Felkeltem és felöltöztem. De mikor már elakartam indulni lefelé, megcsapott az a finom bundás-kenyér illat. Ez egy kicsit begyorsított. Bementem a fürdőszobába mosakodni. Jesszus! Milyen karikásak a szemeim, és az arcom ... Na, gyors kreáljunk magunkból valamit, mert nem nagyon akarok Niall előtt úgy mutatkozni, mint egy zombi. Gyorsan vettem a sminktáskámat és megcsináltam az arcom.
-Na, máris jobb!-mondtam,majd mikor apa szólt lementem. Azt hittem azért szól, mert kész a reggeli de nem. Niall jött. Várjunk, már ilyen késő van?
-Kicsim siess!-mondta apa.
-Jólvan ... itt vagyok. Mi? Niall?! Hány óra van?-áradtak belőlem a szavak.
-Neked is szia hercegnőm.-mondta Niall gúnyosan, majd megcsókolt.
-De hány óra van?-kérdeztem még mindig.
-Kérlek szépen, 11 óra van.-mondta apa.
-Mi? Mikor felkeltem csak 9 óra volt!-mondtam zavarodottan.
-Telik az idő ... Niall, nem vagy éhes?-kérdezte apa.
-De!-vágta rá rögtön Niall.
-Igen, én is.-mondtam.
-Mivel még nem ettünk, nagyokos!-mondta Matt.
-Téged ki kérdezett?
-Téged ki kérdezett?-ismételte gúnyosan Matt.
-Gyerekek elég, ne veszekedjetek!-csapott szét közöttünk apa.
-Mától már úgyse fogunk.-mondtam, majd nevettem egy ördögit.
-Miért? mi lesz ma?-kérdezte Matt.
-Elmegyek.
-Hova?
-Valahova. Még csak az kéne, hogy megtudd, és ott is tudjál zaklatni!
-Ott is tudjál zaklatni ...-ismételte megint Matt.
-Apa szóljál rá, vagy felképelem.-mondta mérgesen.
-Nem érek rá!
-De apa! Hogy van az, hogy Avril elmehet, én meg nem?-kérdezte Matt.
-Mert ő 20 éves, te meg 17. Persze, majd 17 évesen elengedlek a nagyvilágba!-mondta apa mérgesen.
-Igen!-válaszolt vissza Matt.
-Befogtad?-kérdezte tőle apa.
-Ihgen.
-Okos gyerek.-mondta apa elégedetten.
-Niall, indulhatunk?-kérdeztem, mikor megettem a kenyerem.
-Igen.-mondta, majd elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése