58.rész:Egy új barát... vagy inkább társ?

Sziasztok Manók! Az előző részhez tartózó kellemetlenségek miatt megpróbálom vissza fogni magam.:) Amúgy jó az, hogy így hozom a részeket? Túl hamar jönnek? :$ Sajnálatos módon a sulis időszakban csak hétvégén tudom majd hozni a részeket, ha tudom. :/ De remélem így is fogjátok olvasni. :D

" Össze vagyunk kötve, ha akarjuk, ha nem. Láthatatlan szálakkal, de mindig ott vagyunk egymás életében és tudjuk, össze tartozunk. "



Magamhoz húztam, majd csókolgatni kezdtem nyakát. Avril csak ölelt, mint egy kislány az anyukáját. Lassú csókok után úgy döntöttem, kéne valami maradandót is tervezni. Valamit, amiből emlékezni fog rám, ha turnén leszek. Kikerestem egy jó pontot a nyakán, majd erősen megszívtam.

/Avril/
Éreztem, ahogy Niall össze vissza csókolgat és mit ne mondjak, jól esett. Kezei végig a fenekemen pihentek. Mikor a legjobban tetszett a dolog, éreztem, ahogy megszívja a nyakam. Rögtön oda kaptam a kezem.
-Ezt miért?-mondtam, majd tapogatni kezdtem a sebet.
-Hogy emlékezz rám. És ahogy látom egy darabig fogsz is.-kuncogott, majd kezét a sebre helyezte. Ekkor bejött egy hölgy a női mosdóba. Érdekesen ránk nézett, de mi csak nevetni tudtunk. Aztán végül is vissza mentünk a többiekhez.

-Mi van nyakaddal?-kérdezte Sammy, amikor leültem.
-Semmi, beütöttem.-hazudtam. Azért, ettől eltekintve élvezetes volt.
-Aha. Nekem van egy jobb ötletem. Vécézés közben kiszívta a nyakad egy vámpír, avagy-és Niall-re emelte a tekintetét.
-Na jó, Niall volt.-ismertem be.
-És volt más is?-érdeklődött.
-Mi?-néztem értetlenül.
-Tudod, AZ.
-Jah, most éppen nem. Sajnos.-nevettem.
-Perverz.-mondta Sammy és szintén nevetett.
-Ki? Még hogy én? Ugyan kérlek.-nevettünk még mindig.
-Ja, mert én vagyok, igaz?-kacarászott Sammy.
-Hát...-szólt közbe Zayn. Ekkor Sammy összeszorította fogait, összeráncolta a szemöldökét és Zayn-re meredt.
-Avril a perverz.-mondta Zayn kikerekedett szemekkel. Sammy és én elismerően bólintottunk, majd Zayn átkarolta és puszilgatni kezdte Sammy-t.

-Édesem, nem megyünk haza?-kérdezte Niall 1 óra elteltével. Már majdnem mindenki otthon volt már, csak Paul-ék és Zayn-ék voltak már csak itt, így beleegyeztem.
Elköszöntünk mindenkitől, majd hazafelé vettük az irányt. Beültünk az autóba és egész hazafele vezető úton csak nevettünk.

/Otthon, késő este/
Kikerestem a kulcsom, majd benyitottam. Leraktam a táskám, majd elindultam a fürdőszoba felé. Levetkőztem, majd beálltam a tusoló alá. Nyomtam a kezembe a tusfürdőből, majd végig kentem magam. Ahogy eresztettem hátamra a meleg vizet, jóleső nyögések hagyták el szám. Hajam a víz hatására hátamhoz tapadt. Dúdolászni kezdtem.

Mikor kész voltam megtörülköztem és felvettem a pizsama együttesem. Jelen esetben egy póló és egy bugyi. Végleg elkészültem és kimentem Niall-hez, de Ő már nagyban aludt. Elmosolyogtam magam, majd lefeküdtem mellé és hozzá bújtam. A következő pillanatban átfonta körülöttem a karjait és megpuszilta a fejem.

/Reggel/
Ásítottam egyet, majd szemeim hozzá szoktattam a világossághoz. Nehézkesen felemeltem a fejem, majd Niall-re néztem. Kis édes. Ott szuszogott, összekócolt hajjal... Túl sokáig néztem, így felébresztettem. Kinyitotta szemeit és rám vetette a kék íriszeket. Még ennyi idő után is kábulatba ejt...
-Jó reggelt Hercegnőm.-mondta, majd egy puszit nyomott homlokomra.
-Neked is Hercegem.-mondtam, majd megcsókoltam-Mi mára a terv?
-Hmm. Szeretnék neked valamit... valamit nem is tudom. Ajándékozni? Esetleg venni?-kérdezte, majd magához húzott és hajammal kezdett babrálni.
-De mit? És minek?-fintorogtam. Az az igazság, hogy nem nagyon szeretem, ha valaki ajándékot vesz nekem.
-Egy barátot.
-Niall, a barátságot nem lehet megvenni.
-Tudom-nevetett-Ő nem is olyan barát lenne.
-Hát akkor?-néztem szembe vele.
-Egy kutya.-vágta rá. Mi? Egy kutyus? De hát...nem is tudnám mit kezdenék vele... Meg aztán Buksinak milyen sors jutott? Még egyszer nem merném vállalni.
-Niall nem hiszem, hogy...-Niall elhallgattatott egy csókkal.
-Avril, ha távol vagyok akkor is azt szeretném tudni, hogy te a legnagyobb biztonságban vagy itthon. Gondolkoztam, hogy mit tehetnék, hogy ez így is maradjon és arra jutottam, hogy örökbe fogadunk egy kutyát.
-De a kölyök kutya nem tud megvédeni.-cáfoltam.
-De én nem is kölyök kutyára gondoltam.-cirógatta meg az állam.
-Én kapok egy felnőtt kutyát?-raktam össze a történéseket. Így mindjárt jobb. A felnőtt kutya tud magára vigyázni, meg nincs már vele annyi baj, amennyi egy kölyökkel. Most, hogy újra alapoztam a mondókát, kezdett nekem is megtetszeni az ötlet. Elmosolyodtam.
Niall magabiztosan bólintott.
-És mikor gondoltad Te ezt az egészet?
-Hát, az utóbbi napokban. Na, akkor készüljünk el, és nézzünk egy nagy kutyát!-csapott a fenekemre.
-Rendben.-mondtam, majd felkeltünk. Én kerestem magamnak egy megfelelő ruhát:

Niall lezuhanyzott, szintén felöltözött és elindultunk.

/a menhelyen/
Leparkoltunk az autóval és kiszálltunk. Bementünk a menhely ajtaján, ahol elég hangos volt minden, mert a sok kutya szinte már üvöltött. Köszöntünk a menhely vezetőjének és elmondtuk, hogy örökbe akarunk fogadni egy kutyát. Persze, Niall az igényeket is felsorolta. (ezalatt azt értsétek, hogy milyen legyen a kutya természete, lehetőleg fajtája, és még sorolhatnám.) A tulaj bevezetett egy hatalmas helyiségbe, ami tele volt nagy kutyákkal. Gondolom külön volt választva a nagykutya-kiskutya. El mentünk egy hatalmas állat mellett, amiből rettentő morgás-valamint ugatás tört elő. Nagyon megijedtem, így rámásztam Niall-re és a kezét markolásztam.
Nevetett.
Nagyon sok kutyával ismerkedtem össze, de egyik sem volt az igazi. Végül elértünk a terem végéhez. Egy kisebb kenelben egy gyönyörű farkas kutya ült. Gesztenye barna szemeit rám emelte és szemembe nézett. Nem tudtam mást kiolvasni a szeméből, mint barátságot, valamint volt közte kétségbeesés és félelem.

Leguggoltam elé és ő rögtön oda jött. Be duktam kezem, amit össze-vissza nyaldosott. Farka úgy járt, mint az utcaseprő. Nagyon boldog volt.
-Megtaláltad a gazdád, kutyus.-mondtam, majd megnyalta az arcom. Niall csak mosolygott, mint a tejbetök aztán ő is rájött. Ő a mi kutyánk.

Megbeszéltük a menhelyes bácsival, és cserébe vittünk kutyakaját. Hazavihettük a kutyust. :) Beültünk a kocsiba és Niall hátra akarta rakni, de előre mászott. Megrázta a fejét, majd indított.
-Ez a kutya tényleg jó választás. Már a kezdetektől kezdve bejössz neki.-mondta, majd hajtott hazafelé.
-Igen. Ez volt a terv, nem?-kérdeztem nevetve, majd megsimogattam a kutyus fejét ami mellhasamnak volt döntve.
Niall morgott valamit az orra alatt amit nem igazán értettem, de nem is érdekelt. Van egy új barátom, ami mindennel felér!

/otthon/
Kiszálltam az autóból és a kutyus engedelmesen jött utánam. Benyitottam az ajtón és bekukucskált.
-Mehetsz!-mosolyogtam, majd a kutyus megindult. Bejárta az egész lakást, majd az ágyunkon a helyemre feküdt. Mellé ültem és simogatni kezdtem.
-Olyan kis helyes fejed van.-nevettem, majd a kutya az ölembe hajtotta fejét. Ekkor megjött Niall és leült mellém átkarolta a vállam de ekkor a kutyából halk morgás tört elő. 
-Héj, tőlem nem kell megvédened.-mondta Niall, majd megsimogatta a kutya fejét, aki erre csóválni kezdte farkát.
-Köszönöm Niall!-mondtam, majd megcsókoltam. Niall közelebb kúszott, majd megpuszilt.
-Szeretlek.-rá néztem.
-Szeretlek.-mondtam, majd újra csókoltam.
-És mi lesz a neve?-mondta, majd ujjával a kutya felé mutatott. Ezen még nem is gondolkoztam... De hát nem hívhatom kutyának...
Nem feleltem.
-Jó. Mije van?-kérdezte Niall.
-Szerintem fiú.
-Hát jó. Válassz neki egy kedves nevet.-gondolkodni kezdtem.
-Esetleg Blue? Nekem tetszik.-mondtam, de ekkor a kutya felkapta a fejét.
-Blue? Egész elviselhető. Rendben. Blue.-mondta Niall, majd felállta és öntött neki vizet és enni.

-Blue? Tetszik a neved?-kérdeztem, majd a kutyára néztem, aki szintén engem nézett és a farkát csóválta. Majd kiugrott a bőréből.
-Szóval tetszik.-kuncogtam, majd leültem az asztalhoz és enni kezdtünk Niall-el.

Ennyi volt mára. Tudom, hogy mostanában nem a megszokott módon hozom a részeket és összecsapott. :/ 
Sajnálom. Megpróbálok javítani rajta, de... nem ígérhetek semmit.