45.rész:A Védelmező

Sziasztok kedves olvasók! Igaz, megint van egy pár újítás, de remélem ez sem rontja le a kedvetek az olvasásról. Egy része nekem köszönhető, más része Heninek. Köszönöm!<3



Reggel felkeltem, de Niall-t sehol se találtam. Vállat vontam, majd vissza feküdtem. Gondolkodni kezdtem ezeken a dolgokon. Van munkahelyem, van egy szerető "családom" és ennél nem is kell több... Gondolatmenetemben Niall zavart meg, aki a fejét az ajtófélfának támasztva bámult. Nem tudom mikor kelhetett fel, de biztos nem olyan régen, hisz még csak egy alsógatyában volt és a haja...Aww...Olyan emberen felülien nézett ki. Odajött az ágyhoz, majd leült a szélére.
-Jó reggelt Hercegnő!-köszönt szórakozottan, majd adott egy kis csókot, de meglepődött, amikor csak magomból bámulok előre és semmit nem csinálok.
-Jó reggelt...-mondtam még mindig bambulva.
-Mi a baj?-kérdezte, de ekkor már hallottam, hogy elkomorodott.
-Semmi, csak tudod, gondolkoztam...-mondtam, de ekkor már vissza tértem a valóságba.
-És min gondolkodtál?-kérdezte újra játékosan, majd magához ölelt.
-Az...az életünkről...hogy milyen szép meg minden...-mondtam. Persze hazudnom kellett, mert nem akartam, hogy megtudja, hogy félek.
-Értem. Nem vagy éhes?-kérdezte.
-Hmmm...De! Mit eszünk?-kérdeztem.
-Mit csinálsz?
-Azt hittem már csináltál....-mondtam, majd megjátszottam a műszomorkát.
-Csináltam, csak vicceltem!-mondta, majd megcirógatta az orrom.
-Te reggelit?-kérdeztem gúnyolódva.
-Igen. Ez miért ilyen hihetetlen?-kérdezte lekonyult ajakkal.
-Hihető, nyugodj meg. Sokkal inkább örülök, hogy nem nekem kell csinálni...Szeretlek!-mondtam, majd adtam neki egy csókot.
-Köszönöm. Akkor menjünk!-mondta, majd elindultunk reggelizni.

/fél órával később/
-Niall, nekem mennem kell dolgozni!-mondtam, majd elővettem a munkaruhám, amit még tegnap kaptam meg. Mit ne mondjak, elég kihívó:

Felvettem, majd lementem a lépcsőn. Bementem a fürdőszobába, majd felkentem egy kis natúr sminket(szemcerka, szempillaspirál...) Aztán kimentem a nappaliba és leültem a fotelba. De ekkor Niall jelent meg. Megfogta a kezem és újra talpra állított aztán szorosan magához ölelt.
-Ez a munka ruhád?-kérdezte. Angyali, mély hangja csodálatosan csengett a fülemben. Lassan elkezdte az állam körvonalát csókolgatni.
-Igen. Miért? Nem tetszik?-kérdeztem, majd a fejemet a melkhasára hajtottam.
-De. Gyönyörű vagy.-mondta, majd felemelte a fejem és megcsókolt.
-Szeretlek.-suttogtam a fülébe.
-Én is, mindennél jobban. Nem lenne baj, ha ma meglátogatnánk a munkahelyeden?-kérdezte.
-Nánk?-emeltem fel a fejem, majd felhúztam az egyik szemöldököm.
-Igen, próba után beugraNÁNK a fiúkkal...-hangsúlya a nánk-ra esett. Belementem.
-Jó, de itt és most ígérd meg, hogy nem csináltok semmit!-adtam a parancsot. Nem akarom, hogy rögtön az első napomon kirúgjanak.
-Megígérem!-mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Mennem kell...-szakítottam félbe magunkat.
-Nekem is...Csak még egy valami....Szeretném, ha jövő héten eljönnél velem vacsorázni!-mondta, majd testét enyémhez szorította. Fantasztikus, sőt, felülmúlhatatlan érzés. Most jövök még csak rá, hogy ennyi idő eltelte után is még mindig eltud kápráztatni...Hogy lehet, hogy ez a fiú pont engem szeret?
-Elmegyek! Akkor majd később megbeszéljük, hogy hol és hány órakor, csak tényleg sietnem kell!-mondtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.-Szia!
-Szia Hercegnőm!-mondta,majd elindultunk. Az utcára kiérve én jobbra fordultam, ő balra. Elindultam a munkahelyem felé. Mikor odaértem, benyitottam az ajtón.

/munkahelyen, 5 órával később/
-És mondd csak, Jade...Te mióta dolgozol itt?-kérdeztem.
-Úgy egy hónapja...-mondta Jade az angyali mosolyával. De ekkor jött Kendall.
-Sziasztok csajok! Hogy megy a munka, Avril? Nem nehéz?-kérdezte Kendall.
-Nem, egyáltalán nem nehéz.-mondtam, majd kivittem a kaját az asztalhoz. Visszamentem és ezek ketten olyan jól elbeszélgettek...Inkább nem is zavarom őket...Leültem az egyik székre, de ekkor két suttyó jött be az étterembe. Bűzös ital, valamint cigaretta szagukat odáig éreztem...Facsarja az orrom...Ekkor az egyik megszólalt:
-Hajjajaj...Szia cica, van gazdád?-jött oda és teljesen az arcomba mászott. Megpróbáltam higgadtan kezelni a dolgokat, de nehéz volt, mert a gyerek már biztos nem volt szomjas...
-Igen, van gazdám...-mondtam, majd felálltam és elakartam menni.
-Ugyan, biztos nem fog haragudni...-mondta, majd elkapta a kezem és megfordított, majd megcsókolt. Nagyon meglepődtem a saját tehetetlenségemtől....
-Hé, ember! Te meg mit művelsz?!-jött oda Niall, majd lerángatta rólam azt a suhancot.-Nem megmondta, hogy van barátja?!-soha nem láttam még ilyen védelmezőnek. Még mikor Matthew akart bántalmazni, Zayn védett meg. Most pedig Niall úgy védett, mint egy medve a zsákmányát. Szorosan magához ölelt, majd folytatta:
-Ha nem takarodtok el innen háromra, azt most és itt garantálom, hogy többet ki nem keltek a kórházi ágyból!-hangja most nem olyan bársonyosan csengett, ahogy szokott, sokkal inkább égett a dühtől.
-Jól van ember...Nem kell úgy felkapni a vizet...-mondta az, amelyik megcsókolt, majd kisétáltak az épületből.
-Jól vagy?-kérdezte Niall, majd szorosan magához ölelt. Nem nagyon foglalkozott vele, hogy mindenki minket néz. De igaz, egy kis idő eltelte után folytatták a teendőjüket.
-I...igen...asszem...-mondtam, majd a kezem a nyakamhoz tettem, amit kiszívott a srác. Plusz még ahogy csókolt, megszorította a kezem, de különösebben semmi...
-Nem vagy túl meggyőző...-mondta, de most már engedt magának egy halvány, ámde széles mosolyt. Lassan két keze közé vette a fejem és azt hittem megcsókol, de rákezdett-Most már soha többé nem engedem senkinek se, hogy bántson...Érted? Miattad élek, és ha te nem lennél, unalmas lenne az életem...-mondta, de végül tényleg megcsókolt. Ekkor a fiúk elkezdtek ujjongani. Niall (hogy mit ne mondjak, még mindig a csók közben) egyszerűen elengedte a fejem, hátratartotta a kezét, majd a középső úját kinyújtotta. Én csak mosolyogtam, mire Niall-re is rátalált a jókedv.

/ otthon /
Mikor Kendall hazaengedett, Niall még minid ott volt. Türelmesen megvárt. Így andalogtunk, kézen fogva a naplementében.

Mikor hazaértünk, Niall ajtót nyitott. Bementünk a házba én meg gyors elfoglaltam a fürdőszobát. Egy nőnek egy ilyen fárasztó nap után mi adhatna jobb menedéket? Bementem, majd levetkőztem. Gyors letusoltam, majd magamra vettem egy bugyit, meg a kedvenc felsőm és kimentem. Niall egy alsógatyában várt az ágyon. Lefeküdtem mellé. Ekkor felém fordult, majd fölém tornyosult. Elkezdte csókolgatni a nyakam, majd a hasam tájékát...De nem nagyon van most kedve hozzá, meg aztán beletalált a közepébe. Ott eléggé csikis vagyok. Fölpattantam mellőle.
-Mi a baj?-kérdezte ijedt arccal.
-Ott...ott csikis vagyok...-mondtam, de ekkor megijedtem Niall hatalmas vigyorától...Lassan felálltam, majd futni kezdtem.
-El is felejtettem...-mondta Niall, majd üldözni kezdett. Befordultam a konyhába, de ekkor már nem láttam magam mögött Niall-t. Hirtelen két kéz tapadt a derekamra. Olyan sima és finom érintése volt a bőrének...Mikor már a legjobban élveztük a történetet, Sayn berontott...
-Sziasztok!-köszöntek. Elég fura lehetett, ahogy Niall a történteket észre se véve, tapad rám kanos mosollyal én meg elpirulva bújok hozzá.
-Sziasztok!-köszöntem.-Mi történt?
-Hát már meg se látogathatom a legjobb barátnőm?-kérdezte Sammy.
-Dehogynem.-mondtam még mindig értetlenkedve.
-Amúgy közölnünk kell egy rossz hírt, plusz beszélnem kell Niall-el.-mondta Zayn.
-És mi lenne az a rossz hír?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Niall még mindig rajtam volt...Mondom, még mindig meg tud lepni...
-Buksi...-kezdte el Sammy. Látszott rajta, hogy valami fájdalmasat akar közölni.
-Mi van vele?-kerekedtek ki a szemeim.
-Az a helyzet, hogy elütötte egy autó és már nem tudott rajta segíteni az állat-orvos.-mondta Zayn egy sóhajtás közepette.
-Istenem...De hisz olyan kicsi volt még...és...és...-de nem tudtam befejezni. Niall elhallgattatott egy csókkal.
-Minden rendeben lesz...-angyali hangja megint gyönyörűen csengett a fülemben. Elhiszem neki, de akkor is nagyon sajnálom Buksit...:( Mikor Zayn látta, hogy összeszedtem magam, beszédre hívta Niall-t.

Szerintem elértem a várt hatást, Bár elég lapos rész lett...:/ Így utólag visszaolvasva kijelenthetem, hogy szar...:/