55.rész:Moments

Sziasztok Embikék! Igen, itt vagyok.*meghajolás* Nem, nem akartam szemét lenni, sőt ez a blog nekem is fontos. És nagyon-nagyon köszönöm a sok bíztatást. Miattatok vagyok.:) Nem akartam kiszúrni veletek. De ettől eltekintve, khm. 55.-rész, jó olvasást.:D



-Uram, jól van?-jött hozzám egy rendőr.
-Én igen, de...-mondtam, majd szerelmemre néztem, aki eszméletlenül feküdt a fűben. Odafutottam hozzá és leguggoltam mellé. Sírni kezdtem. Magamat hibáztattam mindenért, ha nem veszek vele össze, ez mind nem történik meg! De ekkor nyöszörgő hangot hallottam, majd lenéztem.
-Nhiall...-nyöszörgött Avril.
-Itt vagyok Hercegnőm!-mondtam, majd megfogtam a kezét.
-Nhiall-mondta újra a nevem, majd rám vetette kék szemei fényét.
-Itt vagyok és nem megyek többet el-mondtam, majd egy csókot leheltem a szájára. Ekkor felállítottam és átkaroltam. Nem hagylak el többé...-suttogtam.

/Harry-nél, Avril/
Az úton megbeszéltük, hogy valójában hogy is lesz tovább. Niall azt akarja, hogy költözzek vissza a házunkba. De vajon jó ötlet? Nem is tudom... Hát, gondolkodtató, az egyszer biztos.
-Na, Avril? Mire jutottál?-kérdezte Niall Harry házának kapujában, majd átkarolt. Gondolkodtam, hogy mit lenne érdemes mondanom, de végül is miért ne? Hisz szeretem teljes szívemből és nem akarok még egy ilyen tragédiát. Bólintottam. Niall elmosolyodott és megcsókolt. Néha úgy érzem, mintha már ezer éve együtt volnánk... De mi még mindig szeretjük egymást, legalábbis remélem. A szerelem nem olyan dolog, amivel játszani szabad...-gondolkodtam, majd benyitottunk.
Szerencsére mindenki ott volt még, így megtudtuk beszélni ezt a kis félreértést. De mielőtt megszólalhattam volna, Niall kezelte az ügyet. Mindenki előtt átkarolt, majd megcsókolt.
-Hát Ti?-mosolygott Sammy, akit épp Zayn füzögetett. Gondolom ki kéne már elégíteni a párocskát... Jah, gondolom én, aki már mióta nem csinálta. Okos.
-Újra kapcsolatban.-morogta Niall, majd kezeit a derekamon pihentetve, fejét a vállamra hajtva lecsukta a szemét és dölöngélt.
-Ohh, a szerelem.-mondta Zayn, majd megcsókolta Sammy-t.
-Szerintem mi megyünk.-mondta Sammy, majd megfogta Zayn kezét és lassan hazaballagtak.
Mondtam már, hogy mily szép látványt rejtenek a szemnek? Nagyon szép pár. És még én is örülök, hogy Sammy-nak van valakije és így nem kell folyton a fiúkról való dumáját hallgatni. Nem, így csak Zayn-ről áradozik naphosszat. De ez a jó. Szerelmes és férjhez is megy.
-Kicsim, mi nem menyünk?-motyogta a vállamon Niall.
-De nem kéne először a cuccaim összeszedni, meg Harry-t értesíteni?-motyogtam vissza.
-Elfelejtettem.-nevetett,majd fejét az enyémnek nyomta. Tényleg olyan mint egy törődést igénylő kölyök. De én így szeretem, mert ha még nem foglalkozna velem...
-Akkor gyere Horan.-mondtam, majd kézen fogtam és elindultunk az emeletre. Lehoztuk, jobban mondva Niall hozta a cuccaim, mert nem engedte, hogy megerőltessem magam. Kár hogy nem tudja, hogy idefele is én hoztam... Míg Ő lecipelte a cuccaim az emeletről, én benéztem Harry szobájába. Ott feküdt az ágyon és be volt burkolva egy...hogy is tudnám leírni...negatív burokkal. Egyáltalán nem volt boldog. Leültem mellé, de most én sem azt az igazi boldogságot érzem, amit mindig mellette, hanem lehangolódást.
-Harry mi a baj?-nyögtem ki végül.
-Mi lenne?-kérdezte szipogva.
-Kérlek mondd el.-motyogtam. Ekkor Harry Superman-t megszégyenítő gyorsasággal átölelt és mondani kezdte.
-Elmész és itt hagyod az emléket nekem. Avril, én akarok a barátod lenni... Én akarlak nap mint nap magamhoz ölelni, én akarlak csókolni amikor csak lehet, és...és azt akarom, hogy az enyém légy!-mondta ki nemes egyszerűséggel. Nem tudtam semmit se tenni... Láttam rajta, hogy szenved, de most, hogy elmondta még tehetetlenebbnek érzem magam. Ekkor Harry suttogott valamit a fülembe.
-Ígérem, nem fogok semmit se tenni a kapcsolatotok ellen. Ígérem, akkor csókollak, ha Te kéred. Én csak szeretném ha boldog lennél Avril.-mondta, majd elengedett. Már mikor kimondta, hogy velem akar lenni, már akkor sírtam, de most... Patakokban folytak a könnyeim az arcomon. Harry letörölte őket, majd engedélyt adott az elmennivalómhoz.
-Most menj.-mondta, amikor Niall hangját hallottuk. Szólongatott.
-Biztos nem lesz semmi?-kérdeztem.
-Biztos.-próbált mosolyogni, de nem tudott. Én elindultam ki az ajtón lassan, de a folyosón nem bírtam tovább menni. Ha vissza megyek és engedélyt adok a csókra, jobban összetörik, vagy jobb lesz neki?-gondolkodtam, de nem bírtam. Visszafutottam és Harry meglepett tekintetével találtam szembe magam. Közel hajoltam hozzá, majd kimondtam a bűvös szót.
-Harry, csókolj meg.-Harry szeme kikerekedett, de végül elmosolyodott. Ő is közelebb jött, míg ajkunk- hacsak egy pillanatra is-de végül egybeforrt.

-Édesem!-halottam Niall hangját.
-Most mennem kell.-mondtam akár egy gyerek a barátjának. Harry csak bólintott, majd visszadőlt az ágyra. Kimentem és Niall már várt.
-Indulhatunk?-mosolygott azzal a csibészes félmosolyával amit annyira szerettem. Csak bólintani tudtam, majd elindultunk haza. Hogy tehettem? A csók egyáltalán megcsalás? Én hülye! Csak azért tettem, hogy Harry jobban érezze magát... De ettől csak jobban fog szenvedni, hisz már érezte a csókom és ha tetszett neki? Több ilyen malűrt nem fogok véghez vinni. Nem leszek kurva! Én Niall-t szeretem és meg kell állapodjak mellette. De ez akkor sem volt hűséges. Egy gonosz ribanc vagyok...-marcangoltam magam belülről, amikor megérkeztünk.

/otthon, végre/
 Benyitottam az ajtón és Niall belépett szorosan mögöttem. Leemelte a táskát, amikor izmai megfeszültek karjában. Közelebb mentem, majd végig simítottam mellhasán. Ekkor Niall magához húzott és testünk ütközött. Nem lehet...-gondoltam, majd eltávolodtam tőle. 
-Mi a baj?-kérdezte, majd leült egy székre. Én közelebb mentem és ekkor az ölébe húzott. Átkarolt, majd ringatott.-Valaki bántott?
-Nem.-feleltem.-Niall, egy kapcsolat akkor az igazi, ha őszinték vagyunk és mindent elmondunk a másiknak, igaz?
Bólintott.
-Te nem tettél még semmi olyat, amit el akarnál nekem mondani?-kérdeztem. Szégyellem a pofám, hogy nem merem másképp elmondani, de amikor minden szép, miért kell elrontanom?
-Egyedül ez a Katy-s ügy volt az, amit nagyon megbántam... De ez mellett semmit nem követtem el a kapcsolatunk ellen.-motyogta a hajamba.
-Akkor jó.-mondtam. Nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek neki elmondani...
-Várj, az egész úgy kezdődött, hogy valamit mondani akartál.- Itt az idő. Fel kell mutatnom mindent.
Sóhajtottam. Fájdalmas képet vágtam, majd hátra fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Mi történt?-kezdett megijedni.
-Niall, valamit be kell valljak, de nagyon megbántam...-mondtam, majd könnyeim utat törtek maguknak.
-Na, kicsim! Kérlek mondd el, csak nem olyan szörnyű.-mondta, majd magához ölelt.
-Niall, én csókolóztam Harry-vel.-mondtam, majd könnyeim újra megeredtek. Niall értetlenül nézett, mint aki fel se tudná fogni milyen súlyos a helyzet.
-És tudom, megérdemlem. Csinálj velem amit akarsz! Tőlem meg is ölhetsz. Már így is úgy érzem, hogy semmi keresnivalóm ezen a világon.-mondtam, majd lehunytam a szemem. Ekkor Niall leheletét éreztem a nyakamon. Kinyitottam a szemem egy gyönyörű szempárral találtam szembe magam. Persze, rögtön rabul ejtett. Niall megcsókolt, majd keze combomra vándorolt.
-Avril...-suttogta alig halhatóan.
-Igen?-suttogtam én is. Nem számíthatok megbocsájtásra. Hát, várom a megtorlást.
-Többet SOHA ne mondj ilyeneket. Tudd, hogy én soha nem emelnék rád kezet! Nem bántlak! Ezt most elnézem egy botlásnak, mert hanem mennék el mellette, én szégyellném magam a Katy-s ügy miatt.-mondta hihetően-legalábbis engem meggyőzött. Fölálltam, majd megfogtam a kezét.
-Van kedved megnézni egy filmet?-kérdeztem. Niall elmosolyodott, majd felállt.
-De csak ha Én választhatok.-kacsintott, majd magához húzott, kipréselve köztünk az összes levegőt.
-Rendben Horan.-nyomtam egy puszit a szájára, majd elindultam a konyhába pattogatott kukoricát csinálni. Mikor beraktam a mikróba, rákönyököltem a pultra és nézni kezdtem Niall-t. No, meg persze gondolkodta is, hogy hogy tudtam a mélyből újra feljönni, aztán megint le, de valahogy nem...mert valaki megtartott. Hát persze. Egyszerű a válasz. Az a valaki nem más, mint Niall Horan. Gondolatmenetemből Niall ébresztett fel, aki megtalálta a filmet.
-Avril, a Szerelem és más drogok?-kérdezte, majd felém jött a filmmel. Elhúztam a szám, mert most nem volt ínyemre a romantikus dráma, de legyen. Nézzük.
Bólintottam.
Niall elmosolyodott, majd berakta a filmet. Leült a díványra. Kész lett a kukorica, kiszedtem a mikróból. Megfogtam és kiöntöttem egy tálba. Odavittem Niall-hez, majd elmentem egy takaróért. Leültem mellé és betakartam magunkat. Niall átölelt, majd enni kezdtünk.
Nagyjából 2 óra múlva-mikor már a filmnek nagyjában vége volt-Niall még mindig ölelt és bambult magából előre. Megijesztett.
-Niall, valami baj van?-kérdeztem.
-Nem mondtam mindent el...-a hosszú időre nyúló csend után végül kinyögte.
-Miről beszélsz?-nevettem hamisan.
-El fogok menni és egy darabig nem jövök haza.

/Sammy/
Mikor hazaértünk, bemenekültem a fürdőbe. Persze, Zayn nem hagyta. Bejött utánam és...és...bemocskoltuk a fürdőt. Nagyjából úgy egy órával rá készek lettünk, majd Zayn egy törülközőt tekert oda, majd kijött. Én szintén ezt cselekedtem, majd feltöröltem a fürdőt. Ezután kimentem Zayn-hez, aki az ágyon feküdt és nézegette a laptopját.
-Mi olyan érdekes?-kérdeztem, majd hátulról átkaroltam.
-Áh, csak a Twitter, tudod.-mondta, majd kattogott tovább, közben nyelve végig simította ajka körvonalát.
-Én is bejelentkezhetek?-kérdeztem, majd elengedtem az izmos, kidolgozott felső testet.
-Hmm, tessék.-mondta, majd engedte, hogy odamenjek. Én elkezdtem menni, de Zayn kapott az alkalmon és lerántotta rólam a törölközőt majd rácsapott a fenekemre.
-Baszd meg Malik!-mondtam kedvesen.-Mi van? Nem csaphatok a barátnőm seggére?-kérdezte, majd markolászni kezdte a fenekem.
-De-de..-mondtam, majd felmentem a fiókomra, de nem volt könnyű írányítani, mert Zayn folyton markolászott.
-Tudod mit? Ide kérek egy tetkót.-mondta, majd belecsípett egy területbe a fenekemen.
-Khm. hogy mondod?-kezdtem nevetni.
-Akarok egy tetkót a seggedre Taylor.
-Ha téged ez boldoggá tesz.-vontam vállat.
-Engem Te teszel boldoggá.-ragadta meg a karom és maga alá terített. Nem erdékelte, hogy mesztelenül fekszem alatta, hogy akár most rögtön meg kaphat. Nem. Tudatni akarta velem, hogy szeret, márpedig én vettem az adást. Próbáltam a tőlem telhetőnél is jobban válaszolni és azt hiszem értette.

/Katy/
Kudarcot vallottam. De mikor elvittek azok a mocsokláda rendőrök megfogadtam, hogy visszatérek. Nem fogom hagyni, hogy ők egymásé legyenek. Pfú, nevetséges. Márpedig kifogok szabadulni ebből a rohadt, büdös, koszos cellából és megölöm, ha addig élek is!! Zárjanak akár örökkévalóságig ide be emberölésért. de megtettem és nyugodt szívvel fogok itt csücsülni.-gondoltam, miközben cellám ágyán tördeltem az újam és terveltem, hogyan tudnék elszökni.

Ennyi lett volna Manók.:) remélem tetszett. Szeretném, ha komiznátok.:D Nem olyan nehéz... Nem soká jön a folytatás, addig is várjatok türelemmel.:)