60.rész: Készületek.

Hi Beauty! :)

Ígéretemhez híven szombatonként hozom a részeket. :) Sajnálom, hogy még mindig nem jutottam el sem az esküvőig sem a leány/legény búcsúig, de ez nekem új. Igyekszem a tőlem telhetőtől a legtöbbet kihozni majd azokból a részekből. :D Na, térjünk a lényegre. Megvolt az előző részhez a 2 komi, nagyon szépen köszönöm!! Hihetetlenek vagytok! <333 És a látogatásaim... ezt is nagyon szépen köszönöm!! Ma mikor néztem 3317 (!!) és ez számomra nagyon nagy. :) Főleg, hogy egy nap 100+ látogatások vannak.... Imádlak bennetek! <3

" Annyi mindent szeretnék Neked mondani, de nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a Veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy azalatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (....) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat, az átvirrasztott éjszakákat. Hallani fogom a nevetésed, látni fogom az arcodat és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mint képzelnéd. " ~Nicholas Sparks. 



-De édesem! Nem vihetem vissza! Kérlek! A kedvemért!-nézett kiskutyaszemekkel. Sarokba szorított. Tudja, hogy ennek nem tudok ellen állni. Ekkor lepillantottam Niall mellé, aki mellett ott ült Blue és szintén kiskutya szemekkel bámult rám.
-Áruló.-szorítottam össze a szemem. Niall elkuncogta magát, majd átkarolt.
-Kérlek...-szuszogta a fülembe. Vagy 10 perc gondolkodás után eltoltam magamtól.
-De nem fogsz kinevetni...-mondtam, majd elvettem tőle az ajándékot. Egy fehérnemű párocska volt, fekete csipkékkel.
-Kimennél?-néztem fel rá.
Megrázta a fejét.
Hát jó. Szenvedjen, ha akar. Lassan elkezdtem lehúzni nadrágom, de éreztem magamon a kék szempárt. Mikor végleg letoltam, hatalmas nyelést halottam. Félve felnéztem, ekkor két, golflabda méretű, gyönyörű kék szempárba ütköztem. Szegény lefagyott. Észrevétlenül elkezdtem kitolni Őkegyelmét az ajtón, majd becsuktam azt. Levetkőztem saját fehérneműmbe. Valaki szemét pihentette hátamon. Hátra fordultam, majd felhúztam a szemöldököm.
-Blue.-morogtam, ekkor kutyám rám emelte gyönyörű tekintetét, majd mellém ballagott és leült.
Kicsatoltam melltartóm majd lassan levettem. Ekkor Niall benyitott.
-Kész?-kérdezte. Eltakartam kebleim kezemmel, majd fújtattam. Niall félre húzta a száját.-B...bocs!-mondta, majd bevágta az ajtót.
Megfogtam általa választott fekete melltartót, majd felvettem magamra.
-Nem is olyan rossz...-fintorogtam. Ekkor a a bugyit is átvettem, majd végig mértem magam.-Na? Blue, mit szólsz?
Blue teljesen olyan képet vágott, mintha mosolyogna. Kicsit megijedtem, de végül megráztam a fejem és megálltam az ágy előtt pár centire.
-Jöhetsz!-kiáltottam el magam. Kivágódott az ajtó, majd Hercegem lépett be rajta. Szája elé tartotta kezét, majd szaporábban vette a levegőt.
-Tudtam... tudtam, hogy....-nagyot sóhajtott-hogy túl gyönyörű leszel. -Elpirultam, majd lehajtottam a fejem. Niall közelebb jött, majd felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Szeretlek.-mondta, majd megcsókolt.
-Szeretlek.-mondtam csókunk végén. Niall ekkor felemelt, majd szépen lerakott az ágyra. Fölém tornyosult, majd elkezdte levenni ajándékaim. Én sem haboztam, Ő ruháit bontogattam. Egy gyönyörű estét töltöttünk együtt, amit talán egyikünk sem felejt el soha.

/ 6 nap múlva/
Elég hangulatmentesen teltek napjaim, de Niall és a fiúk, no meg persze Sammy mindig feldobtak valamivel. Délben kómásan törölgettem szemem, majd naptáromra pillantottam.
-Te Jesszus Mária szent atya jó isten!-ordítottam el magam, majd kipattantam az ágyból.
-Mi van már?-kérdezte Niall, majd a fejére húzta a párnát.-Inkább búj vissza mellém Édes.
Ekkor megfogtam a naptárt, majd lerángattam róla párnát és a takarót és az orra alá dugtam.
-Látod? Ma hetedike van! És nehogy megkérdezd, hogy mi van a hetedikével, mert végleg kiborulok!-Niall pislogott kettőt, majd káromkodott egy sorozatot.
-Ugye nem késtünk még el?-kérdezte, majd ő is felállt.
-Azt még nem, szerencsére. De jól elfelejtettük...-bólogattam. Niall ekkor közelebb jött, majd magához húzott.
-Jóreggelt puszi?-kérdezte egy kaján vigyor kiséretében.
Megcsókoltam.
-Hmm, édes a szád.-nyalta végig sajátját, mikor elváltunk. Kérdőn felhúztam szemöldököm, de Ő csak nyalogatott.
-Mit ettél?-kérdezte, majd lerakott a konyhában a pultra. Ment a hűtőhöz.
-Tegnap ettem egy kis csokit. De mit csinálsz?-nevettem. Niall ekkor előhozott egy csokiszirupos üveget a spelyzből.
-Megeszlek.-mosolygott kajánul még mindig. Nagyon nyeltem, amikor a pólóm eltávolította rólam. Nem foglalkozott vele, hogy melltartóban vagyok, behintette felső testem csokisziruppal. Óvatosan elkezdte lenyalni. Ilyet még sosem csináltam-de nem is értem miért-erős nyögések szaladtak ki a számon, amikor simogatott. Niall keze a fenekemre tévedt, majd megmarkolt.
Úgy éreztük ezt a csodás pillanatot semmi sem tudná félbe szakítani, de hát egyvalami-vagy fogalmazzunk úgy valakik-ránk nyitottak.

-Sziasztok!-köszöntek Sammy-ék. Niall ekkor leemelt a pultról, de lábaim még mindig derekára voltak kulcsolva.
-Sziasztok!-köszöntünk mi is meglepődésünkben.
-Ti aztán tudtok.-nevetett Zayn, majd leült a díványra.
-Nem akartunk zavarni, csak tudjátok ugye ma van a legény/leány búcsú meg... hát... éppenséggel van még egy ok, amiért átjöttünk.-nevetett Sammy.
-Igen?-kérdeztük egyszerre Niall-el.
-Hmm.... Amiket itt alkottok, teljes hangerővel hallani nálunk is.-rötyögött még mindig Sammy, majd leült Zayn mellé, akik egyszerre röhögtek és várták a válaszunk erre. Őszintén? Erre mit lehet mondani? Semmit. Röhögj velük együtt.
-Niall, tegyél le.-mondtam, és szerelmem megtette. Oda mentem Sammy-hez, majd kérdőre vontam.-És mit vegyek föl? Mikor megyünk? Te viszel, ugye? Zayn meg Niall-t, igaz?
-Nyugi Csaje, úgy csinálsz, mintha a te esküvőd lenne.-nevetett Zayn.
-Először is fürödj le, azután kiválasztjuk a ruhád. És igen, én viszlek. Zayn pedig Niall-t.-kacsintott Sammy, majd elindított.
Úgy tettem, ahogy mondta. Mikor kész lettem, körbe tekertem magamon egy törülközőt, majd vissza mentem közéjük.
-És most?
-Niall, menj fürdeni, Avril gyere.-adta Sammy a parancsokat. Mindenki úgy tett, ahogy mondta. Elmentünk a szobámba, majd bele se tellett öt percbe, kiválasztott nekem egy ruhát.
-Ezt veszed!-mondta, majd felém nyújtotta a darabot:

fölvettem őket, majd ránéztem Sammy-re.
-Na?
-Szép vagy.-mosolygott.
-És te nem akarsz átöltözni? Mármint, melegítőben jössz?-kérdeztem, majd nevetve végig pásztáztam Sammy-t.
-Na jó, én is keresek valami göncöt.-nevetett, majd keresett magának egy ruhát:

felvette, majd megpördült körülöttem.
-Gyönyörű.-mosolyogtam.
-Köszönöm, Princess.-kacsintott, majd belekarolt a kezembe és elindultunk le a lépcsőn. A fiúk már nem voltak itt, így nekünk is indulni kellett.
-Mehetünk?-kérdezte Sammy, majd megrántotta a táskát a vállán. E mozdulattal szemem a hasára terelte. Szép kerek már. :) De jóóó!
-Ühüm.-bólintottam.-De hova megyünk?
-Az legyen meglepi.-mosolygott, majd beültünk az autóba és elindultunk.

Mint mondtam, még nem nagyon írtam ilyen részeket, de megpróbálkozom velük és őszintén remélem, hogy pozitív irányba szárnyal a téma. :) Szombaton jön a következő, azaz már a hivatalos leány/legény búcsú. :D Addig is össze tudna jönni 3 komment? Nagyon nagyon örülnék neki. :) Tudom, sokat beszélek, de ez azét van. hogy tartsam bennetek a lelket. :) További szép napot! :D