43.rész:Az örömök miért nem tartanak örökké?

-Ez mi?-kérdezte Niall.
-Te buta, hát tényleg nem látod? Ott a plusz jel!-mondtam, majd a fejemre csaptam.
-És?-kérdezte.
-Mi és? Terhes vagyok!-mondtam, majd elkomorodtam.
-De hát, Avril, ez csodálatos!-mondta, majd felemelt és megpörgetett a levegőben.-Miért nem ezzel kezdted?
-Mert egy, nem hagytad hogy elmondjam, kettő Te is lásd.-motyogtam a fülébe.
-Akkor ünneplünk, ugye?-kérdezte, majd a kezei lassan a fenekemre vándoroltak.
-Niall, de az Én családomban volt már elmetélés és nem biztos, hogy nekem nem fog...-mondtam, de ekkor éreztem, hogy Niall lassan felhúz.
-Nem fogsz, nyugodj meg.-mondta, majd felemelt és nekinyomott a falnak. Én körbekulcsoltam a derekán a lábam. Niall lassan levette a pólómat. Ekkor átvándoroltunk egy másik falrészhez.
-Niall...nem...folytatjuk...inkább...az...emeleten?-kérdeztem nehézkesen a csókok közbe. Niall valahogy más volt, mint máskor. Valahogy erőszakosabb volt.
-De.-mondta majd felemelt, mint a filmekben. Csodálatos érzés volt.-Avril mond, te szeretsz engem?
-Miért kérdezel hülyeséget? Miért kérdezel olyat, amire tudod a választ?-kérdeztem meglepődötten.
-Csak tudni akartam.-mondta, majd berakott az ágyba és felém mászott. Lassan elkezdte lehúzni rólam a nadrágot is. Csak hogy ő még ruhában volt.
-Figyelj Niall...ha azt akarod, azért neked is tenned kell.-mondtam, majd összekulcsoltam a kezem és ránéztem.
-Ja, tényleg.-mondta, majd elképesztő gyorsasággal alsógatyára vetkőzött.-Így már jó?
-Csodálatos.-mondtam, majd elengedtem magam, ekkor Niall ránk húzta a takarót....

/Reggel/
Felkeltem, de Niall sehol. Nagyon megijedtem. Lehet, hogy a tegnap este csak egy álom volt? Lementem a földszintre, de hirtelen olyan érzés öntött el, ami leírhatatlan. Megláttam Niall-t (hogy már ne is mondjam egy szál alsógatyában) reggelit csinálni.Nagyon megnyugodtam. Szóval nem csak egy álom volt. Odaosontam mögé és átöleltem hátulról.
-Jó reggelt Hercegnőm!-köszönt, majd megcsókolt.
-Jó reggelt. Mit csinálsz?-kérdeztem.
-Tojásrántottát. Figyelj, Avril. A tegnap este...-kezdte el.
-Mi van vele?-kérdeztem furcsán.
-Ugye ma megismételjük?-kérdezte, majd kirakta a reggelt az asztalra.
-Ja, nem tudom. Azt hittem már azt akarod mondani, hogy nem élvezted...-mondtam.
-De miért? És miért ne élveztem volna? Az az este a legjobb volt mind közül!-mondta.
-Miért, eddig mennyi volt?-kérdeztem.
-Veled volt az első, nyugi.-mondta, majd megcsókolt.
-Nyugodt vagyok...-mondtam.
-És? Mára mi a terv?-kérdezte Niall.
-Hát én elösször elmegyek lefürödni, aztán megyek munkát keresni a gépen és ha találok, azt kell megnézzem. Azt meg nem tudom, hogy te mit csinálsz.-mondtam, majd elindultam.
-De ha mész dolgozni, nem lesz egymásra időnk.-mondta Niall szomorúan.
-Tudom, de muszáj dolgozni, máskülönben nem lesz mit enned.-mondtam.
-Igaz. Akkor megpróbálunk úgy időzíteni...-mondta, majd lassan elkezdett csókolgatni.
-Niall, most mennem kell...-mondtam, majd elindultam a fürdőbe.

/a fürdőszobában/
Bementem a fürdőbe, majd becsuktam az ajtót. Lassan megeresztettem a vizet, majd odaálltam a tükör elé. Nem ismerek magamra... Végül is, megvan minden amire vágytam. Egy szerető társ, és ha minden igaz, egy baba is van. Már miért ne lehetnék boldog?-kérdeztem magamtól, de ekkor kopogást hallottam.
-I...igen?-kérdeztem.
-Én vagyok az, Niall. Avril bocsi az előbbiért, hogy úgy letámadtalak.-mondta Niall.
-Semmi.-mondtam.
-Nem mehetnék be?-kérdezte.
-Jó, egy pillanat.-mondtam, majd gyorsan beszálltam a vízbe.-Jöhetsz!
-Oké!-mondta, majd benyitott. Bejött az ajtón, majd elkezdett vetkőzni...(innentől a ti fantáziátokra bízom!:D)

Mikor kész voltam kiszálltam és felvettem az előkészített ruhámat. Mivel még mindig elég hideg van, ezt vettem fel:



Meg persze a kabátom. Mikor kész voltam, elindultam vissza a fürdőbe mert valami kis laza sminket azért föl kéne kenni. Bementem és Niall már kiszállt ugyan, de egy szál törülközőben ott állt a szoba kellős közepén.
-Miért jöttél vissza Brown? Csak nem szeretnél valamit?-kérdezte Niall.
-Hát egyenlőre tőled nem. Csak egy kis sminket akartam feltenni, de mindegy...-mondtam, de nehéz volt nem odanézni a vizes felsőtestére.
-Jól is teszed. Te így vagy szép.-mondta, majd közelíteni kezdett. Persze én ösztönösen hátra.
-K...köszönöm, de most mennem kell...-mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Szerencsére ott volt a laptopom. Gyors rácsatlakoztam a internetre és tudtam a célt. Munkát találni. Egyenlőre minden jöhetett, amihez értek. Kerestem, kerestem míg végül találtam egy olyat, hogy: "Egy étterembe keresnek pincéreket" megnéztem és hát értek hozzá. Anyával mindig bejártam az ő éttermébe és a fizetés se rossz, sőt még közel is van hozzánk. Ez lesz az...-gondoltam, de már csak egy akadály volt. Megírni az önéletrajzom. Elővettem egy papírt és egy ceruzát. Próbáltam gondolkodni, de nem ment. Hirtelen valami beugrott. Niall már egy kis ideje nem is jött be... Vajon mi történt?-gondoltam, majd lementem a földszintre hogy meglessem mi történhetett... Odasétáltam az asztalhoz, mert láttam, hogy van rajta egy papír. Felvettem és elolvastam.



Sziasztok Törpék!:D Sajnálom, hogy ezt a részt később hoztam, de nem is nagyon olvassátok...Vagy igen? Na a következő részt izgalmasra akarom, úgyhogy aki szeretné mi van benne az írjon komit! Mostantól 3 komi minden részhez és csak úgy lesz folytatva, ha sikerül összejönnie. Ha viszont nem jön össze, akkor azt úgy veszem, hogy senkit nem érdekel a blog, úgyhogy bezárom.:( Ezt a lépést nagyon nem szeretném megtenni, úgyhogy komizzatok légyszi!

42.rész:Hogy mi?! Úr istenem...

Sziasztok! Sajnálom, hogy még mindig negatív irányba megy a történet, de nem ez lesz a vége. Ígérem lesz benne pozitív is! Na, nem húzom tovább az időt. Jó olvasást!:D



/Végre vissza tértem!!! Avril szemszöge/
-Avril!!! Te...te élsz!-mondta Niall, majd odajött és megcsókolt.
-Mi? Me...meghaltam?-kérdeztem.
-Nem és ez a szerencse! Jaj, kicsim annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod!-mondta Niall, majd megölelt.
-Én...is. Ne...veszekedjünk...soha...többé.-mondtam nagy nehezen.
-Benne vagyok!-mondta Niall.-Annyira aggódtam érted, el sem tudod képzelni min mentem keresztül amíg nem voltunk együtt...-mondta Niall, majd megcsókolt. De ekkor bejött az nővér.
-Mi?!-mondta, majd kiesett a jegyzettömb a kezéből.- Ez?! Ez hogy lehet?! Ez a lány előbb még az életével küzdött!
-Én mondtam...erős lány ez az Avril!-mondta Niall, majd megfogta a belső combom és egy kicsit erősebben mint vártam, megmarkolta. De én később persze lejjebb raktam a kezeit, hogy ne markolásszon.
-Látom...semmit...sem...változtál.-mondtam,majd én megfogtam az övét, mint kölcsön kenyér vissza jár.
-Bagoly mondja verébnek...-mondta Niall, de nem tudta befejezni, mert közbe szólt a nővér.
-Khm...Nekem értesíteni kell az orvost...Amúgy, ha szabad megjegyeznem, maguk nagyon cukik így együtt!-mondta a nővér majd kiment. Nagyon jól esett, hogy van még aki úgy gondolja, hogy mi Niall-el összetartozunk. Talán így is van, nem tudom. De talán-ra nem lehet egy kapcsolatot építeni.
-Na itt van az én Avril-em!-mondta az orvos.
-Jó napot!-köszöntem Niall-el szinte óramű pontossággal.
-Nem fáj semmid? Nem szédülsz?-kérdezte.
-Most...hogy...mondja...nem...-mondtam.
-Jó, csak azért, mert aki ilyen hamar felébred egy kómából, annak szokott.
-Nekem...nem.-mondtam.
-És mikor jöhet ki?-kérdezte Niall.
-Olyan 4 hét.-mondta az orvos.
-Köszönjük!-mondtuk Niall-el.

/4 hét múlva/
-Akkor minden készen van?-kérdeztem Hercegem.
-Persze Hercegnő.-mondta Niall, majd lassan magához húzott.
-Szeretlek!-mondtam majd lassan közelítettem az ajkaimmal.
-Én is, nagyon.-mondta, majd megcsókolt.
-Akkor még egy gyors hasfal röntgen és mehetsz!-mondta az orvos.
-Oké.-mondtam sóhajtva, mert be kell valljam, nem ez volt a kedvenc ellenőrzésem. Lefeküdtem az asztalra és vártam. Egyszer csak az orvos kérdezett valami fúrcsát.
-Khm. Mikor voltatok utoljára együtt? Egyáltalán voltatok?
-Igen, olyan 5 hete...-mondtam.
-Figyelj kincsem felkelhetsz. De mielőtt elmennél, nézz ide.-mondta az orvos. Mit ne mondjak még mindig elég furának tűnt.
-Ez meg mi? Ez az, amire gondolok?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Avril, te terhes vagy.-mondta az orvos.
-NIALL!-kiálltottam ki, mert ő nem jöhetett be. De aztán később eszembe jutott, hogy nem így kéne elmondani neki.
-Igen kincsem?-kérdezte.
-Mehetünk haza.-mondtam.
-Oké.-mondta, majd elindultunk.

/Otthon/
Odaértünk a ház elé, én meg előbányásztam a kulcsom. Kinyitottam a házat és bementünk. Bementem fel a szobámba és megkerestem a neszeszerem. Elővettem egy terhességi tesztet. Bementem a fürdőbe és megcsináltam. Mikor kész voltam hatalmas mosoly húzódott a számra.
-Niall!-kiálltottam.
-Igen?-kérdezte.
-Mondanom kell valamit...-mondtam.
-Hallgatlak.-mondta, de ekkor megmutattam neki a tesztet.

41.rész:Vagy mégsem?

Sziasztok! Tetszett a *ke* sztori? Olyanokat lehet kérni... Légyszi...:( Na, nem húzom tovább az időt... Jó olvasást!(Amúgy tetszik az új háttér? A barátnőm érdeme. Köszönöm szépen!*.*)


(mennyi nevük van...És milyen édesek...*.*)

41.
Kiszedtem a kezéből azt a dolgot. Egy papír volt. Nem, egy fénykép. Ezen mi vagyunk rajta! Istenem, Avril. Ez az első együtt fényképezkedett képünk. Még Sammy csinálta... Lassan megfordítottam a képet és írás volt a hátulján. Ez olvasható rajta:

Emlékszem, amikor ezerszer sírtam hozzád, Én mindent elmondtam Neked. Tudod milyenek az érzéseim, de egyszer nem jutott eszembe, hogy lesz idő, mikor búcsúzni kell... De nem vesztem el, nem vagyok reménytelen, nem felejtettelek el! Ezektől az érzésektől nem tudok többé reszketni, ezek az érzések kiszaladnak az ajtón Veled együtt, érzem ahogy leomlik, de nem megyek vissza. Emlékszem amikor örökké együtt voltunk. Most újra egyedül vagyok. De hol rontottam el? Sírtam egy kicsit, Te elmentél egy kicsit... Kérlek mond, hogy nincs többé lemondás, hogy nem felejtesz el! Ezeket az érzéseket nem tudom megragadni többé, ez az üresség a zsebemben... Egyre nehezebb ezt színlelni, nem megyek vissza újra, és ezt Te is tudod! Ez akkor volt, most itt a vége. Nem tudok színlelni, nem jövök vissza.
(Avril)

Elolvastam. Már a betűk kanyarításáról tudtam, hogy Av írta, de amikor megláttam az alján, hogy "Avril", lefagytam. Egyszerűen nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sírjak. Csak ültem egy darabig ott az ágyon, de ekkor megcsörrent a telefonom. Felvettem és Harry volt.
-Szia haver!-köszönt.-Mi a helyzet?
-Szia...Nagyon semmi. Csak fekszik.-mondtam, majd ránéztem a képre.
-Valahogy sejtettem...Akkor biztos nem kell majd váltás?-kérdezte Harry.
-Biztos. Elvagyok itt.-mondtam még mindig a képet bámulva.
-Hát, jó. Szia Niall.-köszönt Harry, majd lerakta. Úgy döntöttem, többet nem hagyom el. Ő sokkal többet ér annál. Én teljes szívemből szeretem. Többet nem bánthatom. Addig itt leszek, míg fel nem ébred. Kimentem és kértem egy széket, amin aludhatok. Odaadták, én megfogtam és bevittem az ágy mellé. Leültem a székre, de nem tudtam aludni. Valahogy nem ment. Úgy döntöttem, elkezdek gitározni, hátha elfáradok. Elővettem és elkezdtem játszani. Énekeltem is. Egyszer csak az az ötletem támadt, hogy amit Avril irományát eljátszom. Miközben énekeltem, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki köhög. Gyorsan letettem a gitárom és ránéztem Avril-re. De nem ő volt. Sajnos csak a szobában lévő öreg néni.
-Fiatal úr, nagyon szépen játszik!-mondta a néni.
-K...köszönöm!-mondtam.
-Szívesen. Ki ez a lány?-kérdezte a néni.
-Ő a barátnőm, Avril.-mondtam, majd megsimogattam az arcát.
-Láttam mikor behozták. Szanaszét volt törve. Ő az akit elütöttek?-kérdezte a néni.
-Igen, sajnos. Magának van itt valakije?-kérdeztem.
-Ugyan, hívj csak Mary-nek. Nincsen itt senkim.-mondta a néni.
-Sajnálom Mary.-mondtam.
-Na, nekem most mennem kell...Örülök, hogy beszélhettünk!-mondta Mary, majd elment. Én vissza ültem a székre, majd gitároztam tovább. De ekkor olyasvalami történt, ami megváltoztat mindent...

40.rész:Minden más lesz...

                                 
Sziasztok! Az én(pontosabban Avril) szemszögéről most egy darabig nem tudjátok olvasni a történetet, mert aki figyelmesen olvassa láthatta, hogy most megszűnt. Kómába van. Na, nem húzom tovább az időt... Jó olvasást!



/Niall/
Csak ültem a kanapén. Ez hogy történhetett? Mindig is próbáltam jó lenni... És most hol járunk? Nem. Őt nem hagyom elmenni!...
-Figyelj haver, minden rendben lesz!-mondta Zayn, de látszott rajta, hogy Ő sem hisz benne. Ekkor Sammy lépett be az ajtón, de senki sem foglalkozott vele. Mindenki csak bámult maga elé.
-Skacok! Megjöttem!-mondta Sammy.
-Örülünk...-mondta Harry.-Hallod Niall! Láttad a telefonszámot?
-Igen.-mondtam, majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Milyen telefonszámot? Mi folyik itt?-kérdezte Sammy idegesen.
-Sammy ne idegeskedj! Árt a babának. Gyere a konyhába!-mondta Zayn, majd megfogta a kezem és a konyhába vezetett.
-Na? Mi történt?-kérdezte Sammy.
-Avril.-mondta Zayn, majd a fejére rakta a kezét.
-Mi történt?-döbbent le Sammy.
-El...elütötte egy autó és ott hagyta...-mondta Zayn.
-Az hogy lehet?! Mi történt? És ti hagytátok?-kérdezte Sammy ingerülten.
-Nem...Emlékszel, amikor elszaladt? Már csak a híradóban hallottunk róla...-mondta Zayn, majd átkarolta Sammy-t.-Ne idegeskedj! Árt a babának! Tudod, hogy Avril erős lány...Minden rendben lesz!
-Hiszek neked...-mondta Sammy, majd egy csókot lehelt Zayn szájára.

-Na akkor? Hívjuk fel!-mondta Harry.
-De miért?-kérdezte Louis.
-Azért, hogy tudjuk hol ápolják nem? Nagyokos...-mondta Liam.
-Na, igen. Mond légyszíves a számot!-mondta Harry.
-0630(........)-mondtam.
-Oké köszönöm. Következő lépés az, hogy felhívjuk.-mondta Harry, majd elkezdte pötyögtetni a számokat.
-Akkor ezzel van esély arra,hogy megtaláljuk? Feltéve ha még él...-kérdeztem könnyes szemmel.
-Persze hogy él, ne beszélj hülyeséget!-mondta Liam, majd megütögette a hátam.
-Kész!-mondta Harry, majd elkezdett beszélni az orvossal.

/Harry és az orvos/
Jó napot! Láttuk a híradóban azt a cserben hagyós gázolást, aminek az áldozata az a 20 éves lány, vagyis hát Avril. Azt szeretném kérdezni, hogy abban a kórházban ápolják,  ahova most telefonálok?-kérdezte Harry.
-Igen, itt ápoljuk. Maga egy hozzátartozója a lánynak? Mert valakinek be kéne jönni azonosítani a testet...-mondta az orvos.
-Nem. Az én barátom az ő barátja és valahogy így. De milyen test? Meghalt?-kérdezte Harry.
-Nem reagál semmire. Egyenlőre kómában van, de olyan súlyosak a sebei, hogy nem biztos, hogy megéri a reggelt. Ha meg igen, mondtam. Nem ébred fel.-mondta az orvos elfojtott hangon.
-Istenem...-mondta Harry a sírással küzdve.
-Sajnálom...Akkor ma még számíthatok önökre?-kérdezte az orvos.
-P...persze.-mondta Harry.-Viszlát!
-Viszlát!-mondta az orvos, majd lerakta.

/És vissza térve Niall-hez(az az Niall szemszöge)/
-Na mi történt?-kérdeztem idegesen.
-Ott ápolják ahol láttuk. Hallod? Még ma be kéne menni valakinek hozzá...-mondta Harry.
-Majd én!-mondta Sammy. De Zayn közbe szólt.
-Na! Azt hittem ma te velem maradsz itthon és csinálunk egy fiú lány estét!-mondta Zayn szomorúan.
-Igaz. Niall is be tud menni...Majd én megyek holnap.-mondta Sammy legyintve.
-Ez az!-mondta Zayn, majd felkapta Sammy-t és felvitte az emeletre. Már csak a sikolyokat lehet hallani...
-Na akkor ki megy?-kérdezte Harry.
-Majd én.-mondtam, majd felálltam.
-Biztos?-kérdezte Louis.
-Biztos. Több csalódást nem fogok neki okozni...-mondtam, majd tettem egy pár lépést.
-Nem kell majd váltás?-kapta el Harry a kezem.
-Nem. Viszem a gitárom és elleszek...-mondtam, majd elindultam.

/A kórházban/
Beértem a kórházba. A hölgy, aki a pultnál állt kedvesen fogadott és tudta hogy jövök. Megmutatta merre találom Avril szobáját és bementem. Gyönyörű volt, mint mindig. Hosszú szőkés-barna haja eltakarta az arcát. Odasétáltam és eltűrtem az arcából. Hiányzik a mosolya...
-Már csak a szemed tekintése hiányzik!-mondtam, majd lassan megcsókoltam várva, hogy reagál-e valamit. De semmi nem történt csak feküdt tovább. Leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. De ekkor találtam valami váratlant benne...
                                           

39.rész

Sziasztok! Miért nem kér senki *ke* sztorit? Ja, nekem meg írni kéne példát... Majd a 40.rész előtt. Jöjjön meg a bátorság! Jó olvasást! (amúgy nem azért, de van egy pár újítás)




Besétáltunk és megláttam Sammy-t és Zayn-t. Csak egy fürdőköpenyben voltak... Miről maradtunk le? Ezek fürödtek is? Odasétáltam Sammy-hez, majd félre hívtam.
-Sziasztok!-köszöntem, de nem bírtam levenni Sammy hasáról a szemem. Hogy nem mondhatta el?
-Szia Avril!-köszönt, majd megölelt.-Mi az?
-Beszélhetnénk?-kérdeztem, remélvén hogy sejti, hogy tudok róla.
-P...persze.-mondta, majd felmentünk a hálószobába. De a látvány? Széthajigált alsógatya, melltartó, bugyi, gu... Na jó, inkább nem folytatom. Ezek aztán tudnak élni. Becsuktam az ajtót, majd meg akartam fordulni, de ráléptem valamire, amire nem kellett volna.
-Ez mi?!-kérdeztem, majd megfogtam óvatosan.
-Ő...Egy gumi.-mondta Sammy.
-De legalább...Ja nem hisz terhes vagy!-mondtam.
-Mi? Te honnan tudod?-kérdezte kiakadva.
-Egy olyan embertől, aki legalább mindent elmond nekem!-mondtam, majd felemeltem a hangom.
-Av, ne haragudj! Én el akartam mondani...
-De mikor? Mikor már itt lesz a gyerek és nem tudod mással magyarázni, mint az igazsággal? És amíg terhes vagy, nem is akartál velem találkozni?-kérdeztem, de már a könnyek csorogtak az arcomon.
-Sajnálom!-mondta, de itt már ő is sírt.
-Most nézz ránk. Két marha!-mondtam, majd nevettük.
-Igen...
-Mennyi időd van még?-kérdeztem, de még elég kicsi a hasa.
-Három hónapos.
-MÁR?!-lepődtem meg.
-Hát, elég sokszor voltunk együtt... És te és Niall? Halottam, hogy összevesztetek-mondta Sammy, majd rákönyökölt az asztalra.
-Őőőő...Nekem most mennem kell...-mondtam, majd kiszaladtam az ajtón.
-Avril várj! Valami rosszat mondtam?-halottam Sammy kiabálását az emeletről, de nem foglalkoztam vele. Lerohantam a földszintre, megláttam Niall-t. Ez csak egy rossz álom... Mond, hogy csak egy rossz álom!-gondoltam, majd elindultam kifelé. Az biztos, hogy nem haza hisz onnan jöttem el, mert kínoznak az emlékek. Kirohantam az udvarra, majd egy pillanatra megálltam kifújni magam, de ekkor két kéz elkapott és maga felé fordított.
-Mi történt?-kérdezte Niall.
-Niall, ezt már megbeszéltük...-mondtam, majd el akartam menni, de Niall erőszakosan szorított.
-Avril könyörgök! Nekem szükségem van rád!-mondta, majd megcsókolt. Én nem tudtam semmit mondani, csak elkaptam a fejem. Mélyen a szemébe néztem,majd futni kezdtem. De ekkor Sammy kinyitotta az ablakot és kikiáltott rajta:
-Nem futhatsz örökké a bajok elől Avril!-de én nem foglalkoztam vele, csak futottam...

/Niall/
Avril megmondta, hogy nem szabad... Mi lesz, ha ebből még baj történik? Nem élném túl, ha baja lenne... Könyörgök vigyázzon magára és ne csináljon semmi hülyeséget!...

/Avril/
Csak futottam a városban könnyes szemmel... Valahogy most semmi sem segített... Nem akarok haza menni, így találnom kéne valami helyet, ahol elbújhatok. Elkezdtem sétálni az úton, de egy ismerős alakot láttam. Matthew! Ne! Na ő az, akivel most pont nem akarok összefutni. Elkezdtem futni a másik irányba, de a sötét miatt nem láttam, hogy az út felé vezet az utam... Csak hátrafelé néztem és oldalról pedig közeledett a fekete Volvo, akár a veszedelem. Utolsó lépteim nagyon határozatlanok voltak, de még is megtettem. Elütött az autó. Már nem érzékelem a körülöttem lévő világot... Lassan minden sötét lett.

/Niall/
-Jó, most már elég! Hol lehet ennyi ideig? Még a telefont se veszi fel!-mondtam idegesen.
-Nyugodj meg haver, Avril okos lány.-mondta Liam.
-Nemsokára betoppan az ajtón, figyeld meg!-mondta Harry.
-Skacok! Skacok! Csönd, nézni szeretném a híreket!-mondta Louis.
-Jól van.-mondtam, majd én is elkezdtem nézni.

És következzenek főbb híreink! Ma este cserben hagyós gázolás történt a városban. A testről nem tudni sokat, csak annyit hogy szőke, olyan 20 év körüli lány. Képet a lányról a jobb sarokba láthatnak... A szemtanúk elmondása szerint menekült valami vagy valaki elől. Jó éjt mindenkinek! Rodgers.

-Jesszusom ez Avril!-mondta Zayn. Én már meg se tudtam szólalni. Magamba zuhantam. Mi van ha meghalt? Én megyek utána!-gondoltam.

38.rész: Külön utakon
Sziasztok! Ez szomorú... Külön. Hivatalosan is. Jó olvasást!


(csak is Henya kínzására!xD ja meg persze mindenkinek, aki olyan fanatikusan szereti Zayn-t, mint ő!xD)

A riporterekhez való szokás hívén el is kezdtek kérdezgetni. Voltak olyan kérdések is, amin leesett az állam.
-Avril a kérdésekre válaszoljon őszintén! Holnap lemegy adásba!-mondta a kis kamerás.
-Jólhvan.-mondtam sóhajtva. Ha egyszer egy sztárral összejössz, ne hidd, hogy nem fognak zaklatni.-Első kérdés?
-Tényleg szakítottál Niall Horan-nal? De miért? Hisz boldogok voltatok, nem?-kérdezte az egyik riporter.
-Igen, szakítottam vele. És hát ezt így... Először is elmentünk nyaralni és félre lépett. Másodszor ez így már nem működne. És nem tudom, ezt a boldogságot nagyon úgy tűnik, hogy csak beképzeltem magamnak.
-De te szereted még, vagy már nem?-folytatta tovább a kérdéseket.
-Igen, én nagyon szeretem. Számomra mindig ő marad az isten. De amint mondtam, csak barátok vagyunk.
-És ő szeret/szeretett téged?
-Mindig is azt mondta, hogy igen. Nagyon reménykedem benne.
-Hogy tudnád Niall-t jellemezni?
-Energikus, laza... Egyszerűen nem tudok betelni vele. De sajnos köztünk már nem lesz semmi. Ahogy őt ismerem, mire ez lemegy adásba egy híres, szép csajszival fog járni.
-Szóval te nem tartod magad szépnek?
-De Avril te szép vagy!-kiáltott közbe az egyik kamerás.-amúgy itt a számom, ha gondolod felhívhatsz!
-Hát, köszönöm de nem lesz rá szükségem. Én nem tudom. Sajnos és nem tudom, hogy mit szeretett bennem.
-Utolsó kérdés, ígérjük. Hányszor voltatok úgy együtt? Egyáltalán  voltatok? Niall milyen, tudod az ágyban?
-Erre nem szeretnék válaszolni...-mondtam könnyes szemmel, majd becsuktam az ajtót és felrohantam a szobánkba. De nem volt jó ötlet, mert emlékképek ugrottak be. Végig néztem az ágyon, majd a nyakamhoz nyúltam, ahol Niall utoljára kiszívta. A gyűrött ágynemű, az emlékek, itt nem maradhatok. De hova mehetnék? Sammy! Ott talán jó lesz. Felöltöztem a ruhámba:



Ezt vettem fel, meg a kabátom mert egy kicsit közeledünk a télhez. Belebújtam a kabátomba és kiléptem az ajtón. Úgy kellett bujdossak a riporterek elől... Szerencse, hogy csak a szomszédba megyek.

/Kínos meglepetés+nagy bejelenteni való/
Át sikerült jutni a tömegen. Itt az idő, már csak kopogni kell. Nagy levegőt vettem, mert örülök, hogy van valakim, akinek kiönthetem a szívem. Bekopogtam majd köszönni akartam, mikor egy meglepetés fogadott.
-Sz... Niall?! Te mit keresel itt?-kérdeztem, amikor megláttam.
-Zayn-nel megbeszéltük a dolgokat és...Hogy vagy?-kérdezte, majd nekitámaszkodott az ajtónak.
-Én megvagyok, csak az emlékek, tudod... Te?
-Hiányzol.
-Talán nem kellett volna félre lépned.-mondtam, majd neki döntöttem a fejem az ajtófélfának.
-De én m...-kezdte el, de nem tudta befejezni, mert egy lány kiálltását lehetett hallani az emeletről. Nagyon hasonlított Sammy-ére.
-ZAAAYN! A melltartóm!-mondta Sammy, de ekkor egy kanos vihogást lehetett hallani Zayn-től, majd ezt: -Gyere ide Sammy! Zayn, ne olyan durván!-hallottuk.
-Ezek meg mit csinálnak?-kérdeztem, amikor eléggé félreérthetetlen hangokat hallottam.
-Hát, Sammy elment orvoshoz és...-de itt közbe vágtam.
-Várj! Miért ment orvoshoz?-ijedtem meg, de nagyon. Sammy már nagyon régóta a barátom és...mi van vele? Na mind1, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.
-Hát, nem is mondta még?
-Mit?
-Mit mit?-mondta, majd kinyújtotta a nyelvét. Úgy érzem, játszik velem.



-Mond már vagy kicsikizem belőled!-mondtam, remélvén, hogy fenyegető vagyok.
-Kettőnk közül nem én vagyok a csikis...-mondta, de rájöttem a trükkjére.
-Á, nem.-mondtam, majd elkezdtem a hónaljánál csikizni.
-AVRIL!!! NEEEE!-mondta Niall, majd elesett. Rántott magával engem is és ott feküdtünk a fűben. Én alul Niall felül. Mikor már a legjobban élveztem a dolgot, Niall közbe szólt.
-Ez hiányzott.-mondta, majd átkarolta a bordámnál lévő területet és szorított.-Jó, nem csak egy álom.
-Nem, de Niall nem szabad... Megláthatnak...-mondtam, ekkor még nem tudva a következőkről.
-De én nem szeretnélek elveszíteni!-mondta, majd meg csókolt lágyan, ahogy régen. Ez már nagyon hiányzott, de nem lehetünk együtt.
-Niall...ne.
-De...Avril te mindig a legjobb pillanatokban tudsz megzavarni!
-Sajnálom...Na, mond azt a hírt Sammy-vel kapcsolatban és én mentem haza.
-Kérlek még ne!!!-kérlelt Niall.
-Na jó... De mond már a hírt!-mondtam Niall-nek.
-Jól van. Hmm, Sammy terhes.-mondta Niall fülig érő mosollyal.
-MI?! AZ HOGY LEHET,HOGY TE ERRŐL TUDSZ, ÉN MEG NEM?! ÉS ÉS BARÁTNŐK VAGYUNK, NEM ENGEM KELLETT VOLNA ELŐSSZÖR ÉRTESÍTENIE?! ÉS MENNYI IDŐS?! ÉS TE MIT MOSOLYOGSZ?!-fakadtam ki.
-Hát...A nemét és a korát nem tudom, úgyhogy ne is kérdezd...És a mosoly? Szép dologra gondoltam. Nagyon-nagyon szépre.
-Ok...Mégis mire?-kezdtem furcsállni a dolgot.
-Hogy nekünk is lehetne...-mondta Niall.
-Niall...Mégis hogy, hogyha nem is vagyunk együtt?
-De..-kezdte el megint a mondandóját, de belevágtam.
-Nincs de. Majd ha EGYSZER sikerül kiengesztelned valami csodálatossal...
-Jól van... Na, gyere be!-mondta, majd bementünk.