hagyd.-mondta,majd elengedett.Én lesiettem a lépcsőn,és szóltam a fiúknak.Persze,hogy odajött ez a rusnya béka is.
-Fiúk,ebből nekem elegem van.Tudom,hogy én itt vendég vagyok,ahogy azt is,hogy ti azt hoztok ide,akit akartok,mert a ház a tiétek.De ezt nem tűröm tovább!Melody,vagy te mész innen,vagy én.Fiúk,választhattok!-értetlenül nézték egymást.Liam szólalt meg először.
-Egyikőtök se megy.-erre én mérgesen mentem fel a szobámba.Becsaptam az ajtót,felugrottam az ágyra,és zokogtam.Mikor megnyugodtam,elkezdtem összepakolni a cuccaimat a bőröndökbe,amikkel idejöttem.Gondoltam,megkönnyítem a döntést.Miután elkészültem,felhívtam a legjobb barátnőmet,Daisy-t,hogy odaköltözhetek-e hozzá egy időre,amíg nem találok ki valamit.
-Persze,gyere.-leraktam a telefont és vártam.Vártam,hogy mindenki elaludjon.Ez olyan 23-óra körül történt.Akkor összeszedtem magam,és a levelemet elhelyeztem a konyhaasztalon.
"Kedves fiúk!
Én nem bírom ezt tovább.Minden munkátokhoz sok sikert kívánok.Pár nap múlva igyekszem hazamenni repülővel,mivel nem akarok a terhetekre lenni.Kérlek,ne keressetek.Köszönöm a csodás éveket!Itt hagytam nektek valamit.Keressétek a szobámban.
Talán örökre búcsúzik: T/N"
Majd a rajzot elhelyeztem a szobámban az ágyon,hogy megtalálják.

Felöltöztem és taxival mentem Daisy házáig.Kifizettem a sofőrt,majd fellifteztem a 3. emeletre.Becsöngettem.Daisy jött elém,kómás fejjel,pizsamában.
-Szia!Miért ilyen későn jöttél?
-Bocs,most aludtak el a többiek!-mondtam neki bocsánatkérően.A nappaliban lepakoltam a bőröndöket,majd ismét hangos zokogásba kezdtem.
-Mi a baj?
-Semmi,majd holnap.
-Jó.Aludj.
-Jó.-mondtam,majd bekapcsoltam a TV-t,amin elaludtam.4 nap után totál depressziós lettem,már nem voltam kint egy jó ideje.Daisy elugrott a boltba,én itthon maradtam.A fürdőszobába vezetett az utam.Megmosakodtam,emberi külsőt öltöttem,majd reggeliztem valamit.Akkor megakadt a szemem a késeken.Ha Ő nincs,én senki vagyok,gondoltam.Ismét írtam egy búcsúlevelet. http://www.youtube.com/watch?v=1U17LOtXCOM
"Drága barátnőm!
Tőled búcsúzom először,köszönöm,hogy mindig mellettem álltál és bármiben számíthattam rád!Sajnálom,ha rossz barátnő voltam.Kérlek búcsúzz el a fiúktól,és mondd meg Niall-nek,hogy mindig is szerettem.Köszönöm!
Találkozunk a Mennyországban! Ölel fentről: T/N!"
A kést az ereimhez emeltem.Számba haraptam,majd megejtettem a vágást.Vér bugyogott fel,és végigcsorgott a karomon,majd le a padlóra.Éreztem,hogy homályosodik minden.Épp akkor lépett be Daisy.Látott összeesni.Rögtön odafutott hozzám.Meglátta a vértócsát körülöttem és hangos zokogásban tört ki.
-Miért?Miért vettétek el tőlem a legjobb barátnőmet?Még olyan fiatal volt!T/N!Kérlek,ne halj meg!-utolsó szavaim ezek voltak:
-Köszönöm!Vigyázz magadra!-és elsötétedett minden.Kezem kicsúzott Daisy kezeiből,és a földre esett.Még hallottam,ahogy a mentőt hívja.Utána csend és sötétég.
Egy fehér szobában ébredtem.Egy fehér ruhás nő állt mellettem.
-Ez már a mennyország,vagy ez a pokol?-kérdeztem.
-Ez a londoni kórház.-válaszolt mosolyogva a nő.
-Egy pillanat,látogatói vannak.-mondta,majd kisietett a kórteremből.A hatalmas üvegablakon keresztül láttam a fiúkat és Daisyt is.Szerencsére Melody-t nem hozták.A nővér magyarázott valamit,mire ők hatan felpattantak és az ajtóhoz futottak.Feltépték azt és zokogva a nyakamba borultak.
-Már azt hittem,sose látlak többet!-mondta Harry és Daisy egyszerre.
Niall ölelgetett sírva
-Soha többet nem hagylak magadra!Ne csinálj több ilyet!Szeretlek!-mondta,majd megcsókolt.
-Én is.
Pár nap múlva hazaengedtek.Harry fuvarozott haza a kocsival.Otthon mindenki a nyakamba borult,kivéve Niall-t.Ő letérdelt elém:
-T/N,lennél a barátnőm?
-Hát...én..igen!!!!
*6 év múlva*
Az Irish News-nak adunk interjút Niall-el.Igen,Írországba költöztünk,mindannyian.
-Mondja,Mrs.Horan,nem félt a késtől?
-Nem,mert a szerelmemért bármit megtettem volna és most is így vagyok vele.
-Én is!-mondta Niall.És jól értettétek.A történések után 1 évvel Niall megkérte a kezemet,ahogy Harry megkérte Daisy kezét,ezért dupla-esküvő volt.Most szomszédok vagyunk.Egyik oldalon Harryék,a másikon a másik 3 fiú lakik.
-Köszönjük az interjút!
-Nincs mit!-2 kisgyerek futott oda hozzám.Egy fiú és egy lány.Megrángatták a felsőmet:
-Anyu,anyu,menjünk haza,hadd játsszunk Louis bácsival,Liam bácsival,Zayn bácsival,Harry bácsival és Daisy nénivel!
-Igen anyu!És Haspókkal,Lucky-val meg Kevinnel!-Haspók a kutyánk,Luck a teknősünk,Kevin meg Louisé.Haspókot a gyerekeknek vettün,Lucky-t pedig Liamtől kaptuk.A fiúk a keresztapukák,Daisy pedig a keresztanyuka.Még mindig boldogan élünk Mullingar városában és remélem,hogy ez még sokáig így lesz!
VÉGE

-------------------------------------------------------------------------------

Harmadikom. Petrának. Névrokonom. :333 Remélem tetszeni fog. :)
3.: Godsend. -Liam Payne, Petrának.


Nem szerettem szórakozó helyekre járni, így az egyetlen hely, amit rendszeresen látogattam, az is csak a mozi volt. Ma főleg jól éreztem magam, így miért ne? Meg akartam fűzni a barátnőim is, hogy jöjjenek velem, de nem akartak. Egyedül maradtam. Elkészültem és utoljára az órámra, majd a tükörre pillantottam. Szerencsére nem voltam késésben. Még csak az kéne... De...a tőlem telhetőtől a legjobban nézek ki. Csinos vagyok. Na, itt ez ego.... Menni kéne, Petra.- gondoltam, majd elindultam.

Mikor oda értem, megvásároltam a jegyem. A 4-es helyre szólt a jegyem. Le akartam tenni a fenekem, de ekkor egy jóképű fiú és pont ugyan ezt akarta az én székemen.
-Ő... ez az én helyem.-mondtam zavartan, amikor fölálltam.
-Nem,nem... ez az én helyem.-mosolygott, majd újra le akart ülni, de nem engedtem.
-Nem, nézd! 4-es szék, 4-es jegy! Ez az én helyem!-mutogattam büszkén magamra.
-Tényleg...-vakarta a tarkóját-én fordítva néztem....-teljesen elpirult. Te jót nevetsz rajta, majd leülsz a helyedre. A fiú végül melléd ül és kezdődik a film.

/a film végén/
Fölállsz, mint aki jól végezte dolgát elindulsz a kijárat felé, de ekkor zihálást hallasz magad mögött.
-Várj!-mondja a fiú a 4-es székről, majd megáll előtted.
-Igen?-mosolyogsz.
-Nem mutatkoztunk be.-mosolygott ő is. Elmosolyodsz.
-Petra.-nyújtod a kezed.
-Liam.-mondja, majd megint elpirul.
-Hát akkor én...megyek.-mondod, de ekkor maga felé fordít.
-Nem adnád meg a számod, hogy ne mindig ilyen kellemetlen helyzetekben találkozhassunk?-nevet és még mindig a karjaiban tart.
-D...de.-dadogod. Számot cseréltek, majd hazamész. Nem utoljára találkoztatok, azóta is jó viszonyt ápoltok és néha forró csókokat is loptok egymástól. :) 

---------------------------------------------------------------------------------------

Itt a második. Emma! Remélem elértem a várt hatást! Szerintem végül is jó lett. :) Na, jó olvasást! :D
2.: Back to You. -Louis Tomlinson, Emmának.


Mindig el akartam neki mondani, hogy mennyire fontos számomra. De gyáva voltam. És ma... Ahogyan szokta, ma is a házunk előtt várt, hogy együtt mehessünk suliba. De valami nem volt rendben vele. Nagyon le volt hangolva.
-Louis, minden rendben?
Rám nézett és mosolygott.
-Persze.
Ez volt két éve. Azóta egyáltalán nem találkoztunk. Anya szerint elköltöztek, de apa szerint az apja gyilkos volt és... ezt inkább nem részletezem. Nagyon hiányzik. És még csak el se tudtam Tőle búcsúzni. Szörnyű.
Ma el kell menjek megsétáltatni a kutyám. Anya szerint nem tűr halasztást. Megkötöttem a pórázát kutyámnak, én pedig felvettem cipőm. Elindultam a parkba. Csak sétáltam sétáltam, míg nem ismerős terepre nem értem. Gyomrom görcsbe rándult, szívem fájni kezdett, de mégis megálltam a park azon részén. Lehatottam a fejem és sírni kezdtem. Mindig ide jártunk... ha valaki bántott, ha bármi bajunk volt. Egyszer csak kutyám ugatni kezdett. Felkaptam a fejem és ismerős alakot láttam meg a gyep másik végén állni. Újra sírni kezdtem. Örömömben. Széttártam karjaim és futni kezdtem a fiú felé. Szó szerint ráugrottam, de Ő megtartott. Nem leszek képes többé elengedni.
-Louis...-suttogtam mellhasába.
-Emma. Itt vagyok és többé nem megyek el!-mondta, majd egy csókot lehelt a számra. Összeszedtem minden gondolatom, és rájöttem mi hiányzik.
-Viszlát, Louis.-könnyeztem újra mellhasába.
-Jaj, Emma.-simogatta a fejem, majd újra csókolt-megígérem, hogy soha többé nem kell ezt kiejtened a picike kis szádon!
-Louis?
-Hmm?
-Szeretlek.
-Szeretlek, Emma.

                                                                         
--------------------------------------------------------------


Meghoztam életem első novelláját. :) Azért remélem nem olyan szörnyű. XD Akinek tetszik, az jelezze. :D
1.: I thought or dream. -Zayn Malik, Heninek.


Kinyitom a szemem és felülök. Egy sátorban vagyok, gondolom valahol a folyónál. Hallom a békák brekegését, a folyó csobogását, a szellő lágy susogását... Ekkor magam mellé tekintek és egy tökéletesen kidolgozott testet pillantok meg. Akaratom ellenére is elmosolyodok és szemeim tetszetős tetkóink pihentetem. Arcát nem látom, mert el van fordulva a sátor kijárata felé. Mintha nem is én irányítanám magam, végigsimítok felsőtestén. Ekkor felém fordul. Végre rám emeli csoki barna tekintetét és elmosolyodik.
-Jó reggelt, Babe.-mondta, majd magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

-Heni! Hallod? Kelj már fel! Kész a reggeli!-ráz fel a tesód az álmodból, majd elmegy. Felülsz az ágyadban.
-Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... Pedig olyan szép volt... De csak álom volt...-gondolod újra át a történteket, majd egy könnycsepp legördül az arcodon. Mikor össze szedted magad, lemész reggelizni. Mindenki leült, nekiállsz enni és szokás szerint ekkor szólal meg a csöngő.
-Heni, nyisd ki az ajtót.-mondja kórusban a családod. Hümmögsz, majd elindulsz. Mikor kinyitod az ajtót, leesik az állad.
-Szia Heni.-köszön mosolyogva a fiú.
-Sz...szia Zayn.-mondod még mindig a sokk hatása alatt. Igen, ez nem titok. Zaynel már nagyon rég óta szoros kapcsolatot ápoltok, de amikor bejelentette, hogy megkéri barátnője kezét, egy világ omlott össze benned. Sosem merted neki bevallani mit érzel iránta és ez lett a vége.
-Esetleg, bejöhetnék?-kérdezi zavartan Zayn.
-P..ersze. De Perrie?-kérded, majd beljebb tessékeled.
-Nem működött... Azt hiszem, túl korán vállaltuk mi ezt el... De barátként váltunk el.-dörzsölte a fejét. Anyukádékra nézel, majd a szúrós szempárok láttán bejelented.
-Zayn, gyere fel a szobámba.-mondod, majd elindultok. Mikor felértetek, becsukod az ajtót és leülsz Zayn mellé az ágyra.
-Figyelj, nem akarlak megsérteni, de egy valamit nem értek. Minek hozzám fordultál? Mármint, mikor a fellegeben jártál nem is tudtad, hogy létezem, hogy szeretném, ha velem is foglalkoznál... De,nem baj... nem sajnáltatom magam. El kell fogadnom, hogy vannak az életeben nálam sokkal fontosabb személyek is.
-Heni, ne mond ezt! Te igenis fontos vagy nekem!-mondta, majd megfogta a kezed.
-De csak barátként.-gördül le egy könnycsepp a szemeden amit megérzel és gyorsan elfordulsz, nehogy meglássa.
-Ne sírj, könyörgöm.-mondja, majd magához ölel.
-Zayn.
-Igen?
-Szeretlek.-mondod, majd hallgatod, ahogyan gyorsabban kezd verni a szíve.
-Szeretlek.
Eltávolodsz az ölelésétől, majd lassan felnézel rá.
-Szeretsz?
Bólint.
Elmosolyodsz és érzed, ahogyan arcodat elönti a pír. Zayn ezen csak jót kuncog, majd közel húz magához és megcsókol.