Forever and always

1.rész: Egy fárasztó sulis nap ...
Sziasztok! Sajnálom, hogy megint töröltem,de nem jó ... De most az egész történetet megváltoztattam, úgyhogy talán.

Hétfő volt. Nagyon örülök, mert megint suli ... Ránéztem az órámra az ágyam mellett és mint látom, kicsit késésben vagyok ... Nem is kicsit! Nagyon! Hiszen már fél nyolc van ... Gyorsan magamra húztam a pólóm és egy gatyát. Levágtáztam a lépcsőn, bekaptam pár falatot és indultam. Pekhem volt, mert anyáék sem voltak otthon. Így hát elindultam. Annyira siettem, hogy be se zártam az ajtót. Siettem, mert nem akartam, hogy Matthew azt higgye megint vissza utasítom ... Mint tudjuk, nem vagyok egy szívtipró, ezért én az ilyen ügyeket úgy intézem el, hogy egyszerűen nem megyek suliba ... De ezt szeretném! Mint tudtuk, a fiúk csak azért szerettek, mert jól nézek ki ... De Matthew nem. Ő megmondta.

/Suliba/
Nagy nehezen beértem a suliba. Sammy már lent fogadott:
-Te hol voltál? tudod hogy lekéstél az első óráról? -kérdezte.
-Elaludtam és nem. Matthew?-kérdeztem.
-Fönt. Beszélni akar veled. Tudtad,hogy 5 új osztálytársunk jön?-kérdezte.
-Uhh, nem. Mikor?-kérdeztem.
-Ma jönnek!-mondta Sammy.
-Azt sejtettem! De Matthew! -mondtam.
-Ja! Nekik most órájuk van, de az után biztos beszél veled!-mondta Sammy.
-Oké.-mondtam, mikor csöngettek.
-Sammy. csöngettek!-mondtam.
-Rohanny!-mondta Sammy, majd úgy meglökött, hogy pofára estem a lépcsőn.
-Ez miért volt?-kérdeztem.
-Fuss!-mondta.

/szomorú beszélgetés/
Rohantam fel a lépcsőn és mikor Matthew osztályánál jártam épp nyílt az ajtó és jól kupán vágott. Csodák csodája, Matthew jött ki az ajtón és mikor észre vette, hogy a földön fekszem, meg se kérdezte hogy vagyok, csak annyit mondott beszélnünk kell és magával rántott.
-Figyi Av ... -kezdte el.
-Igen?-kérdeztem.
-Szakítanunk kell ...-mondta és már láttam hogy sírásra áll a szeme.
-Miért?-kérdeztem és ekkor már jócskán sírtam.
-Mi nem illünk össze ... és ... -kezdte el.
-Mi és?-kérdeztem itt már szinte bömbölve.
-Ne sírj!-mondta.
-De mi és?-kérdeztem mérgesebben.
-Én már nem szeretlek!-mondta.
-Tudod, ebbe csak az fáj, hogy ezt ilyen sokáig húztad.-mondtam, majd elmentem.



Láttam messziről, hogy Sammy végig bámul minket. Mikor befejeztük és elrohantam a WC-be Sammy követett és kérdőre vont.
-Na?Mi volt? Av te sírsz!-mondta.
-Szakítottunk!- mondtam, majd becsöngettek.
-Jössz?- Kérdezte Sammy.
-Igen.-mondtam, belenéztem a tükörbe és a szemem helyett csak feketét láttam, úgy kisírtam.
-Ezen az órán jönnek az új fiúk!-mondta Sammy.
-Király ...-mondtam.

Bementünk a terembe, de már egy tíz perce elkéstünk óráról. Bementünk és a tanári asztal előtt 5 fiú állt.
-Csak hogy megjöttetek!-mondta mr.Adams, a tanár.
-Köszönöm a bókot! -mondtam, majd leültem. A göndör srác nagyon nézett. Egy párszor rám is mosolygott.
-Osztály, hagy mutassam be a brit osztálytársaitokat, az One Direction-t!
-Azta! Király!-ordibált mindenki csak én nem.
-Harry Styles! Avril mellé fog ülni, Niall Horan az üresbe Liam Payne-val, Zayn Malik Sam mellé, és Louis Tomlinson ide ül előre! -mondta mr.Adams.
Harry leült mellém.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Oda nézzenek! Harry most jött és máris dumál? -kérdezte mr.Adams
-Nem.-mondta  Harry.
-Elhagyott a pasim.-mondtam.
-Az gáz ... -mondta Harry.