51.rész: Újabb dráma

Sziasztok Drágiciám!;D Nem tudom eléggé sajnálni, hogy ilyen későn hoztam a kövi részt csak tudjátok eléggé nehézkes munkába vágtuk otthon a fejszénk... Megpróbálom tovább nem rabolni a ti-és saját időm, itt a kövi jó olvasást!



Pontosan ahogy gondoltam. Harry. Miért nem hagy nyugtot nekem? Miért nem hagyja meg a felemelő érzéseket? Nem elég neki, hogy beleegyeztem a hülye ötletébe?-gondolkoztam magamba. Nem is vettem észre, mikor Niall leugrott rólam, és felkapta magára a takaróm.
-B...bo...csá...nat!! Én...én...-próbált mentegetőzni Harry. Felvettem magamra a törülközőm és és kihívtam az ajtó elé.

-Megmondanád mégis mi a fészkes fene volt ez?-kérdeztem Harry-től rettentő dühösen. Tönkretette a... áhh, már rágódni se érdemes rajta.
-Ezt én is kérdezhetném!-kacsintott rám.
-Harry Styles, ennél jobban ne akarj felidegesíteni!-mondtam most már eléggé olyan, olyan paradicsom piros  fejjel.
-Jól van. De még is mi volt ez? Békeközösülés?-kuncogott a bajsza alatt.
-Harry...-morogtam.
-Jól van, jól van...-nevetett még mindig.
-És valójában miért is jöttél te föl?-kérdeztem. Kezdem egy kicsit kínosnak érezni a szitut. Jó, tudom Harry mikre képes a nők terén de ez akkor sem volt semmi...
-Hát tisztázni! Mivel beállított Niall, gondolom nem fogsz oda jönni hozzám...-mondta Harry lehajtott fejjel.
-Figyelj Harry. Igen, ez valószínű csak az volt, ahogy mondtad. Egy békeközösülés.-mondtam, majd egy féloldalas mosolyra húzódott a szám.-De még nem merek újra vissza költözni Hozzá. Sammy-éknek meg ott a baba, kisebb-nagyobb bajuk van nálam. Így hát... Áll még az ajánlatod?
-Persze!-mondta Harry egy hatalmas mosollyal. Aranyos. Vajon mennyire van értem oda's vissza? Vajon szenved?
-Köszönöm!!!-mondtam, majd a nyakába ugrottam.
-Bármikor!-mondta, majd megszorított.
-Ne aggódj, Harry! Egyszer neked is fog jönni egy szép lány!-súgtam a fülébe.
-Hát, remélem.-mondta, majd elengedett.-Mennem kell le. Segítenem kell apádnak.
-Mégis mibe?-húztam el az egyik szemöldököm, majd elröhögtem magam. Harry segít apámnak?
-Klotyótakarítás. Nem egy szimpi munka tudom, de segíteni szeretnék.-mondta Harry, majd elindult le a lépcsőn. 
Mit tegyek??? Miattam szenved! Úr Istenem... Ilyen még soha nem volt velem... Egyszerre két srác... Nagyon fáj, mert ha az igazit választom, a másik megsemmisül! Mit tegyek? Nem akarom, hogy Harry összetörjön!!! Nagyon aranyos fiú, de nem az esetem... Valaki segítsen!!
Néztem egy darabig az üres lépcsőt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy könnyek szöknek a szemembe. Miért velem történik ez?!

Mikor össze szedtem magam, vissza mentem a szobába. Niall már fel volt öltözve és ott állt a szoba közepén. Lehajtotta a fejét és a cipőjét bámulta.
-N...Niall mi a baj?-kérdeztem elvékonyodó hangon. Vajon hallotta?
-S..semmi...-mondta, majd rám emelte az íriszeit.
-Hát akkor miért vagy ilyen morci?-kérdeztem mosolyogva.
-Felsoroljam?-mordult rám.
-Mi? Neked most mi bajod van velem?-hőköltem hátra.
-Akarod hogy bőven kifejtsem, vagy ne mondjak semmit?-vágott hülye fejeket.
-Légyszíves.
-Harry. Érzem, hogy van valami köztetek és talán emiatt nem erős a kapcsolatunk?-nézett rám értetlen tekintettel.
-Igen szeretem őt, de csak barát ként! Nagyon kedves meg minden, de akkor sem az én esetem... De, mi? Te most féltékeny vagy?-haraptam bele az alsó ajkamba.
-Igen! Féltékeny vagyok!-morgott-halottam, már oda is mész haza, nem hozzám!
-Szóval hallgatóztál. Gratula. Én el akartam mondani, most hogy idejöttél és csináltuk én még nem érzem azt, hogy nekem feltétlenül vissza kell menjek... Nem akarok veled veszekedni. Nem akarlak újra elveszíteni!
-De azt mond meg hogy miért pont Harry?-morgott összezárt foggal, majd elkapta a karom és erősen megszorította. Ezt hogy tehette? Még soha nem bántott! Nem hiszem el!...
-Niall ez fáj!-mondtam, majd egy könnycsepp is legördült az arcomon.
-B...bocsánat... Nem tudom mi van velem...-mondta, majd leült az ágyam  szélére és a kezét az arcába temette. Sírt. Lassan közelebb mentem hozzá és leültem mellé.
-Valójában mi a bajod?-kérdeztem.
-A Harry-s is, de...de bűnt követtem el...-mondta, majd rám nézett.
-Mit csináltál?-kerekedtek ki a szemeim.
-Én...én... Ohh, Avril ez olyan nehéz!
-Niall kérlek mondd el!-mondtam, majd megsimogattam a hátát.
-Katy leitatott és...és... Ohh, még mindig nem értem hogy történhetett...
-Még is mit?-nagyot nyeltem.
-Lefeküdtünk érted? Ezért is jöttem, hogy elmondjam... De nem bírtam megállni, hogy ne tegyük meg azt... Istenem, annyira utálom magam!!-mondta, majd felállt és járkálni kezdett a szobába. Láthatólag várta mit fogok lépni.

Hát hogy mit? Nem tudom! Még soha senki sem csalt meg!! Matthew is mielőtt új nőcit keresett bejelentette, hogy szakít. De ez megcsalás? Akkor nem jártunk... Látjátok, fogalmam sincs mit kell tennem!!

-Niall szerintem jobb lenne, ha most elmennél...-mondtam még mindig fel sem fogva a történteket.
-Avril nagyon sajnálom! Én...én nem voltam magamnál!-kezdett közeledni, de én fölálltam.
-Takarodj!-sziszegtem az orrom alatt, majd leültem az ágyra és úgy sírtam ahogy belefért. Niall megértette. Összeszedte magát, majd elment.

/Niall/
Tudom, hogy nagyon nagy marhaságot tettem és megértem Av reakcióját. Valószínű én sem cselekedtem volna másképp fordított helyzetben. Lementem a lépcsőn, és lassan az ajtóhoz sétáltam. Bennem volt az a késztetés amikor a kilincset lenyomtam, hogy vissza fordulok és megcsókolom. De nem tettem. Elmentem haza Londonba.

Asszonyom!;D Ígérem a következő rész már az ön része lesz! Hamarosan jelentkezem! Sziasztok!:)