53.rész:Szükségem van Rá!

Sziasztok! Igen, jól látjátok a helyzetet. Nem tudom megállni, hogy ne folytassam, így a szünet jóformán szart sem ért... De itt van már az 53.rész (jesszusom) és jó olvasást szeretnék kívánni!:D



Louis tágra nyílt szemmel körbe nézett, majd gyors lekapcsolta a tv-t. Harry kiadta neki a parancsot, hogy takarítson föl. Ő addig felkapott a kezébe és felvitt az emeletre, a szobámba. Az ajtót benyomta a hátával, majd letett az ágyra. Én befordultam a fal felé és az egyik párnát magamhoz szorítottam.
-Avril, nyugodj meg. Ezen is túl jutsz majd valahogy... Tudd, hogy én mindig itt vagyok neked!-mondta, majd lefeküdt mellém és elkezdte a hátam simogatni. Ekkor Louis nyitott be. Sokkal normálisabb volt a megszokottnál. Szerintem még őt is megijesztettem...
-Harry, nem tudok megnyugodni, érted? Szeretem!-üvöltöttem Harry-vel, pedig nem tehet semmiről. Harry kicsit megilletődött.
-Akkor, én most megyek....-mondta Louis, majd elhagyta a szobám.
-Mi?! Nem az volt, hogy elfelejted?-kérdezte Harry, majd felült.
-Egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni. A számomra olyan volna, mint a megsemmisűlés. Az, hogy ott van valahol, és nem lehet az enyém...-mondtam és könnyeim csak úgy ömlöttek a szememből. Harry felállt, majd az ajtó felé sétált.
-Most hagylak aludni. Talán később még vissza nézek.-mondta, majd lassan elhagyta a szobát, melyet nekem szántak.

Nem tudom, hogy mikor fordult minden rosszá, de egyszer megtörtént. Valahogyan, és nem tudom visszafordítani. Szeretem, de ez nem állapot. Együtt tudnék élni egy olyan sráccal, aki megcsalt? Vagy, ha a legrosszabbra gondolunk, nem is szeret? Istenem, hogy érdemeltem ezt ki? Elöszőr elveszed a gyermekem, most pedig azt, akit a világon a legjobban szeretek? Köszönöm szépen, de tényleg...-a végtelennek tűnő önsajnálatból egyszer csak kizökkentett valami. Megláttam a szemem sarkában egy gitárt. Harry-nek van? Vagy Louis-é? Nem tudom, de az a lényeg, hogy van egy utolsó mentsváram. Fölálltam és elővettem. Énekelni kezdtem.

Mikor befejeztem, az ölemben pihentettem tovább a gitárt. Nem is vettem észre, hogy újra sírni kezdtem. Tényleg szükségem van Rá. Nagyon úgy tűnik, hogy képes lennék vele együtt élni. Nagyon szeretem!

/Harry/
Fölálltam a díványról, majd elindultam Avril szobája felé. Hirtelen gitár hangjára lettem figyelmes. Odatapasztottam a fülem az ajtóhoz, majd hallgattam. Tudtam, hogy Avril kivan, de ennyire? Szerintem ilyen időkben nem is rám volna szüksége, hanem Sammy-re... De legalább boldog vagyok, hogy ennyi időt rám áldozott.-gondoltam, majd mikor vége lett az énekének, benyitottam.
-Szia Avril!-köszöntem.
-Szia Harry.-mondta, majd bámult tovább előre.
-Szépen énekelsz.-próbáltam hesegetni a feszültséget.
-Harry, ne...-mondta, majd eldőlt az ágyban.
-Figyelj, mi lenne, ha holnap átmennél Sammy-hez?-tértem a lényegre.
-Jól van.-mondta, majd befordult a fal felé.
-De most aludj. Jó éjt.-mondtam, majd kimentem és a saját szobámat vettem célba.

/Niall/
Nem tudom mi van velem azóta, amióta szakítottunk, de nem vagyok magamnál. Nagyon hiányzik, és ezt be kell lássam. Katy viszont tök más. Olyan, mint egy plasztikcica. Mégcsak szépnek se mondható, mert átesett a ló másik oldalára. Hiányzik Avril nagyon. Valahogy meg kéne békítenem... De hogy? Meg van!
-Katy! Merre van a gitárom?-kérdeztem. Utálom, hogy folyton elpakolja a cuccaim...
-Elraktam.-vágta rá.
-De minek?!-emeltem fel a hangom. Ki tud egy ilyen nővel együtt élni? Jajj, Avrilem...
-Na, jó... Beraktam a szekrénybe. De minek neked most a gitár? Inkább gyere és játszunk!-mondta Katy, majd lefeküdt az ágyba. Én nem foglalkoztam vele, hanem mentem a gitáromért. Kivettem a szekrényből, majd előkészítettem magamnak holnapra. Azután megfogtam egy párnát és egy takarót, majd a díványra tettem és ott aludtam.

/Reggel, Avril/
Fölkeltem, majd megtöröltem a szemem. Érdekes. Most nem volt rossz álmom, sőt jó se. De még csak álmodni se álmodtam. De ennek örülök.-gondolkodtam, majd elmentem a fürdőszobába. Megmosakodtam, letusoltam, majd felvettem a ruhám:

majd lassan leballagtam a lépcsőn. Louis már fent volt, és készítette a reggelit.
-Jó reggelt Cicuka!-köszönt Louis.
-Jó reggelt Louis.-nevettem. Újra jókedvem van. El is felejtettem, hogy milyen jó érzés boldognak lenni... Ekkor Harry jött le szintén a lépcsőn.
-Jó reggelt Csillagom!-mondta Harry, majd megölelt.
-Neked is Napocskám!-mondtam nevetve.
-Hogy aludtál?-kérdezte, amikor elengedett.
-Egész jól, köszönöm.-mondtam, majd leültem a székre a tál müzli elé, amit Louis készített.
-Akkor jó.-mondta Louis, majd elkezdett enni.-Te, hallottam ahogy tegnap énekeltél!
-Igen?-kérdeztem.
-Igen! És? Kinek szól?-faggatott.
-Öhm, szerintem ez egyértelmű, úgyhogy hagyd Avril-t szépen és nyugodtan megreggelizni!-mondta Harry, majd ő is leült enni. Mikor megettem, felálltam.
-Skacok, én mentem.-mondtam, majd elindultam.

/Sammy-éknél/
Odaértem a jól ismert utcához. Tudom, hogy nem abba a házba kell menjek, de legszívesebben berontanék a lakásomba és megcsókolnám. Nem, ezek csak gyermeki álmok...-gondoltam, majd becsöngettem Sammy-ékhez. Mikor Sammy meglátott, majd kiugrott a szeme a helyéről.
-Avriiil!!!-mondta, majd a nyakamba ugrott. Nagyon örülök, hogy újra találkoztunk ennyi idő elteltével... Na meg persze megtudjuk beszélni a dolgokat.
-Szia Sammy!-mondtam, majd vissza öleltem.
-Gyere be!-mondta Sammy, majd beljebb tessékelt.
-Ki az?-kiabált le Zayn az emeletről.
-Sammy új udvarlója!-ordítottam vissza. Igen, másokkal egész jól elvagyok, de mikor egyedül kell lennem... Akkor kerít igazán hatalmába a fájdalom.-gondolkodtam, majd akaratom ellenére is fájdalmas képet vágtam.
-Mi az?-kérdezte Sammy először nevetve, majd komoly lett.
-Semmi...-mondtam, de még mindig kavarogtak bennem az érzések.
-Na kivel csalsz te meg engem, Asszony?-jött le Zayn az emeletről majd odament és megcsókolta Sammy-t.
-Nem csallak meg. Avril jött.-mondta Sammy, majd leült a kanapéra. Én mellé ültem egy székre, majd megkérdeztem.
-Már négy hónapos megvan, igaz?
-Persze. Lassan öt is lesz.-mondta Zayn.
-Értem.-mondtam, majd ültünk tovább és beszélgettünk. Egy pár óra elteltével felálltam, majd közöltem.
-Szerintem én megyek. De nem lenne baj, ha holnap is átjönnék?
-Persze, hogy nem.-vágták rá egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd elmentem.

/Később, Sammy/
Álltam a konyhában, amikor Zayn megjelent és kezeit a háta mögé rejtette.
-Szia Zayn.-köszöntem furcsán.
-Szia Sammy,  figyelj, mondani szeretnék valamit...
-Igen?-kérdezem, majd rákönyököltem a pultra.
-Hát, ebben kétség kívül nem én vagyok a legjobb, de te már megajándékoztál egy csodás dologgal, és most én jövök!
-Igen?-kérdeztem, majd felhúztam a szemöldököm. Ekkor Zayn letérdelt.
-Samanta Taylor, hozzám jönnél feleségül?-kérdezte, majd elővette a dobozt és a gyűrűt. Gyönyörű volt.
-Igen igen igen!-fakadtam sírva, majd szerelmem vállára borultam. Ekkor Zayn megfogta a kezem és ráhúzta a gyűrűt.
-Most már csak az esküvő és hivatalosan is az enyém vagy!-mondta, majd megcsókolt.

Remélem elérte a várt hatást.:D És ne haragudjatok ez a szünetes dolog miatt, bolond vagyok. Nem soká hozom a kövi részt, addig is várjatok türelemmel. Komizni nem vétek!:D