62.rész: Sammy és az ő nagy napja :) Első rész

Hi beauty,
tudom, hogy korábbra ígértem, de tudjátok, hogy eleve milyen szétszort vagyok plusz verset tanulni... Persze. Ja, meg az idegeim eszik... szakítottam a pasimmal, úgyhogy most kész idegroncs vagyok.
De miattatok nem adom fel. :) Megígértem, betartom.
Reméltem azért jó lesz és tetszeni fog, bármennyire vagyok/voltam szarul. :/
Remélem tetszeni fog Asszonykám! Megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni belőle...hát... remélem sikerült.
És nagyon sajnálom, hogy két részben sikerült össze rakni, de nagyon hosszú lenne. :/ Bocsánat!
Na, nem csacsogok itt tovább, jó olvasást! :D

Utállak, mert vonzol, de nem vagy elég erős ahhoz, hogy elgyere és teljes egészében magadhoz ragadj.



Éreztem, ahogy karomon végig siklik egy puha kéz. Erre keltem fel. Morogva kinyitottam a szemem, majd újra lehunytam.
-Sammy, még öt perc.-nyögtem, majd újra el akartam volna bóbiskolni.
-Asszonykám, szerintem én voltam az, aki tegnap fúl részegre itta magát.-kuncogott reggeli mély hanglyán, majd újra végig simított a kezemen.
-Niall!-mondtam, majd letepertem az ágyon.
Megcsókoltam.
-Hiányoztál a tegnap estéről.-morgott, majd egy kósza tincset a fülem mőgé türt.
-Hát most itt vagyok.-suttogtam.
-Tudom.-sóhajtott, majd felült. Valami nincs rendben.
-Niall, minden rendben?-követtem a példályát.
-Hát, nem.-mi van veled, Édes?
-Miért?-kérdeztem, majd oda térdepeltem hozzá.
-Hát, ezért.-mondta, majd megfogta az oldalam és maga alá gyűrt. Erősebbnek bizonyult, így tehetetlennek érzem magam. Ekkor csiklandózni kezdett.
-Tudom, hogy ezt szereted.-nevetett. pfú, nagyon...
-Niall, engedj el, mert bepisilek!!-mondtam, majd éreztem, ahogyan könnyezni kezdek.
-Ömm... nem.-mondta, majd áttért a fájdalmasabb helyekre.
-Niall, tényleg őszintén imádom mikor ilyen vagy, csak nem ezekben a helyzetekben!-ordítottam. Szemem elhomályosult, éreztem, ahogyan elönt egy újfajta érzés. Próbáltam ellenkezni, de nem tudtam.
-Varázsszó?-kérdezte, majd megfogta a kezeim és fejem mellé tette őket.
-Szeretlek.-mondtam, majd beleharaptam alsó ajkamba.
-Na ezt már szeretem. Én is.-mondta, majd csókolni kezdett. Arcomról, lassan áttért a nyakamra. Megszívta egy kicsit.
-Ne, ez csikis.-mondtam majd megfogtam két vállát. Egy kicsit megmarkoltam.
Nevetni kezdett.
-Szeretem, amikor vonaglassz alattam.-mondta, majd eddigi testem pásztázásából-ugyanis egy szál bugyiban és pólóban voltam-áttért a szemem vizsgálásába. Várod, hogy mit válaszolok? Szeretlek.
-Ugye tudod, hogy ez két értelmű?-kérdeztem, majd végigsimítottam az arcán.
-Hogyne tudnám-felelte hirtelen-hisz én is két értelemben használtam.
Ez egy kicsit meglepett, de ugyan úgy a fellegekben jártam. Szeretem ezt a fiút, mindennél jobban.
-Niall?
-Igen?
-Szeretlek.

Ekkor kuncogást halottunk a konyhából.
-Én is szeretlek Avril.-hallottam egy hülye hangot a könyhábol. Basszus...
-Igen? És meddig?-halottuk az elöző párját. Niall-el kínosan egymásra néztünk, majd felálltunk.
-Sammy és Zayn. Ahogy gondoltam.-mondtam, majd nevetni kezdtem.
-Ki más...-nevetett Sammy is.
-Ti is itt.... khm. aludtatok?-kérdezte Niall.
-Igen, muszály volt.-mondta Zayn, majd fejrázva rám nézett. Én csak egy "mi van?" pillantást vetettem rá, majd mentem Sammyhez.
-És most mi légyen?-kérdeztem, majd megöleltem.
-Gyere Asszonyom, öltözzünk fel.-mondta Sammy, majd bementünk a szobámba. Kiválasztottuk a ruháinkat.
Én ezt vettem:

Sammy pedig ezt:

-És most?-kérdeztem, majd idegesen tördelni kezdtem az ujjam.
-Megyünk a ruhámhoz.-suttogott mosolyogva. Nem bírtam ki, sikítani kezdtem.
-Igen? Igen? Huh...-teljesen magam alatt vagyok, pedig nem az én esküvőm. (látod Asszonykám? még én is várom! :3-a szerk.)
-Igen, de psszt.-mondta, majd elkezdett kilögdösni aza ajtón.
-Sziasztok fiúk!-mondtuk, majd elmentünk.

/ a boltunk/
Megérkeztünk a multkori boltba és az eladónő hatalmas örömmel fogadott.
-Itt vagytok lányok.-mosolygott.
-Bizony.-mondtuk Sammy-vel. Sammy odasomfordált a ruhályához, majd könnyezni kezdett.
-Na, ne sírj mert...mert én is sírni fogok!-mondtam, majd megöleltem.
-Gondoltad valaha is?-kérdezte könnyes szemmel.
-Mit? Azt, hogy Zayn Malik fog feleségül venni? Megfordult már a fejemben.
-És hogy ílyen lesz a nagy napom? Fáj a fejem, már gyermeket várok egy csodálatos apátol akit a világ minden kincséért sem lennék képes ott hagyni.-sírt Sammy.
-Nem. De Zayn csodálatos ember és nagyon nagyon jó kezekben vagy nála.-nyugtattam.
Bólintott.
-És Niall se olyan rossz. Amúgy, ő nem tervezte...tudod...hogy...izé.
-Nem tudok róla.
-Értem. Na, készüljünk.-csapta össze a tenyerét.
-Hozom a ruhát!-mondta az eladónő.

/egy óra múlva/
-És készen leszek az eskvőmre?-türelmetlenkedett Sammy. Fura ez a terhesség...
-Készen lesz, ne aggódjon.-mondta az eladónő, majd felhúzta Sammy ruháján a cipzárt.-És ön nem tervezett ilyesmit?
-Egyenlőre nem. Nekem csak egy jó kis estélyi kéne...-mondtam, majd körbe néztem.
-Még ne  is kérdeztem... leszel a tanúm?-kérdezte Sammy, majd oda állt a tükörhöz.
-Igen!-mondtam, majd az eladónő meghozta a ruhám.
Az én ruhám:

És Sammy ruhája, a várva-várt csoda :) :

-Gyönyörű vagy.-könnyeztem.
-Te is.-sírt ő is.
Az eladó megcsilt a hajunk plusz a sminkünk és már indultunk is a helyszínre.

/Sammy/
Igen, ma van életem legszebb napja. Most éppen a templomhoz sietünk az autómmal. Nagyon izgulok, görcsöl a gyomrom... Remélem nem szúrom el!!

Azért amilyen gáz lett, remélem csak megérdemel egy "like"-ot. :) Vagy max. egy vélemány nyílvánító megjegyzést. Nyugodtan írjatok, még a negatívat és elfogadom, mert legalább tudom, hogy mit csináljak másképp. :) Szóval, bátran. :D
További szép napot!
Puszi, Petra. :)