66.rész:Összetörve..

Hi Beauty,
mostanában egyre kevesebb időm van írni. :// Ígéretemhez híven ez a blog már természetes úton fog véget érni, de nem ígérem, hogy kezdek tényleg elkezdem azt az újat. Tudom, ígértem azt is, de olyan "semmirenincsidőm" vagyok mostanában. :( Örülök, ha le tudom tenni a seggem. Ezt majd még átgondolom. Lehetséges, hogy befejezem ezt a blogot és nekiveselkedem, de lehetséges, hogy csak idővel rá fogom megpróbálni. Így is nehéz, nem mindennapi történet lenne, attól félek, hogy az én írásomból nem tetszene. Nyugtassatok meg, hogy nem így van. :)
Nagyon szépen köszönöm annak az embernek, akinek nem tetszett a 64.rész, kifejezte és köszönöm. :) Legalább tudom, hogy min kell javítanom :)
Mostmár csak jó olvasást szeretnék kívánni :)



Egy pillanatra megálltam, majd körbe néztem. Igazán el kellett gondolkodjak azon, hogy vajon hol tervezi ezt az egészet. Van olyan bátor és meg merne ölni nagy közönség előtt? Mondjuk az utcán? Hát persze! Megvan, hogy mit akar! Az a raktár... de vajon hol is volt? Gyerünk Avril, emlékezz! Egy park... egy utca és egy sikátor... most már tudom! Meg kell keressem azt a raktárat, hogy kezdődhessen újra az ördögi kör..

/1 óra múlva/
Kifizettem a taximat, amit még idefele fogtam, majd megindultam a park felé. Félve körbe néztem, az emlékek egymáson felülkerekedve száguldottak végig az agyamon. Valahogy olyan érzésem volt, hogy innen többé nem szabadulok. Ez talán a halálom napja lesz..
Nagyot markolva a bátorság édes cukorkáiból fogtam magam és csak úgy besétáltam a legközepébe. Váratlan volt még számomra is de az utóbbit még én sem gondoltam volna. Egy fekete kabátos ember jött egyenesen felém, majd egy fegyvert húzott elő a kabátja zsebéből. Tudtam, sőt éreztem, hogy ezek lesznek az utolsó pillanataim... Úgy éreztem, nem érdemlem meg, hogy büszkén halljak meg, így végig lábam pásztáztam. Ekkor éreztem, ahogy egy kéz körbe fonódik csuklómon, majd követi azt egy kötél is. Hát hiába készültem...
-Katy, te vagy az?-a válaszban szinte biztos voltam, de mégis meg kellett kérdeznem. Ekkor levette kapucniát, fekete, mű haja csak úgy tündökölt ugyancsak mű arcán.
-Talált süllyedt.-vigyorgott. Mindig is volt egy olyasfajta, utálat érzésem ez a nő ellen, de most.... Mondhatni olyan, mintha a börtön helyett gumiszobába zárták volna.
-Most megölsz?-kérdeztem már az autóban. A múltkori beszélgetésünk szintén nagyrészt az autóban történt, nem valami fényesen. Ám most az a különbség, hogy kicsit sem félek tőle.
-Hát, mondhatjuk így is, de mivel olyan drága és szép vagy és ha talán mégis sikerülne elszöknöd tőlem, még mielőtt megölnélek, megkínozlak és összetörlek. Megcsonkítlak és megvágdoslak, gonosz szavakkal foglak illetni amíg te nem könyörögsz, hogy öljelek meg. Hogy tetszik?-kérdezte mosolyogva. Összeborzongtam. Hogy érti, hogy megcsonkít? Megvágdos és megkínoz? Hogyha sikerül elszöknöm, maradjon tőle valamim?
Félelmem vissza fojtva bátran hatalmas levegőt vettem.
-Nagyon is jól.-még magam is meglepődtem, milyen jól sikerült meghazudtolnom magam. Félelmemnek semmi jelét nem érzékeltem, szerencsémre. Egyedül attól félek, hogy többet tényleg nem találkozhatok Niallel. Vagy esetleg komoly kárt tesz bennem ez a műribanc és bújdosnom kell?
-Hehhe, azt majd meglátjuk..-kacsintott, majd újra félelmetes, ijesztő nevetésben tört ki. Nem tehettem mást, szorosan hozzá bújtam az üléshez, majd megpróbáltam magam nyugtatni, hogy az utóbbiakból semmi sem igaz.
Az út többi fele sem telt jobban, el kell, hogy gondolkodjak: komolyan mondtam én azt, hogy nem félek tőle?

Mikor oda érkeztünk, ő kiszállt, én pedig szorosan az üléshez bújva vártam mi történik. Megkerülte az autót, majd az én oldalamon kinyitotta az ajtót. Belekapaszkodott hajamba, majd húzni kezdett az autóból kifelé.
-Katy, ez fáj!-próbáltam védekezni, de a kötéllel a csuklómon lehetetlen volt. Csak tűrtem és tűrtem. Berángatott a raktárba, akár egy kutyát a pórázon, majd lelökött az ott található székbe. Elképesztő gyorsasággal mellettem termett, leguggolt és a bokám is hozzá kötözte a székhez.
-És most? Mihez fogsz kezdeni?-sziszegtem fogamon át. Talán lehet, hogy nem kellett volna, mert van egy olyan érzésem, hogy ezzel csak jobban inspirálom.
-Hümm... lássuk csak..-mondta, majd lehajolt és fölvett a földről egy fémcsövet.
-Azzal meg... ne, ne!-könyörögtem, de ő nem kímélt. Egy hatalmasat sújtott fejemre balról, majd jobbról de nem volt neki elég. Még nem.
Számból ömlött a vér, fejemen hatalmas sebek, lihegve rá meredtem, ekkor elkapta a fejem kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
-Látni akarom mi van a szemedben, amikor felszabdalom  a combod!-vihogott, majd elővett egy kést és és beleszúrta a combomba. Felvágta azt egészen térdemig, majd vissza szúrta az első sebbe.
-Hmm... fájdalom és félelem. Hogyan tetszik?-mondta, majd elfordította a combomból kiálló kést.
Sikítani kezdtem, de hamar zihálásba torkollott. Ránéztem, majd lenyalva a vért a számról, felé köptem egyet.
-Szóval nem volt még elég-mondta, majd kihúzta a kést a lábamból és másik combom felett lebegtette.
-Kérlek, kímélj meg.-könyörögtem, de nem sokat hatott.
-Hopsz.-mondta, amikor elengedte a kést és rátenyerelt. Csak ordítottam és ordítottam, a sok vér már szinte rémisztő volt.. mintha egy horror filmet néznék.. csakhogy én vagy az áldozat.

Azt hittem egy kicsit felalélhatok a sok kínzás alól, de sajnos nem így történt. Ahogy abba hagyta az egyiket, hozta a másikat.
-Készen állsz a következőre?-nevetett, majd hozott egy pengét.
-Persze, hogy készen állok.-mondtam, majd köhögtem egyet. Számból csak úgy bugyogott elő a vér.
Katy megfogta a pengét, majd mikor az első vágást meg akarta ejteni, megérkezett az első mentsváram. Éreztem, ahogy zsebem zizegni kezd, majd elmosolyodok.
-Ez... ez meg-mondta, majd kiszedte a zsebemből a telefonom és felvette.

-Szia Avril! Remélem tudod, hogy a fiúk holnap mennek turnéra.-megismertem a hangot, tudtam, hogyha Katy bármit tesz/mondd most jönnek a rendőrök. De mégsem tudtam örülni. Féltem Sammy-t, nagyon.
-Szia Sammy! Mondd gyorsan, mert Avril-el van még egy kis... öhm... elintéznivalónk.-Katy szokásához híven nevetett és vihogott. Őt nem lehet meglepni.
-K..ki vagy te és mit csináltál Avril-el?
-Hát már meg sem ismersz? Rossz kislány.-Katy lebiggyesztette az ajkait, de aztán hamar újra nevetni kezdett. Egy őrült pszihopata..
-K...katy? Te meg..? Nem börtönben vagy?
-Kösz. Képzeld el, hogy nem. Ja és öm, adósságot fizetek vissza! Bye!-mondta, majd lerakta a telefont.

-Ezt nem úszod meg szárazon.-sziszegtem, fogamon keresztül, zihálva.
-Már megúsztam. Hol is tartottunk?-kérdezte, majd elkezdte felvágdosni a kezem.
-Niall soha nem szeretett téged..-mondta, miközben végig felszabdalta a karom-Csak kihasznál-ekkor áttért a másik kezemre.
-Csak a szexre kellettél neki-suttogta a fülembe, majd az arcomat is vágdosni kezdte.
-Egy testi öröm vagy számára..
-A személyes kurvája..
-Elég! Hagyd abba, most!-ordítottam, majd könnyeim megeredtek. Arcomon lévő sebeket csípni kezdte a sós folyadék, de nem érdekelt.
-Velem így nem beszélsz!-mondta, majd jobb szemem sarkától az orromon át a szám széléig húzott egy csíkot a pengével.
Ha tudtam volna, hogy hogy nézek most ki, biztos sírva fakadok, bár most igazán nem ez érdekelt. A kínzásom alatt átgondoltam ezt a dogot és arra jutottam, hogy én élni akarok! Nem most akarok még meg halni, főleg nem, ha van egy olyan ember aki mellett érdemes is élnem..
De.. hogyan tovább?
Mi lesz így velem?
Hogyan fogok elmenekülni?
Szerettem volna tudni ezekre a kérdésekre a választ, de akárhogy törtem a fejem, sehogy sem jöttem rá. Féltem, hogy talán nem is sikerül. Ha csak a reményben bízhatok, elég nagy szarban vagyok.. Bár, azért Sammy is megijedt. Szoktam azon gondolkodni, hogy hogy kerültem ilyen társaságba..
Nekem miért nem sikerül?
Én miért nem lehetek boldog?
Persze a választ soha senki nem tudja..