"Hercegnő, el kellett menjek próbára. Kb. 1 óra és jövök! Várj meg és lehetőleg lepj meg valamivel!"-olvastam. Jól esett, hogy Niall kedves, meg minden de nem várhatom meg. Vissza ültem a laphoz és a ceruzához. Elgondolkodtam, hogy mit is írhatnék. Írjam azt, hogy az anyám meghalt, az apám kórházban, egy őrült zaklat, egyszer majdnem megerőszakoltak? Mikor vége volta a gondolatrohamnak, elkezdtem írni. És csak úgy dőlt belőlem. Nagyjából fél óra múlva kész is lettem.
-Végre!-mondtam, majd megfogtam a lapot és elindultam le a lépcsőn. Niall még nincs itt, úgyhogy el tudok indulni. Fel vettem a kabátom és a cipőm, majd elindultam. Sétáltam és minden utcán végignéztem, hogy merre járok. Szerencsére megtaláltam.
/az Étteremben/
-Jó napot!-köszöntem, amikor beléptem.
-Jó napot kis asszony. Mibe segíthetek?-kérdezte egy fiú, majd kezet ráztunk. Ő bolt vezetője? Még nálam is fiatalabb...
-Én lennék Avril Brown...Telefonon már beszéltünk és tudja a munka miatt jöttem...-dadogtam össze-vissza.
-Ohh, Avril. Mily öröm. És? Önéletrajzot hoztál?-kérdezte.
-I...igen uram!-mondtam, majd a kezébe nyomtam.
-Ugyan, hívj csak Kendall-nek.-mondta, majd bement egy kis szobába. Gondolom elemezni akarja az önéletrajzom.... Megvakartam a fejem, majd körül néztem. Rögtön kiszúrtam egy helyes lányt a pult mögött. Talán ő lesz a munkatársam? Odasétáltam a legközelebbi székhez, majd leültem.
-Szia!-köszönt a lány barátságosan.
-Szia!-köszöntem vissza. Nagyon rokonszenves volt.
-Mit csinálsz itt?-kérdezte.
-Ő, munkára jelentkeztem.-mondtam egy mosollyal.
-Az jó. Munkatársak leszünk!-mondta, majd megölelt.
-Igen!-mondtam.-Jaj, de majom vagyok...Még be se mutatkoztam...Avril Brown vagyok.
-Én Jade Parker vagyok.-mondta, de ekkor kijött Kendall.
-Hát, Avril...-mondta Kendall. Jaj, csak ne...Elutasít...
-Igen?-kérdeztem szomorkásan.
-Hát ez marha jó volt! Fel vagy véve!-mondta Kendall.
-Igen? Köszönöm! És mikor kezthetek?-kérdeztem.
-Ma még megcsinálja Jade, de holnap gyere be reggelre, jó?-kérdezte Kendall.
-Jól van és köszönöm még egyszer!-mondtam, majd megfogtam a cuccom. Odaálltam Jade elé.
-Akkor holnap jössz?-kérdezte Jade.
-Igen.-mondtam, majd megöleltem.
-Itt leszek én is.-mondta. És az nekem tökély, mert meg tudja mutatni a kajakészítés minden kis csínyát-bínyát.
Ez az!-mondtam.-Akkor holnap.
-Igen.-mondta, majd elvált a kezemből és vissza ment a pult mögé.
-Na, sziasztok!-mondtam, majd kiléptem. Már csak bentről hallottam a köszönés-viszonzást.
/otthon/
Lassan hazafelé az úton. Lassan haladtam mindent végig nézve. Aztán egyszer csak beugrott, hogy Niall mit írt. Ez kicsit felgyorsított. Otthon az ajtó előtt előbányásztam a kulcsom, de véletlen leejtettem. Lehajoltam és felvettem. Kinyitottam az ajtót és bementem. Nem láttam senkit. Egyszer csak Niall jelent meg.
-Hol voltál?-kérdezte.
-A munkahelyemen.-adtam a választ, majd bementem a nappaliba.
-Nem azt kértem, hogy várj meg?-kérdezte mérgesen.
-De, de ha megtettem volna, most nem lenne munkahelyem.-mondtam,majd hátrább léptem.
-Amiért nem vártál meg, most azt fogod csinálni, amit én akarok!-mondta, majd egy csók közepette erőszakosan nekinyomott a falnak.
Lassan felhúzott én meg körbekulcsoltam a derekán a lábam. Csókolóztunk még így egy darabig, aztán meguntuk. Niall rám nézett, majd megszólalt.
-Most kínozni foglak!..-mondta, majd felkapott és felvitt az emeletre. Bedobott az ágyba, majd fölém tornyosult. Lassan elkezdte húzogatni a pólóm. Leszedte rólam, majd az övét is leszedte. Most a nadrágom gombolgatja....Kigombolta, majd eldobta a szoba másik felébe. Most a sajátját szedte le.
-Niall, muszáj volt olyan messze?-kérdeztem, de ekkor megcsókolt.
-Annyira kívánlak...-mondta, majd ránk húzta a takarót. Megcsókolt. Kis szenvedélyes csókból vad csókokba torkollott. Fordított a helyzeten és én kerültem felülre. Magához húzott én meg akaratom ellenére beletúrtam a hajába. A csókunk még ekkor sem szakadt meg. Niall keze be vándorolta a testem amitől nyögnöm kellett. Niall belemosolygott a csókba, majd keze a combomra csúszott.
/fél óra múlva/
Niall fáradtan lehengeredett rólam, majd oldalra feküdt. Ránéztem, majd ő is rám és csak röhögni tudtunk. Ekkor megint felém emelkedett.
-Avril annyira szeretlek...Már nem is tudnám nélküled elképzelni az életem...Nélküled senki lennék és az, hogy megajándékozol egy kis babával...Ez, ez mindent elsöprő számomra!-mondta boldogan.
-Awww....-mondtam-De Ni...-csak sajnos nem tudtam befejezni, mert Niall rátette a kezét a számra.
-Cshhh. Ne rontsd el a pillanatot!-mondta, majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése