-Mi a baj Niall?-kérdeztem, mikor láttam hogy nem nagyon örül.
-Semmi. Csak nem tetszik, hogy félbe szakítottak!-mondta.
-És ennek nem örülsz?-kérdeztem sírásra görbülő szájjal.
-Dehogy nem! Miért ne? Ez volt az álmom, csak az a baj, hogy a másikat félbe szakították.-mondta, majd megcsókolt.
-Ma úgyse lett volna jó. Főzzek vacsorát?-kérdeztem, hogy egy kicsit eltereljem a gondolatait.
-Igen.-mondta, majd leült a TV elé.
-És mit?
-Valami ehetőt.-mondta, majd elkezdett kapcsolgatni.
-Kössz.-mondtam, majd előszedtem egy pár tojást és megpróbáltam " apa módra " bundás kenyeret sütni. Mikor már kész volt, nem akartam még Niall-nek szólni, mert szép vacsit akartam. Kinyitottam az ablakot, mert eléggé befüstöltem. Mikor ezzel is megvoltam, megterítettem. Csoda! Sikerült olyat kihozni, mint eddig soha. Hát, de most kellet.
-Niall, kész a vacsora.-mondtam.
-Megyek! Hűh, azannyát!-mondta, mikor meglátta az asztalt.
-Igen?
-Szép!-mondta, majd leült.
-Köszönöm. Nem baj, hogy amikor sütöttem lebeszéltem holnapra egy vacsorát egy étteremben neked és nekem vigasztalás képen?-kérdeztem izgatottan.
-Mi?-kérdezte teli szájjal.
-Látom ízlik a főztöm. Na? Benne vagy?
-Pehrsze.-mondta sóhajtva.
-Na, én végeztem.-mondtam, mikor megettem egy kenyeret.-megyek fürdeni.
-Menny csak.-mondta, majd elvette a harmadik kenyerét.
Én még nem néztem meg az új fürdőszobánkat, úgyhogy egy élmény lesz ez a fürdés. Bementem és levetkőztem. Megeresztettem a vizet, de valamiért nem volt kedvem beszállni. Leültem a földre, és gondolkoztam.
-Még nem is mondtam el senkinek csak Niall-nek, hogy ki ölte meg anyát. De nem baj. Nem fog vissza jönni! Remélem!-mondtam, majd beszálltam a vízbe. Nem is vettem észre, hogy vagy már 1 órája bent csücsülök, csak mikor ránéztem az órára a falon. Mikor kiszálltam, Niall kopogott.
-Kicsim élsz még?-kérdezte.
-Persze, csak egy kicsit gondolkoztam.
-Oké.-mondta Niall.-Bejöhetek? Nekem is fürdeni kéne.
-Persze, már kiszálltam.-mondtam, de ekkor már nyitottam az ajtót.
Elmentem a táskámért, amiben a ruháim voltak. Felvettem valami pizsamának valót, aztán az én oldalamon való szekrénybe belepakoltam a ruháim. Mikor készen voltam, lefeküdtem aludni.
Most komi? Ki nem hal el tőle? *.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése