Sziasztok! Az én(pontosabban Avril) szemszögéről most egy darabig nem tudjátok olvasni a történetet, mert aki figyelmesen olvassa láthatta, hogy most megszűnt. Kómába van. Na, nem húzom tovább az időt... Jó olvasást!
/Niall/
Csak ültem a kanapén. Ez hogy történhetett? Mindig is próbáltam jó lenni... És most hol járunk? Nem. Őt nem hagyom elmenni!...
-Figyelj haver, minden rendben lesz!-mondta Zayn, de látszott rajta, hogy Ő sem hisz benne. Ekkor Sammy lépett be az ajtón, de senki sem foglalkozott vele. Mindenki csak bámult maga elé.
-Skacok! Megjöttem!-mondta Sammy.
-Örülünk...-mondta Harry.-Hallod Niall! Láttad a telefonszámot?
-Igen.-mondtam, majd legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Milyen telefonszámot? Mi folyik itt?-kérdezte Sammy idegesen.
-Sammy ne idegeskedj! Árt a babának. Gyere a konyhába!-mondta Zayn, majd megfogta a kezem és a konyhába vezetett.
-Na? Mi történt?-kérdezte Sammy.
-Avril.-mondta Zayn, majd a fejére rakta a kezét.
-Mi történt?-döbbent le Sammy.
-El...elütötte egy autó és ott hagyta...-mondta Zayn.
-Az hogy lehet?! Mi történt? És ti hagytátok?-kérdezte Sammy ingerülten.
-Nem...Emlékszel, amikor elszaladt? Már csak a híradóban hallottunk róla...-mondta Zayn, majd átkarolta Sammy-t.-Ne idegeskedj! Árt a babának! Tudod, hogy Avril erős lány...Minden rendben lesz!
-Hiszek neked...-mondta Sammy, majd egy csókot lehelt Zayn szájára.
-Na akkor? Hívjuk fel!-mondta Harry.
-De miért?-kérdezte Louis.
-Azért, hogy tudjuk hol ápolják nem? Nagyokos...-mondta Liam.
-Na, igen. Mond légyszíves a számot!-mondta Harry.
-0630(........)-mondtam.
-Oké köszönöm. Következő lépés az, hogy felhívjuk.-mondta Harry, majd elkezdte pötyögtetni a számokat.
-Akkor ezzel van esély arra,hogy megtaláljuk? Feltéve ha még él...-kérdeztem könnyes szemmel.
-Persze hogy él, ne beszélj hülyeséget!-mondta Liam, majd megütögette a hátam.
-Kész!-mondta Harry, majd elkezdett beszélni az orvossal.
/Harry és az orvos/
Jó napot! Láttuk a híradóban azt a cserben hagyós gázolást, aminek az áldozata az a 20 éves lány, vagyis hát Avril. Azt szeretném kérdezni, hogy abban a kórházban ápolják, ahova most telefonálok?-kérdezte Harry.
-Igen, itt ápoljuk. Maga egy hozzátartozója a lánynak? Mert valakinek be kéne jönni azonosítani a testet...-mondta az orvos.
-Nem. Az én barátom az ő barátja és valahogy így. De milyen test? Meghalt?-kérdezte Harry.
-Nem reagál semmire. Egyenlőre kómában van, de olyan súlyosak a sebei, hogy nem biztos, hogy megéri a reggelt. Ha meg igen, mondtam. Nem ébred fel.-mondta az orvos elfojtott hangon.
-Istenem...-mondta Harry a sírással küzdve.
-Sajnálom...Akkor ma még számíthatok önökre?-kérdezte az orvos.
-P...persze.-mondta Harry.-Viszlát!
-Viszlát!-mondta az orvos, majd lerakta.
/És vissza térve Niall-hez(az az Niall szemszöge)/
-Na mi történt?-kérdeztem idegesen.
-Ott ápolják ahol láttuk. Hallod? Még ma be kéne menni valakinek hozzá...-mondta Harry.
-Majd én!-mondta Sammy. De Zayn közbe szólt.
-Na! Azt hittem ma te velem maradsz itthon és csinálunk egy fiú lány estét!-mondta Zayn szomorúan.
-Igaz. Niall is be tud menni...Majd én megyek holnap.-mondta Sammy legyintve.
-Ez az!-mondta Zayn, majd felkapta Sammy-t és felvitte az emeletre. Már csak a sikolyokat lehet hallani...
-Na akkor ki megy?-kérdezte Harry.
-Majd én.-mondtam, majd felálltam.
-Biztos?-kérdezte Louis.
-Biztos. Több csalódást nem fogok neki okozni...-mondtam, majd tettem egy pár lépést.
-Nem kell majd váltás?-kapta el Harry a kezem.
-Nem. Viszem a gitárom és elleszek...-mondtam, majd elindultam.
/A kórházban/
Beértem a kórházba. A hölgy, aki a pultnál állt kedvesen fogadott és tudta hogy jövök. Megmutatta merre találom Avril szobáját és bementem. Gyönyörű volt, mint mindig. Hosszú szőkés-barna haja eltakarta az arcát. Odasétáltam és eltűrtem az arcából. Hiányzik a mosolya...
-Már csak a szemed tekintése hiányzik!-mondtam, majd lassan megcsókoltam várva, hogy reagál-e valamit. De semmi nem történt csak feküdt tovább. Leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. De ekkor találtam valami váratlant benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése