/Végre vissza tértem!!! Avril szemszöge/
-Avril!!! Te...te élsz!-mondta Niall, majd odajött és megcsókolt.
-Mi? Me...meghaltam?-kérdeztem.
-Nem és ez a szerencse! Jaj, kicsim annyira örülök, hogy nem lett semmi bajod!-mondta Niall, majd megölelt.
-Én...is. Ne...veszekedjünk...soha...többé.-mondtam nagy nehezen.
-Benne vagyok!-mondta Niall.-Annyira aggódtam érted, el sem tudod képzelni min mentem keresztül amíg nem voltunk együtt...-mondta Niall, majd megcsókolt. De ekkor bejött az nővér.
-Mi?!-mondta, majd kiesett a jegyzettömb a kezéből.- Ez?! Ez hogy lehet?! Ez a lány előbb még az életével küzdött!
-Én mondtam...erős lány ez az Avril!-mondta Niall, majd megfogta a belső combom és egy kicsit erősebben mint vártam, megmarkolta. De én később persze lejjebb raktam a kezeit, hogy ne markolásszon.
-Látom...semmit...sem...változtál.-mondtam,majd én megfogtam az övét, mint kölcsön kenyér vissza jár.
-Bagoly mondja verébnek...-mondta Niall, de nem tudta befejezni, mert közbe szólt a nővér.
-Khm...Nekem értesíteni kell az orvost...Amúgy, ha szabad megjegyeznem, maguk nagyon cukik így együtt!-mondta a nővér majd kiment. Nagyon jól esett, hogy van még aki úgy gondolja, hogy mi Niall-el összetartozunk. Talán így is van, nem tudom. De talán-ra nem lehet egy kapcsolatot építeni.
-Na itt van az én Avril-em!-mondta az orvos.
-Jó napot!-köszöntem Niall-el szinte óramű pontossággal.
-Nem fáj semmid? Nem szédülsz?-kérdezte.
-Most...hogy...mondja...nem...-mondtam.
-Jó, csak azért, mert aki ilyen hamar felébred egy kómából, annak szokott.
-Nekem...nem.-mondtam.
-És mikor jöhet ki?-kérdezte Niall.
-Olyan 4 hét.-mondta az orvos.
-Köszönjük!-mondtuk Niall-el.
/4 hét múlva/
-Akkor minden készen van?-kérdeztem Hercegem.
-Persze Hercegnő.-mondta Niall, majd lassan magához húzott.
-Szeretlek!-mondtam majd lassan közelítettem az ajkaimmal.
-Én is, nagyon.-mondta, majd megcsókolt.
-Akkor még egy gyors hasfal röntgen és mehetsz!-mondta az orvos.
-Oké.-mondtam sóhajtva, mert be kell valljam, nem ez volt a kedvenc ellenőrzésem. Lefeküdtem az asztalra és vártam. Egyszer csak az orvos kérdezett valami fúrcsát.
-Khm. Mikor voltatok utoljára együtt? Egyáltalán voltatok?
-Igen, olyan 5 hete...-mondtam.
-Figyelj kincsem felkelhetsz. De mielőtt elmennél, nézz ide.-mondta az orvos. Mit ne mondjak még mindig elég furának tűnt.
-Ez meg mi? Ez az, amire gondolok?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Avril, te terhes vagy.-mondta az orvos.
-NIALL!-kiálltottam ki, mert ő nem jöhetett be. De aztán később eszembe jutott, hogy nem így kéne elmondani neki.
-Igen kincsem?-kérdezte.
-Mehetünk haza.-mondtam.
-Oké.-mondta, majd elindultunk.
/Otthon/
Odaértünk a ház elé, én meg előbányásztam a kulcsom. Kinyitottam a házat és bementünk. Bementem fel a szobámba és megkerestem a neszeszerem. Elővettem egy terhességi tesztet. Bementem a fürdőbe és megcsináltam. Mikor kész voltam hatalmas mosoly húzódott a számra.
-Niall!-kiálltottam.
-Igen?-kérdezte.
-Mondanom kell valamit...-mondtam.
-Hallgatlak.-mondta, de ekkor megmutattam neki a tesztet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése