19.rész:A legrosszabb iskolás nap
/Otthon/
Másnap reggel, hétfő. Elkészülődtem és indulni akartam, de előtte még egyszer neki álltam apának könyörögni:
-Apa! Muszáj suliba menni?-kérdeztem.
-Igen kicsim.-mondta.
-De ...
-Nincs de! Elmész suliba és kész!-mondta, majd kitolt az ajtón.
/a suliban/
Megérkeztem, de Sammy a szokásához híven, ahelyett hogy elém jött volna köszönteni, Zayn-nel csókolózott a szekrénynél.
-Sziasztok!-köszöntem, de a nagy nyálcsere közben nem hallották. De valami történt. Valaki rátette a kezét a szememre és míg rajta tartotta, megcsókolt. A lágy, finom ajkakról és a csókról rögtön tudtam, hogy kin az.
-Niall!-kezdtem el örülni.
-Cicám.-mondta, majd megölelt és elkezdte simogatni a hátam.
-Megyünk?
-Persze, csak még egy csók.-mondta, majd megcsókolt.
-Ez jól esett. Mehetünk?-kérdeztem.
-Ihgen.-mondta egy sóhajtás közepette.
Fölértünk az osztályba. De Niall már az ajtó előtt figyelmeztetett:
-Ne hallgass rájuk! Akármit mondanak ne felejtsd el, hogy Én itt vagyok neked!-mondta, majd megpuszilt. Nem tudom miért mondta, de éreztem hogy hamarosan megtudom. Beléptem az osztályba és már kaptam is a csúf szavakat:
-Anyátlan! Mi van? Eleged volt belőle, ezért kellett kijjebb rudalni? Megölni?-kérdezték. Csak az 5 fiú és Sammy álltak mellettem. Ez az osztálybéli összetartás.
-Nem is tudjátok mi történt! a ti kis "szerelmetek" ölte meg!-mondtam sírva.
-Matthew? az nem lehet! Ő nem tenne ilyet!-mondták a kis díszpicsák.
-Igen? Kérdezzétek meg!-mondtam, majd sírva elindultam lefele. De Niall követett.
-Cica! Várj, most hova mész?-kérdezte.
-Haza!-mondtam, majd elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése