48.rész

Sziasztok! Most nem igen van ötletem, hogy mivel húzhatnám az időt.... Legyen annyi, hogy jó olvasást kívánok!



Felvezetett az emeleten és egy hosszú folyosóra értünk, amin szembe van két szoba és egy fürdőszoba. Apa bekísért a szobába, majd leült az ágy szélére. Én csak álltam és meredtem magamból előre.
-Avril, mi a baj?-kérdezte apa és szemmel láthatóan kiszúrta a nyomorúságom.
-Semmi...Fáradt vagyok.-mondtam. Persze hogy hazudtam... Láttam az arcán, hogy ezt a beszélgetést nem akarja bezárni... Ki kell fundáljak valamit! De mit? Megbántani nem bánthatom meg... Ez az! Álmos vagyok...
-Az látszik... Azt hittem, hogy ennek a viselkedésnek köze van Niall-hez...-Ne! Kimondta a nevét! Elvesztem... Ez így nem mehet tovább...-gondoltam, majd átkaroltam a mellhasam. Már megint a lyuk! Csak nő és nő...
-Apa, én álmos vagyok. Én aludni szeretnék. Ki mennél?-kérdeztem, egyik kezem levettem a mellhasamról és a szám elé tartottam és előadtam, hogy ásítok. Tudom, lehet hogy durván hangzik az, ahogy apának mondtam, főleg, hogy nem a szemébe néztem, de muszáj volt. Nem köthetem az orrára. Abból max. annyi sülne ki, hogy Őt hibáztatja.
-Hát akkor...szép álmokat!-mondta, majd kiosont az ajtón és becsukta. Most már semmi sem tart vissza... Sírhatok ameddig jön....-gondoltam, majd hason vágódtam az ágyon és bömbölni kezdtem. Közben a fejemben egyre csak ezek a szavak kavarogtak: "Miért? Miért? Miért?" Addig addig csináltam, jóformán hergeltem magam, míg álomba nem sírtam magam.

/az álmom/
Egy gyönyörű parkban jártam álmomban. Nem tudom mifajta emlék köt ide, de mégis itt vagyok. Egy nagy fával szembe megálltam, majd a sötétségbe meredtem.Egyszer csak egy sötét alak lépett elő a sötétségből. Nagyon ismerős volt, mégis úgy tűnik nem ismerem. Közelebb lépett, majd megfogta a kezem. Niall!
-Beszélhetnénk?-kérdezte azon a kellemes, gyönyörű hangán amit ismertem és szerettem.
-Persze!-mondtam. Egyáltalán nem találtam furcsának ezt az egészt...-Miről?
-Az érzések... Avril, te már elmentél és ez így van rendjén... Te is megtalálod majd azt akit szeretsz...-MI? EZ MEG MIRŐL BESZÉL? HISZ ÉN ŐT SZERETEM! EZ VALAMI SZÖRNYŰ RÉMÁLOM! VALAKI ÁLITSA LE KÉREM!
-De Niall én téged szeretlek és ezzel hova akarsz kilyukadni?-kérdeztem. Teljesen összetörtem. Ez csak egy álom, nyugalom!
-Igen, ide akarok kilyukadni. Avril én már nem szeretlek téged!-mondta, majd sarkon fordult és elment.


/Reggel/
Reggel valami furcsa hangra ébredtem. Csak később jöttem rá, hogy a saját sikoltásaimat hallom. Megnéztem a telefonomon az időt: reggel fél 4. Szóval ilyen hosszú lett volna a rémálmom? Igen, hosszú és fájdalmas. Megint belenyilalt a mellhasamba a fájdalom és körbefontam a kezemmel. Csak egy rémálom volt!-nyugtattam magam. Ekkor berontott valaki a szobámba.

Igen, tudom hogy rövid lett, de sietnem kellett... Remélem tetszett mindenkinek!