Niall elvitt egy házba, ahogy megmondta. Csak nem a mienkbe, hanem a sajátjába.
-Niall, hol vagyunk?-kérdeztem.
-Nálam.-mondta Niall, majd betakart.
-Ne!-mondtam.-Ott fáj!-sipítottam fel, mikor rám tenyerelt, gondolom véletlen.
-B,bocsánat nem tudtam.-kezdett el dadogni.
-Semmi.-mondtam.
-Valaki kopog, megyek megnézem ki az!-mondta, de amikor ajtót nyitott elszörnyedt.
-Ő, sziasztok fiúk!-köszönt.
-Ne szórakozz velünk! Mutasd, hol a mindenek tönkretevője!-mondta Harry.
-Harry nem ajánlom, hogy be menny!-mondta Zayn.
-Miért? Mi lesz? Elolvad,ha rám néz?-kérdezte Harry.
-Ezt szívd vissza!-mondta Niall.
-Mert? Na, engedj be hozzá, had beszéljem meg vele ezeket a dolgokat!-mondta Harry.
-Minek?-kérdezte Louis és Liam.
-Fiúk, ezt majd én elintézem ... minek?-kérdezte Niall.
-Mert a bandával semmit sem foglalkozol, mindig csak Avril, Avril ... Így nem lehet!-mondta Harry, majd elindult a szobába.
-Szia Harry!-köszöntem.
-Mi? Veled meg mi történt?-kérdezte Harry.
-Niall, ugye nem te verted meg?-kérdezte Liam.
-Dehogy, Matthew.-mondta Zayn. Szegény Niall-nek ez már sok volt, így nem nagyon tudott megszólalni.
-De akkor... Szóval ezért mentetek el!-mondta Harry.
-Igen, és amúgy is ha okolni akarsz valakit, engem okolj! Megint bedőltem annak a szemétládának ...-mondtam, majd elkezdtem sírni.
-Avril, ne sírj!-mondta Niall.-most már nem csak én védlek, hanem egy egész banda. Ugye fiúk?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Látod. És rám is bármikor számíthatsz! Nem csak így, hanem mikor majd örökké!-mondta Niall. Kicsit zavarosnak hangzott, de sikerült leszűrnöm belőle, hogy megvéd és örökké velem akar lenni.
-Jó.-mondtam, majd elmosolyodtam. Niall is elmosolyodott és megcsókolt.
-Figyu, nekem szerintem már haza kéne menni ...-mondtam.
-Haza viszlek.-mondta, majd elindultunk.
Haza értünk és apa már kint várt a kapu előtt.
-Anya?-kérdeztem.
-Mi történt az arcoddal?!-kérdezte apa.
-Majd később. Anya?
-Erről akarok veled beszélni.-mondta, de látszott rajta hogy sírásra áll a szeme.
-Apa mond már!-kezdtem ordítani.
-Ko...kórházban van.-mondta, de itt már sírt.
-De mi? Miért?-kérdeztem és én is majdnem sírtam. Niall ez idő alatt csak a kezemet fogta és szokása szerint csak bambult.
-Követett téged és valami fiatal gyerek leszúrta a parton.-mondta, de én még soha nem láttam ennyire sírni apát.
-De ez hogy lehet?-kérdeztem, majd össze rogytam.-Nem! Ez nem velünk történik! És tudnak valamit erről a gyerekről?
-Hát, menekült és anyád az útjában állt.
-Szóval menekült, mi?-kérdeztem.
-Avril, gondolod hogy?-kérdezte Niall.
-Igen, gondolom.-mondtam.
-De hogyha nem ő volt, elintézel egy ártatlan embert!-mondta.
-Te még őt véded?! Lehet hogy megölte az anyámat!-mondtam.
-Nem védem őt, csak nem akarlak elveszíteni.-mondta, majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése