52.rész:Egy újabb utazás, mely nem a várt eredményt hozta

Na? Senkit nem zavarnak az újítások?;D Tetszenek?:P Komiba kérem!*--* Hát, igazából már nem nagyon tudom hogy folytatni a blogot, úgyhogy elképzelhető, hogy majd lesz egy kis szünet.:( De addig is itt az 52.-ik rész, jó olvasást!



Csak ültem az ágyon, arcomat tenyerembe temetve és bőgtem. Avril, tényleg ilyen fontos neked ez a fiú? Megéri? Megéri szenvedni érte? Hisz még csak nem is szeret! Ez első adandó alkalommal megcsal, amikor lehetősége nyílik rá! Tudom, nagyon fájdalmas lesz ez a lépés, de ha boldog életet akarok, el kell felejtsem Őt. Ez majdnem egyenlő a halál kísértésével, de meg kell tennem. Pápá szerelem, heló depi!-gondolatmenetemből a kivágódó ajtó zökkentett ki. Egy férfi alak jött be, majd leült mellém.
-Harry...-mondtam, majd megöleltem. Ő volt a támaszom. Most, hogy nem tudok Sammy-hez se fordulni, egyedül Harry van itt nekem. Ő az én napom. Ha nem lenne, már megsemmisültem volna.
-Mi történt?-búgta a hajamba.
-Niall... megcsalt...-szipogtam. Harry szemei kikerekedek.
-Mi?! Mégis kivel? Dehát őt nem ilyennek ismertük... Ő...ő tisztelte a nőket!-hadart.
-Azzal a Katy-vel, vagy kivel!-sírtam.
-Sajnálom.-mondta Harry, majd megszorított.
-Harry, mikor megyünk haza?-kérdeztem.
-Neked mikor jó?
-Ma? Ma mennyünk!-vágtam rá.
-Akkor ma megyünk.-mondta Harry, majd elkezdte pakolni a cuccait. Én kerestem magamnak egy megfelelő ruhát:

amihez hozzá fűzném, hogy most nem hisztiztem. Mikor felvettem, én is úgy cselekedtem, ahogyan Harry. Összepakoltam a cuccaim, majd megfogtam a táskám pántját. Nehéz volt, de megbírkozok vele. Felvettem a hátamra, majd Harry mellé álltam. Rám várt. Lassan leballagtunk a lépcsőn egyenesen a tűzvonalhoz. Mégpedig apámhoz. Meg is találtuk a konyhában. Éppen ült a kedvenc helyén és olvasta az újságját. Félénken megszólaltam.
-Apa...-fölnézett az újságjáról, egyenesen ránk.
-Ti meg hova készültök?-kérdezte, majd levette a szemüvegét. Rögtön rá akartam vágni valami hülyeséget, de Harry észnél volt.
-Mrs.John én el akarom vinni a lányát vissza Londonba.-mondta Harry magabiztosan.
-De hát még csak most jöttetek!-fakadt ki apa.
-Igen apa, de mondtam hogy csak látogatóba jövök. Ennyi nekem bőven elég volt! És bocsánat, de tudtommal felnőtt nő vagyok és most már én döntöm el, hogy hova megyek és kivel találkozok! De javíts ki ha nem így van!-apa álla majd nemhogy leesett mondanivalóm hallatán. Remélem megértette, hogy nem tarthat vissza örökké.
-Jól van, menj. De ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra!-mondta, majd adott egy puszit a homlokomra.
-Megígérem.-mondtam, majd eltávolodtam apámtól. Lassan elindultunk ki az ajtón.

/a reptér felé/
Nem állt modómban unatkozni Harry mellett. Mindig talált valamit, amiről hosszan tudott beszélni. Végül is, ez tetszett benne. Ő volt az a srác, aki nem hagyja a másikat elesni. És ezt a kitartást, ezt becsülöm benne igazán. Hogy mikor ilyen vagyok, még így is kiáll mellettem.
-És szerinted mi van Sammy-ékkel?-kérdezte Harry, de én nem figyeltem. A saját kis világomban jártam, és véletlenül kicsúszott két szó a számon.
-Köszönöm, Harry.
-De most mit?-kezdett el nevetni. Hosszan gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék, mert nem akarom megjátszani magam. Végül kinyögtem az igazat.
-Mindent amit értem teszel. Nagyon-nagyon köszönöm és örülök, hogy ezekben a nehézkes időkben is van aki mellettem áll. Aki nem más, mint te.-Harry gondolkodott. Végül hatalmas mosolyra húzódott a szája, azt hittem beleszakad kétoldalt. Kinyújtotta a kezét felém és én nem ellenkeztem. Megfogtam a kezét, majd körbekulcsoltam az ujjaimat az övéin. Így sétáltunk végig egészen a reptérig. Harry folyamatosan szóval tartott, így nem tudott kisérteni a sötétség vagy a bűntudat.

/ a gépen/
Hát, mit mesélhetnék? Minden rendben volt, hisz egymás mellett kaptunk helyet. Már nagyon vártam, hogy hazaérjek Londonba. Végre egy normális valaki oldalán. De nem mondom, hogy köztünk bármi is lehetne. Én nem leszek olyan szánalmas, mint Niall! Ő megtette, Ő dolga. Akkor már legalább remélem jól szórakozott...

/otthon, vagyis nem... Harry-nél/
Harry végig mutatta az utat és közben jót röhögtünk. Végül gépiesen, de sikerült megtalálni a lakását. De mielőtt bementünk, Harry megállított az ajtónál.
-Valamit mondanom kell.
-Igen?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem egyedül lakom.-nyögte ki.
-Mégis kivel?-nevettem hamisan.
-L...Louis-sal.-bámulta a cipőét.
-És? Bírom őket, még ha néha össze lehetne téveszteni őket egy háromévessel észjárás gyanánt.-nevettem.
-Oké.-nyugodott meg.-És az se baj, ha néha összejön itt a banda?
-Nem, legfeljebb olyankor elmegyek otthonról.-vágtam rá, majd elkezdtem lassan lépkedni. Harry benyitotta az ajtót, én meg szorosan mögötte mentem. Igaza volt, mert Louis-t rögtön kiszúrtam. Igaz, nem volt nehéz... Egy szál alsógatyában ott állt a szoba közepén és egyik kezében egy répát fogdosott, a másikban egy kitömött madarat. Bárki mondjon bármit, én jót röhögtem.
-Sziasztok!-üdvözölt Louis.
-Szia Louis.-mondtuk egyszerre Harry-vel.
-Avril? Avril Brow?-jött oda Louis.
-Igen Louis.
-Neked nem Niall-el kéne lenned? Mi történt? Ki vele!-mondta, majd leült egy székre. Egy kicsit se zavartatja magát, á dehogy.
-Hát, tudod vannak a viszonzott, tökéletes szerelmek. A miénk nagyon úgy néz ki, hogy viszonzatlan volt.-valltam be. Louis majdnem elröhögte magát, Harry a konyhából figyelt minket.
-Hát, tudod Harry-nek most nincsen senkije és te tet................-de nem tudta befejezni, mert Harry jóvoltából egy nagy répa fejbe találta.
-Áú... Harry, a répáim!-ugrott fel Louis és odament Harry-hez, majd vállba bokszolta.-Kérjél bocsánatot tőle!
-Jól van, bocs. De Louis, ez a dolog maradjon köztünk!-suttogta Harry.

/este/
Ez a két marha tuti biztosan biztosította a jóllétemet. Vagy összekaptak valamin, vagy megjátszották a hülyét. Bár Louis-ról nem nagyon hiszem, hogy megjátsza. Leültem a díványra, amikor Harry hozott egy kakaót.
-Tessék.-mondta, majd oda nyújtotta. 
-Köszönöm szépen.-mondtam, majd elvettem. Leült mellém és karjait kinyújtotta mögöttem. Átkarolta a vállam, amikor Louis hátulról szintén "beugrott" a díványba.
-Nézzük a híreket!-mondta, majd bekapcsolta a tévét. Egy ideig hallgattuk az időjárást, meg az etyepetye mindenről, amikor hirtelen meghallottam egy emlékezetes nevet. Az a név volt, mely még régen elcsábított, aztán összetörte a szívem. Előregörnyedtem, majd íriszeimet a tv-re vetettem.

"Szőke után barna
És most következzenek sztárhíreink. Nem rég hallottuk "szomorúan", hogy egy újabb sztárkapcsolatnak lett vége. Niall Horan (a One Direction énekese) nemrég jelentette be, hogy szakított barátnőjével, Avril Brow-al. Hogy ebben mi az érdekes? Nemrégiben paparazziaink képeket lőttek a fiatal énekesről, amit egy újabb nővel van. És ez nem kamu, hisz Avril szőke hajú, Niall pedig egy barnával csókolózott fél órákon át. Hogy mit szól ehhez Avril? Szerintünk még nem látta, vagy egyszerűen nem vesz róla tudomást."

Amint meghallottam, hogy "újabb nővel" kiesett a kezemből a pohár. Hát minden igaz... Ez a Katy-s ügy. De miért van az, hogy én vagyok az, aki szív? Én vagyok az, akit egyedül megvisel? Élet, miért vagy ilyen igazságtalan? Niall, remélem jól szórakozol!!

És íme, az 52.rész. Imádom!:D Élvezetes írni. A blogszünet nagyon úgy tűnik, hogy meg lesz tartva. Addig is jó olvasást! Komikat követelek!:3